Interjú Veres Pállal

2022.12.13. 20:00

Nem jut csődbe Miskolc, de nagyon nehéz időszak következik

Miskolc helyzetéről, politikáról, gazdaságról, személyes ambícióiról beszélgettünk a megyeszékhely polgármesterével, Veres Pállal.

Csákó Attila

Veres Pál, Miskolc polgármestere

Fotó: Ádám János

A városvezető beszélt lapunknak a politikához fűződő viszonyáról, a tömegközlekedés helyzetéről és a Salkaházi-programról is.

Ön köztiszteletben álló iskolaigazgató volt, aztán egy teljesen új területre „evezett”: már több mint három éve Miskolc polgármestere. Megérte?  
Ha azon törném a fejemet, hogy megérte-e, vagy sem, az nagy gond lenne. A felkérések után sokat gondolkodtam, és arra jutottam, hogy ezt a feladatot nem elég akarni, ehhez valódi felhatalmazás szükséges. 2019-ben nagyon erős felhatalmazást, több mint 35 ezer szavazatot kaptam. Innentől kezdve a polgármesterség kötelezettség, szolgálat és hatalmas felelősség.  

Nemcsak a városi ellenzéktől kap kritikát, hanem az önnel „egy hajóban” evező DK-tól is. Hol az egység?  
Én nem pártpolitikus vagyok, hanem várospolitikus –mindent Miskolc szemszögéből nézek, nekem a pártom Miskolc. 2019-ben megszületett a Velünk a Város szövetség, amely tíz-tizenegy pártból, civil szervezetből, civil csoportból áll. A sokszínűség miatt természetes, hogy vannak nézetkülönbségek, amiket rendeznünk kell, és rendezünk is. Az építő kritikát is szívesen fogadom, ha az nem öncélú.  

De hol van a frakciófegyelem?  
Miskolcon nincs sem parancsuralmi, sem tekintélyelvű rendszer, itt demokraták hoznak demokratikus döntéseket, folytatnak demokratikus vitákat, párbeszédeket. Szeretném, ha ez így is maradna, mert lehet, hogy a demokrácia nem tökéletes, de jobbat még mindig nem találtak ki. Vannak vitáink, de furcsa is lenne, ha nem lennének. Mert ez így természetes.  Házon belül a DK-sok voltak a legkritikusabbak az elmúlt időszakban, de a frakció 15 tagból áll. Ezeket a vitákat azonban, azt gondolom, hogy már lefolytattuk, rendeztük, most a munkáé az idő.  

Akkor minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg van elégedve...  
Tudja, mindig vannak, akik nem nézik jó szemmel, hogy mindenkivel – a kormánnyal és a helyi ellenzékkel is – szóba állok, együttműködöm a város érdekében. Én így működöm. Ez közismert volt 2019-ben is, mikor megválasztottak. Azt gondolom, nem én vagyok az, aki a működésével meglepetést okozott...  

A Gyurcsány-párt meghatározó helyi politikusa, Mokrai Mihály legutóbb azt mondta az önkormányzati választási baloldali fiaskója után, hogy a miskolciak sárga lapot mutattak fel a városvezetésnek. Mit szól ehhez a „szövetségi kapitány”?  
Ezt nem tudtam értelmezni – ahogy a frakció több tagja sem –, vélhetően első elkeseredésében mondhatta ezt Mokrai Mihály. Azóta rendeztük a kérdést.  

Politikai feszültség 

Feszültséget okozhatott a parlamenti választások előtt, hogy – miközben azt mondja, független – teljes mellszélességgel kiállt Varga László (MSZP) mellett...  
A választásokban nem játszottam aktív szerepet. Varga Laci mellett azért álltam ki, mert jól ismerem, mert azt gondolom, évtizedes tapasztalattal bír a nagypolitikában, rutinos, elkötelezett, jól képzett lokálpatrióta politikus. Benne megbíztam, sőt megbízom a mai napig. És ez teljesen független attól, hogy melyik párt vagy pártszövetség színeiben indult vagy indul.  

A kampány végén mindkét jelölt mellett letette a voksát. Akkor mégsem független?  
Egy szövetségben dolgozunk Miskolcért. Szilágyi Szabolcs a frakciónk tagja, természetes, hogy kiállok mellette, támogattam az ambícióját. Nem vagyok egyetlen pártnak sem tagja, nem pártpolitikai elvek mentén dolgozom. Őszintén nem értem, miért ilyen bonyolult ez sokaknak. Miskolc vezetésére a Velünk a Város frakcióval együtt kaptunk felhatalmazást, a kormánnyal pedig együtt kell működni számos kérdésben. Ennyire egyszerű.  

