Száznyolcvan bátor nő - férfiruhában harcoltak a szabadságharc idején (fotókkal frissítve!)

Bizonyára kevesen tudják, de 180 női honvédtiszt vett részt az 1848/49-es szabadságharcban, derül ki abból a kiállításból, ami a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban tekinthető meg március végéig, és ami a forradalmat a nők szempontjából mutatja be.

A kiállítás Tóth Judit tájékoztató könyvtáros munkája. Mint mondta, szerette volna az ünnepet egy kicsit más, szokatlan szemszögből megközelíteni, ezért jutott eszébe, hogy utánanézzen, hogyan vettek részt a nők az akkori eseményekben.

– A nőnevelés és az egyenjogúság kérdése ekkortájt kezdte foglalkoztatni a nőket, így ezen a vonalon indultam el – mondta az egyébként történelem szakot is végzett szakember. Egyrészt a könyvtár állományában, másrészt digitális adatbázisokban kezdett kutatni a téma iránt.

– Kossuth Zsuzsanna neve és története nem hagyható ki egy ilyen összeállításból – mondja. Nemcsak munkássága miatt és azért, mert Kossuth Lajos húga volt, hanem mert vármegyénkben élt, Sátoraljaújhelyen született. – Aztán eljutottam egy nagyon jó cikkhez az ujkor.hu portálon, amely a '48-as honvédnőkről szólt. Én magam is elkezdtem hozzáolvasgatni a témához.

Férfinéven a seregben

Tóth Judit mesélte, az említett kutatásban olvasható a szám: 180 női honvédtisztről lehet tudni, sajnos nem mindegyikük élete kutatható, nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű és minőségű információ róluk. A legizgalmasabb élete közülük Lebstück Máriának, Bányai Júliának és Pfiffner Paulinának volt. Egyikük sem származik vármegyénkből, de róluk vannak olyan információk, amelyek jól összegyűjthetők voltak a tárlathoz.

– Már az is érdekes, ahogy katonának álltak, mindnyájan álnéven, valamilyen férfinéven léptek be a seregbe.

Bányai Júlia például elvesztette a férjét, 1848-as halála után az ő nevén, merő kalandvágyból, férfiruhában jelentkezett a honvédseregbe. Pfiffner Paulina Ligeti Kálmán név alatt küzdötte végig a csatákat, volt, aki a testvére nevén harcolt. Olyan is akadt, akit azért vettek fel először irodai szolgálatra, mert gyönyörűen írt, onnan került ki végül az éles hadszíntérre, frontvonalra.

Többségük emigrált

– Nem vették észre, hogy nők voltak? – kérdeztük.

– Bár volt orvosi vizsgálat a katonaságnál, de valahogy kijátszották azokat, így nem derült fény a nemükre. Hogy ez hogyan történt, nem tudni, több dokumentumot is olvastam az adott témában, és mindegyik más okot említett. Szóval nehéz rekonstruálni, hogy mi is történt pontosan.

A hölgyek közül egyébként a legismertebbé Lebstück Mária vált. Története megihlette Huszka Jenő zeneszerzőt, aki aztán megírta a Mária főhadnagy című operettjét, hatalmas siker lett.

Tóth Judittól megtudtuk, a szabadságharc leverése után többségük emigrált. Volt, aki nem is Magyarországon halt meg, sosem tért haza. Akadt olyan, aki Afrikában élte életét, sokuknak gyermeke is született.

Egyenesági leszármazottak

Hármójuk közül Pfiffner Paulina halt meg a legkorábban, nem sokkal azután, hogy 1853-ban, 28 évesen szíven lőtte magát. Bányai Júlia férjhez ment, majd férjével később Kairóban telepedett le, Lebstück Mária 61 évet élt, halálos ágyán történetét Jókai Mór is meghallgatta, lejegyezte. Az egyenes ági leszármazottakról nem sokat tudni. Illetve Lebstück Máriáról annyit, hogy a Mária főhadnagyként több mint 200-szor "bőrébe bújó" Szeleczky Zita színésznő fotózkodott később az egyik unokájával. Tóth Judit még megjegyezte, a színésznő története is egy külön kiállítást érdemelne, hiszen vármegyénkben, Nekézsenyben helyezték örök nyugalomra.