A szerző, aki megnevettette saját magát

A közelmúltban jelent meg Varga Barnabás novelláskötete Egydollárosok a falon címmel, hamarosan regénye is napvilágot lát. A szerzőt nem vezette egyenes út az alkotáshoz, 50 éves kora után kezdett el komolyabban írni. Addig ugyanis vállalkozását építette.
– Egyéni vállalkozóként kezdtem a kereskedelmi és vendéglátóipari főiskola elvégzése után, majd csináltunk egy céget az ezredforduló környékén, ipari porfestéssel foglalkozunk. Sikerült az építőipar területén vezető pozíciót elérni, ma Magyarországon az alumínium profil üzletágban mi festünk a legtöbbet – meséli. Hangsúlyozza, az első három év borzasztó nehéz volt tele izgalommal, stresszel, aztán szép lassan megerősödtek.
– Fontos megjegyeznem, hogy családi vállalkozás vagyunk. Mindent a társammal együtt csinálunk, aki Vargáné Morvai Tünde, a feleségem. Teljes mértékben megosztjuk a feladatokat, ő viszi a gazdasági részt, a könyvelést, a munkaügyet, én az értékesítéssel, a termelésirányítással foglalkozom – mondja. 3-5 fővel indultak, aztán lettek 40-50-en, ma 80 fölötti a létszám, mert azóta már Budapesten is átadtak egy vadonatúj üzemet.

Végigmentek a ranglétán

– Néhány éve elindult nálunk a generációváltás – folytatja. – A gyerekek végigmentek a ranglétrán, ma már mindketten ügyvezető szinten tevékenykednek. A fiam vezeti a pesti üzemet, a lányom adminisztratív területen, a feleségem mellett dolgozik. És ez, hogy már ők is ott vannak, valamint hogy egyre stabilabban állunk a lábunkon, tette lehetővé, hogy valami mással is foglalkozzak. 
Maga az írás a kezdetektől ott volt az életében. Főiskolásként gyakran írt rövid szösszeneteket a barátainak, jópofa dolog volt, hogy rövidebb novellákat adott nekik ajándékba. Szerette az akkor divatos Meghökkentő mesék sorozatot, az ahhoz hasonló, kicsit csavaros, vicces történetek érdekelték.
– A munkám mellett nem volt idő írni. Legfeljebb faxot, levelet, emailt – mondja. – Aztán a stressz miatt sokszor hallgattam zenét, ami teljesen kikapcsolt. Vangelis, Jean Michel Jarre, Mike Oldfield, egyéb instrumentális zenék a kedvenceim, ezeket végtelenítve is képes vagyok hallgatni. Közben megismerkedtem a meditációval is, és a zene kapcsán mindig jöttek, torlódtak elő különféle történetek, fantáziálgattam. Aztán elkezdtem leírni ezeket, ami érdekesen alakult, mert sokszor teljesen más lett, mint az eredeti történet.

Gyakorolni, írni, írni...

Ám hosszú út vezetett még innen a novelláskötetig. Varga Barnabás első olvasója egyébként a felesége volt, aki jó társként biztatta a férjét, de ő tudta, még rengeteget kell tanulni, hogy a novellák feszesebbek, olvashatóbbak legyenek, ne legyenek túlírva.
– Az 50 éves születésnapomra is 10 írásos, privát nyomtatású novelláskötettel leptem meg a barátaimat, de azért látom, ég és föld, amit akkor írtam, és az, ahová ma jutottam – jegyzi meg. A fejlődés érdekében ugyanis beiratkozott egy íróképző tanfolyamra, ahol két kurzust is elvégzett. Mutatta a novelláit a Magyar Íróképző tanfolyamvezetőjének, Zsiga Henriknek, hogy érdemes-e egyáltalán vele foglalkoznia, aki biztatta, de mondta, sokat kell még gyakorolni, és írni, írni... Ő pedig írt. A Kalliopé kiadó szerkesztői végezték a kézirat szerkesztését, majd az ő nevük alatt adták ki a könyvet. 
– Szerteágazóak a témáim. Az egyik blog kritikusa pozitívumként írta, hogy ajánlja mindenkinek, mert mindegyik írás más. A zene ami összeköti őket, nincs egyetlen irányvonal, inkább álmodozások és azok leképzése. 
A tanulás pedig folytatódott tovább. Újabb tanfolyamok, a Sztorilabor nevű íróműhely Nádasi Krisz vezetésével, akit azóta is mentorának tart. Majd a  Kodolányi János Egyetem szépírói kurzusát is elvégezte, ahol Petőcz András író-költő volt a tanára, és aki online folyóiratában meg is jelentette egyik írását. 
– Újabb novelláimat elkezdtem küldözgetni különböző irodalmi folyóiratokhoz, de szerzői oldalán (barnabasvarga.hu) is olvashatók.. Jelent meg közülük a Litera-túra művészeti magazinban, a Szófában, és amire legbüszkébb vagyok, hogy az Irodalmi rádió 20 éves jubileumára kiírt pályázaton második helyezést értem el. A díjkiosztó ünnepségen 150 ember előtt olvasták fel a díjazott novellámat, az nagyon jó érzés volt.

A terv: "lehetehetetlen" legyen

Varga Barnabás most készült el Bükkszentkereszten játszódó kalandregényével, amelynek címe Az erdő rejtekén. Mint magyarázza, a novellák sűrűsége, feszessége miatt szeretett volna kicsit szabadabban írni, ezért döntött az olvasmányos műfaj mellett. Nem titkolt célja, hogy a regény "letehetetlen" legyen. A könyvet jelenleg szerkesztik, utána jöhet a kiadókeresés.
– Ez a kevésbé szeretem munka, az írás az, ami igazán kikapcsol. Nagyon élvezem, ahogy belemerülök a fantáziavilágba, olyankor szinte eltűnik az időérzékem. Volt, hogy olyan jó poént sikerült az egyik szereplőnek mondania, hogy megnevettettem saját magam. 
Kérdezzük, mennyi ideje van írni, mint mondja, mióta a gyerekek is besegítenek és sok a jó vezető a cégnél, kicsit több. Délutánonként, valamint a keddeket megpróbálja csak az irodalomra és az azzal kapcsolatos ügyintézésekre szánni.
– De nincs mese, továbbra is a cég az első. Ha olyan probléma jön, amit meg kell oldani, akkor félreteszek minden mást. Nagy a felelősség a család és a munkatársak iránt. Pláne most, hogy nehéz idők vannak. De mindig érzem, hogy szükségem van erre a fajta kikapcsolódásra.