Ha valami probléma adódik Miskolcon, több esetben is megfigyelhető, hogy vagy az előző városvezetésre mutogatnak, vagy a kormányra, hogy utóbbi nem ad pénzt, holott több mint három éve önök irányítják a megyeszékhelyet. Hol van az ön, önök felelőssége?  
Nem politikai alapon nyilatkozom – és legtöbbször a frakció tagjai sem –, de a tényeket el kell mondanunk. Például a tömegközlekedés kapcsán az állami támogatás évi félmilliárd forint volt az előző ciklusban, az előző városvezetés 2016–2019 között négymilliárd forintot nem fizetett ki a közlekedési vállalatnak, az MVK-nak. Ez tény.  

Ahogy az is tény, hogy önök sem...  
Ez igaz is, meg nem is.  

Kérem, ezt segítsen értelmezni!  
Nem mindegy, hogy az ember akkor nem fizet, amikor van, vagy akkor, amikor nincs. Míg az első eset egy döntés kérdése, addig a második egy brutális kényszer. 2016–2019 között forrásbőség volt, kormánypárti városvezetéssel, és mégsem fizettek. 2019 óta pedig csak sáskajárás nem volt – Covid, kormányzati elvonások, brutális infláció, energiaár-emelkedés. Azért a két helyzet nagyon nem ugyanaz. 

Fohász Istenhez 

A tömegközlekedés színvonala ön szerint nem romlott?  
A tömegközlekedésért mint szolgáltatásért fizetnünk kell. Többszöri kérdésünkre mindig ugyanazt az elvárást fogalmazta meg a kormány: csak annyi szolgáltatást rendelhetünk meg, amennyit ki tudunk fizetni. A futott kilométereket annyira csökkentettük, hogy azt még ki tudjuk gazdálkodni. Ha valaki azt kérdezi, hogy miért romlott a miskolci tömegközlekedés színvonala, akkor fogadják el, hogy a forráshiány miatt kénytelenek voltunk a fájdalmas intézkedéseket meghozni. De remélem, nem gondolja senki, hogy nekünk kellemes volt ezeket a döntéseket meghozni, aztán hónapok óta azt hallgatni, hogy mi tettük tönkre a tömegközlekedést. Adná Isten, hogy az évekkel ezelőtti menetrendhez képest is bővebb járatsűrűséget tudnánk finanszírozni.

Veres Pál: becslésünk szerint kilencmilliárd forintot kellene hogy fizessen az önkormányzat az MVK-nak a 40 milliárdos városi büdzséből, ami konkrétan lehetetlen
Fotós: Bujdos Tibor

Csak aki télen a megállóban fagyoskodik, vagy nyáron „megsül”, azt ez nem érdekli...  
A rendelkezésre álló pénzügyi kereteken belül a legoptimálisabb verziót akarjuk működtetni. Budapest után még mindig itt a legtöbb futott kilométer, és életben tudjuk tartani a tömegközlekedést. Ez egy hihetetlen nagy eredmény. Egyébként így is minden miskolci polgárnak átlagosan 24 ezer forintnyi városi tömegközlekedési támogatást biztosít az önkormányzat.  

Mi lesz januártól?  
Nem látjuk még az üzemanyagárakat, jelenlegi becslésünk szerint kilencmilliárd forintot kellene hogy fizessen az önkormányzat az MVK-nak a 40 milliárdos városi büdzséből, ami konkrétan lehetetlen. A gazdasági válságot senki nem kalkulálta be.  

2008–09-ben is volt egy gazdasági válság, aminek hatása évekig eltartott. A Kriza Ákos irányította városvezetés mégsem mutogatott, hanem cselekedett.  
Ez sem igaz teljesen, mert az „elmúlt nyolc év” kifejezés akkoriban gyakoribb volt, mint a jó reggelt. Ráadásul volt egy nagyon komoly segítség, a kormányzati konszolidáció.  

Arra gondol, hogy az Orbán-kormány az önkormányzatok durván 1350 milliárd forintos adósságát engedte el?  
Igen. Ezért is bizakodom, hogy a kormányzati szerepvállalás most sem marad el, hiszen a helyzet ugyanaz.  

