Katonapálya

2023.03.29. 14:03

Béketámogató Misszió tagja volt Koszovóban a vármegyénkben élő fiatal

Sváb Márton Attila tizedes a Magyar Honvédség Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság nyilvántartója, Koszovóban, KFOR, béketámogató misszióban töltötte az elmúlt fél évét. Élményeiről, tapasztalatairól mesélt portálunknak.

Póczos Nikolett

Sváb Márton Attila egyenruhában

Fotó: Magyar Honvédség

Sváb Márton Attila tizedes útja a mundérig 2018-ban kezdődött. A fiatal, akkor még 24 éves férfi műveleti tartalékosként kezdte pályafutását a Miskolci Toborzó Irodában, majd 2019-től szerződéses katonaként erősíti az iroda állományát. A tizedest mindig is vonzotta ez a pálya. A nagybátyja mesélt neki sokat a seregről, aki őrmesteri rendfokozatig jutott a ranglétrán, sorkatonai szolgálata alatt, ami akkor még kuriózumnak számított – mesélte Sváb Márton Attila. 

„Ő egy nagyon korrekt és emberséges férfiként él bennem” - mondta a tizedes. A külföldi szolgálat gondolata pedig már akkor foglalkoztatta. 2022-ben, a kiutazás előtt 8 hónappal, felvette a kapcsolatot a hazai alakulatokkal és utánajárt, melyik szervezet adja a missziós kontingenst abban az évben. Így jutott el a tatai 25. Klapka György Lövészdandár 11. Harckocsi Zászlóaljig. A kórházi-, illetve a határszolgálat után egy nemzetközi feladatvállalás lehetősége körvonalazódott, amiből nagyon sok tapasztalat gyűjthető – gondolta a katona. „Az otthontól való távolmaradás különböző mértékben viseli meg az embereket, engem annyira nem, mert már volt ilyenben részem például a kórházi szolgálatnál, amit Vácon teljesítettem, akkor csak kéthetente jártunk haza, igaz az belföld, de az érzés hasonló” – mondta Márton. 

A tatai felkészítés

A két és fél hónapos tatai felkészítés tavaly május közepétől július végéig tartott, ahol megkapta, hogy melyik századnál és milyen beosztásban fog majd kinti szolgálata alatt kerülni, „én az első század első szakasz géppuskásként kerültem be. Ehhez itthon megalapozták a tudásunkat, hiszen kaptam felkészítést fegyverismeretből, rendszeresek voltak a lőgyakorlatok, de többek között a tömegoszlatást is gyakoroltuk. A missziós felkészítés második felében kerültem át a mesterlövész raj gépjárművezetőjének az első századba és utána már mesterlövész felkészítést kaptam, a kint használatos fegyverek megismerésével. Nagyon sokat számoltunk, a távolságok és a röppálya miatt, szélsebességet és hasonlókat”- mondta a tizedes. Sváb Márton Attila szerint sok mindenre felkészítik az embert, viszont vannak olyan dolgok, melyekkel csak kint találkozik. A kiképzés mellett ez az időszak arra is jó volt számukra, hogy az összeszoktassák az állományt is, hogy csapatszinten tudjanak működni, gondolkodni, hiszen ők az ország különböző helyeiről érkeznek és össze kell szokniuk. „Júliusban vége lett a felkészítésnek, majd augusztusban szabadságoltatás következett és szeptember elsején indultunk ki Koszovóban a Kecskeméti Repülőbázisról”- mesélte Sváb Márton Attila kiutazásának részleteit. 

Irány Koszovó

„A külföldi szolgálatról még hallomásból sem volt információm, hiszen az irodából csak egy ember teljesített még missziós feladatot, évekkel ezelőtt. Így senkitől nem tudtam informálódni. A tataiak 2020-2021-ben már voltak kint, az már reálisabb képet festett, de tudni kell, hogy minden misszió más” – mondta a tizedes. Az egész kontingens körülbelül 400 főből áll, 2 század és a kiegészítő állomány. 

„A szállásunk Pristina mellett 20 kilométerrre volt, Camp Novo Seloban, egy konténerszálláson, két fős körletekben, egy szinte mindennel felszerelt, kényelmes konténerlakásban. Az első hónap a feladatok átvételével zajlott és beillesztő foglalkozásokkal. Majd októbertől teljesen átvettük a feladatokat. Egy hét kiképzés egy hét járőrözés és ez mindig váltakozott, a két század között. Egy nap úgy zajlott, a kiképzéses heteken, hogy reggeli után testnevelés, majd elméleti vagy gyakorlati foglalkozások következtek. Nagyon sok lövészet, konvojgyakorlat és váratlan helyzetre való felkészítés volt” -részletezi a katona. Kintléte alatt a csapatot meglátogatta a köztársasági elnök, a vezérkari főnök és a honvédelmi miniszter is. KFOR (NATO biztosította békefenntartó, béketámogató misszió, több nemzeti, nagy létszám jelenlétével biztosított erő a térségben, azzal a céllal, hogy ne alakuljon ki fegyveres konfliktus) misszióban 26 éve vannak kint magyar katonák a térségben. „A vidéket albánok és szerbek lakják, és a két nemzet szembenállása a mai napig fennáll, ezt a béketámogató járőrözéssel, jelenléttel próbáljuk enyhíteni. Az ott élő etnikumok nehezen alkalmazkodnak egymáshoz, az ebből adódó feszültséget katonai jelenléttel igyekszünk oldani. Ebben áll ennek a feladatnak a nehézsége is – tájékoztatott Sváb Márton Attila tizedes.

Tudat alatt hozzá nőtt a fegyver

Sváb Márton Attila élményei még nagyon frissek, ezért csak szűkszavúan beszélt róluk, de azt határozottan állította, hogy ezzel a misszióval magának akart bizonyítani és az itt szerzett tudás csak a hasznára válik, melyeket egy következő misszióban már biztosan hasznosítani tud, ami már tervben is van, az úticél, Irak. A tizedes azt gondolta előzőleg, hogy jobban megviseli majd a kintlét. Hazaindulás előtt két héttel még részt vett egy istentiszteleten, ahol először képzelte el, hogy újra itthon lesz. Ott, akkor mélyen érintette az elképzelt jelenet „majdnem elsírtam magam a kápolnában, de amikor megérkeztünk akkor már nem volt olyan nagy a sokkhatás” – mondta Sváb Márton Attila. 

„Lehet fel sem fogtam még, hogy ennyi időt a hazámtól távol töltöttem, egy teljesen idegen és abszolút veszélyes helyen, bele sem gondoltam”- folytatta a tizedes. „Most már nagyon jó itthon lenni, természetesen vannak olyan dolgok, amelyek beleivódnak tudat alatt az emberbe, például, ha kint elhagytuk a tábort, akkor mindig csak fegyverrel tettük, így néha hiányzik is az oldalamról – meséli mosolyogva. Egyik kollégája szerint „egyéni karakterfejlődésének jót tett ez a misszió, egy olyan terhet vállalt magára, amit kevés ember vállal, és tud végigvinni zökkenőmentesen. Úgy gondolom, most vált ezáltal igazi katonává a szó legnemesebb értelmében”. Ezzel a misszióval megalapozta a katonaságon belüli karrierjét, mert egy ilyen missziós munka mindig biztos belépőt jelent bármilyen pozíciót szeretne a seregben. „Szimbolikusan ez egyfajta felvarró, melyet nem az egyenruhán visel majd, ami örökre kitörölhetetlen élményként szerepel az emlékeiben és a lelkében – zárja a beszélgetést Sváb Márton Attila kollégája.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában