Tud nevetni azon, amin 40 éve szórakoztak? Egy próbát megér!

— Elolvasta már a verseimet? — kérdezte az ifjú költő a neves kritikustól. — És mi a véleménye róluk?

— Hm, igen... Két olyan vers van köztük, amelyről nyugodtan mondhatom, hogy sem Goethe, sem Heine nem írhatta volna meg.

— Igazán? Ez nagyon hízelgő rám nézve. És melyik az a kettő?

— Az egyik az, amelyik a moziról, a másik, amelyik a rádióról szól. . .

*

Kímélő ételül rizst rendelt a vendég az étteremben, és megkérdezte a pincértől:

— Kérem, mennyibe kerül egy adag tejberizs mazsolával?

— Két márkába, uram.

— És mazsola nélkül?

— Két márka ötven pfennigbe.

— Mi-i-i? Hogyan lehet az, hogy mazsola nélkül drágább?

— Azért kerül így többe — magyarázza türelmesen a pincér —, mert nem kis munka ám a mazsolát a rizsből újra kihalászni...

*

— Uram, itt tilos a dohányzás — figyelmezteti a kalauz az utast. — Dohányozni csakis az útitársak beleegyezésével szabad.

— Jó, jó, de hiszen én egyedül vagyok ebben a fülkében.

— Akkor tessék várni, míg valaki valamelyik állomáson beszáll ebbe a kupéba, és ha annak nem lesz kifogása ellene, akkor kezdheti szívni a cigarettáját...

*

Egy fiatalember megkéri Krause úrtól a leánya kezét. Krause úr gondolkodik, kicsit bizonytalankodik, mert a fiatalember tetszik ugyan neki, de...

— Kedves barátom, maga még túl fiatal ahhoz, hogy házasságra lépjen a leányommal. Ő ugyanis 27 éves. És maga?

— Huszonkettő, Krause úr.

— Nos, mégiscsak várni kell még öt évet. Akkor legalább egyidősek lesznek...

*

Schmidtné találkozik a bérház udvarán az elektroműszerésszel.

— Kérem, miért nem jött el megjavítani a csengőnket, hiszen megígérte?

— Igen, megígértem, és el is mentem. Háromszor jártam önöknél, de hiába nyomtam a csengő gombját többször is. Senki sem nyitott ajtót. Így mindannyiszor eredmény nélkül kellett távoznom.