Visszatérve a közlekedésre: a menetrend az elmúlt három évben több mint ötvenszer változott. Ez rendjén van?  
Korántsem. De ahogy említettem, most egy takarékos üzemmódban dolgozik az MVK, komoly utasszámlálás alapján születtek meg a fájdalmas döntések. A korábbi menetrend a jelenlegi költségvetési keretek közt nem volt fenntartható, a költségeket nem lehet áthárítani, mert ez esetben a 350 forintos vonaljegy 1800-2000 forintba kerülne. A gázos buszok üzemeltetési költsége 100 kilométerre vetítve 5 ezer forint volt, a megdrágult gázzal ugyanez 45-50 ezer forint lett.  

Mindenki azon takarékoskodik, amin csak tud 

Miskolcon eddig évente 35 ezer nyugdíjas kapta meg az előző vezetés idején bevezetett Salkaházi-program évi 13 ezer forintját. Ezt a baloldali Velünk a Város vezetése leszavazta, nem lesz pénz, megszűnt. Ezt azért nehéz „eladni", nem?  
Nem megszűnt, hanem szüneteltetjük, és senki ne gondolja, hogy ezt örömmel vagy könnyű szívvel tesszük. De azt mindenki megértheti, ha nincs miből kifizetni, akkor nem tudjuk kifizetni.  

De a piacon megértésért nem tudnak vásárolni az idős emberek, főleg úgy, hogy önök azt ígérték, minden évben emelik majd a támogatás összegét.  
Szerte az országban szünetelnek egyes szolgáltatások a nagyvárosokban. Mindenki azon takarékoskodik, amin csak tud: fűtésen, szolgáltatásokon, zárva tartanak múzeumok, intézmények. A Salkaházi-program nagyságrendileg 460 millió forint a város költségvetésében, ami érzékeltetésképpen 5-6 heti MVK-működési költség. Ráadásul az alapszolgáltatások között, amiket kormányhatározat rögzít – bölcsőde, óvoda, iskola, szociális intézmények, víz- és távhőszolgáltatás, közlekedés stb. –, nincs benne a szociális támogatás.  

Most „mutogat”?!  
Dehogy mutogatok, ezek a tények. Ez olyan extra szolgáltatás, amire más – nálunk jobb anyagi helyzetben lévő – városban nincs példa. Amint lehet, visszaállítjuk. A kormányzati nyugdíjpolitika pedig számos olyan pluszt biztosít – 13. havi nyugdíj, nyugdíjprémium –, amivel az idősek át tudják vészelni ezt az időszakot. Gulyás Gergely miniszter úr azt nyilatkozta, hogy az értékálló nyugdíjak és a családtámogatások nagymértékben hozzájárulnak az önkormányzatok szociális ellátási feladatainak mérsékléséhez.  

Hegedűs Andrea, a DK országgyűlési képviselője azt mondja, hogy akkor lesz Salkaházi-program, ha ad rá pénzt a kormány. De ezt nem a kormány ígérte meg a miskolciaknak, hanem a Velünk a Város és személyesen ön…  
Amit a képviselő asszony mondott, az már politika, de van benne logika, hiszen ha a kormány visszaadja a pénzt például a tömegközlekedésre, akkor az ott felszabaduló forrást át lehet csoportosítani mondjuk erre a programra.  

Állami támogatások 

Megnéztem, az elmúlt három évben beruházásra és működési költségre kormányzati támogatásként tízmilliárdok jöttek Miskolcra.  
A Miskolcra érkező források túlnyomó része célzott fejlesztési támogatás volt az Ellipsum fürdő és a Diósgyőri vár építésére. A működtetést a fürdő esetében önmagában nem egyszerű kigazdálkodni, és ez sok más projekt vagy szolgáltatás esetében is így van. Miközben nőnek a költségeink, csökkenő bevételek – például a volumenében kisebb iparűzési adó – nehezítik mindennapjainkat. Az iparűzési adó 2 százalékát 1-re csökkentette a kormány, csak ez 1,8 milliárdos kiesés.

Kaptak kompenzációt.  
Igen, az iparűzési adó csökkentése miatt a kormány 1,35 milliárdot adott, tehát 450 millió forinttal ténylegesen csökkent a bevételünk emiatt. Emlékszik? A Salkaházi-programra 460 millió forint kellene.  

Számháború 

A Diósgyőri várra a kabinet 17 milliárd forintot irányzott elő, a kivitelező 12 milliárdért vállalta. A városvezetés most mégis plusz kétmilliárdot kért a kormánytól, amit elutasítottak. A helyi Fidesz–KDNP szerint megvan a pénz. Mi ez a „számháború”?  
A forrás elegendő volt a terv megvalósítására. Csakhogy közben kiderült, hogy a négy bástya állapota nem megfelelő, amit a tervek 2017-es elfogadásakor nem lehetett látni. Erre kértünk kétmilliárdot, mert ennyi a műgyantás megerősítés, beinjektálás költsége. Ezt a vállalkozó jelezte, a kormány által felkért szakértők pedig támogatták, és megerősítették annak a tényét, hogy ez a pótmunka kétmilliárd forintba kerülne, csak a pénzt nem kapjuk meg.  

Hogyan tovább?  
Ha a teljes keret terhére megrendeljük a megerősítést, akkor a korábban tervezett műszaki tartalom egy része így nem valósulna meg. Ez nagyon kockázatos, így további tárgyalásokat folytatunk, hogy mégis kapjunk többletforrást.  

Mi az, ami nem valósulna meg?  
A Déryné-ház, ahová a korábbi főépítész, Rostás László a gépészetet tervezte, áldozatul eshet. Így, hogy a kész várra megkapjuk a működési engedélyt, a gépészetet konténerekben kell elhelyeznünk, ami nonszensz egy ilyen volumenű turisztikai látványosság, történelmi műemlék esetében. A helyzet azért nehéz, mert a tornyok állapota miatt a kivitelező bejelentheti, hogy nem tud továbbhaladni, nekünk pedig kötbért kellene fizetnünk. Az idő sürget minket, megoldást kell találni. De ha minden pénzt átcsoportosítunk, még akkor is 120 millió forint mínuszban vagyunk.  

Víz, gáz, mínusz 

A barlangfürdő újranyitása Bokik-segítséggel és vállalkozói összefogással – pénzzel – oldódott meg. Egy fürdőt vagy bármit újranyitni, bevezetni mindig nehezebb, például újra dolgozókat toborozni, mint egy működőt fenntartani, akár a szolgáltatások megvágásával. Miért nem egyeztettek a bezárás előtt?  
Az önkormányzati cégeket, a Miskolc Holding tagvállalatait utasítottuk arra, hogy takarékoskodjanak, és a cél a stabil működés legyen. Az energiaválságnak a szabadtéri strandok estek áldozatul, illetve az Ellipsum garanciális karbantartása erre az időszakra volt ütemezve. A barlangfürdő a legnagyobb energiafelhasználó fürdőnk, a vizet gázzal kell felfűtenünk. Az utolsó negyedévre a költségek 200 millióra rúgtak volna. Akkor azt kértük a fürdő vezetésétől, hogy egy hétig még legyenek nyitva, hogy ez idő alatt megoldjuk a problémát. A Magyar Turisztikai Ügynökségnek viszont sajnos erre nem volt forrása, ezért a megyei kamarával kezdtem tárgyalást. A vállalkozókkal végül sikerült megállapodni, de továbbra is a város fizeti a működtetést. De amíg a tárgyalások zajlottak, addig zárva tartottunk.  

A megállapodást követően mennyi pénz gyűlt össze?  
Még messze nem elég. Januárig – ha az árbevételt levonom – 70 millió forintot kell finanszírozni. Reményeink szerint ezt az összeget harmadoljuk el a kormány, a város és a vállalkozók között. Mi beletettünk 42 millió forintot, de nagyon nehezen mennek a tárgyalások a vállalkozókkal, eddig csupán 4,5 millió forint folyt be. Akik többet adnának, azok „előjogokat" szeretnének.  

Például?  
Szeretnének betekinteni a barlangfürdő üzletvitelébe, könyveibe, a napi tevékenységébe. Ezek azonban nem akceptálható kérések, hiszen a fürdőknek van üzemeltetője, felügyelőbizottsága, tehát ezeket az ellenőrzéseket ők jogosultak elvégezni.  

Szó van róla, hogy a fürdők üzemeltetésére vállalkozó(ka)t keresnek. Miért?  
Három alapvető célt kell szem előtt tartanunk: a fenntarthatóságot, a magas színvonalon nyújtott szolgáltatásokat és a város turisztikai attrakcióinak folyamatos fejlesztését. Éppen ezért minden megoldást megvizsgálunk, amellyel ezek elérhetők.  

Mi a garancia arra, hogy nem rossz kezekbe kerülnek a létesítmények?  
Ott még nem tartunk, de egy lehetséges együttműködés nemcsak jogokat jelent majd a vállalkozóknak, hanem kötelezettségeket is, amelyeket adott esetben tételesen szabályozni fog a szerződés.  

Az ismeretlen Ellipsum 

Az Ellipsum nem egy sikertörténet. Ön szerint miért?  
Az üzleti terv szerint napi átlagban 750 fő látogatónak kellene lenni, ami egy elképesztően magas szám, de van úgy, hogy csak néhány tíz ember keresi fel a létesítményt.

Veres Pál: Jövőre az Ellipsum működtetése úgy néz ki: ha nem nyitunk ki, 500 millióba kerül, ha kinyitunk, akkor kétmilliárdba. Nagy kérdés, hogyan tovább
Fotós: Bujdos Tibor

Ha megkérdezek egy az országban vagy az országhatáron túl élő embert: tudja-e, hogy mi az az Ellipsum, fehér holló az, aki tudja. Pedig a kormány nemcsak megépítette Miskolcnak, de még a beüzemelésére is adott 700 milliót. Ön szerint megfelelő volumenű és irányú a létesítmény reklámozása, promóciója?  
A műszaki átadás idején tombolt a Covid, nem volt értelme reklámozni, nem tudtuk, mikor nyithat ki a fürdő. Megvolt rá a marketingkampány, de nem tudtuk pontosan, mikor indíthatjuk. Aztán jött a háború és azzal a globális gazdasági válság. Nem tett jót az sem, hogy három hónapos zárva tartás nehezítette a bevezetését a garanciális – ami nem kivitelezői, hanem technológiai hiba volt – javítás miatt. A Péter Szabó Szilvia „arcával” folytatott reklámkampány idején, a nyáron már szépen jöttek azok a számok, amelyek a tervet megközelítették. Jövőre az Ellipsum működtetése úgy néz ki: ha nem nyitunk ki, 500 millióba kerül, ha kinyitunk, akkor kétmilliárdba. Nagy kérdés, hogyan tovább.  

Ez nem olyan baloldali gondolkodás: mit szüntessünk meg, mit vágjunk vissza? Miért nem azt mondják: megtöltjük a fürdőt vendéggel! Miért nem folyik ki az internetből és a közösségi médiából is az Ellipsum?  
A kormány baloldaliságból vágja vissza a kiadásait? Debrecen baloldaliságból korlátozza a Déri Múzeum nyitvatartását? Ezek kényszerek. A marketing sikeres volt. A kérdés azonban az a jövőt illetően, hogy az emberek mennyit tudnak áldozni majd szórakozásra, pihenésre. Ehhez lehet szabni marketinget, ami szintén nem megy pénz nélkül, ha pedig nem térül meg, egyenesen kidobott pénz.

A városi ellenzék kritikával illette, hogy a nehéz időkben is jut forrás holdingos vacsorára és a Rocktoberfestre, miközben a Miskolcnak rangot adó operafesztivál megszűnt.  
Az ellenzék luxusvacsoraként aposztrofálta, hogy az egyetemi menzán megköszöntük a dolgozók áldozatos munkáját. Ez ugyanis tavaly a Covid miatt elmaradt. Tényleg ez a luxusvacsora? A Rocktoberfestre pedig büszkék vagyunk, mert sok-sok ezer miskolci szórakozott ott, és hiszünk abban, hogy újjáéled a rendezvény, és ismét lesznek a városnak nagy könnyűzenei fesztiváljai.  

Gyűjtés a színháznak 

Jövőre 200 éves Magyarország első kőszínháza, a Miskolci Nemzeti Színház. Az energiaválság miatt a működésükhöz most adományokat gyűjtenek. A város belenyúl a zsebébe, hogy segítsen?  
Az önkormányzat minden évben közel 650 millió forintot biztosít a színház működéséhez. Biztosan sokan tudják, hogy kétszáz éve is adományokból és összefogásból jött létre a színház. Béres Attila direktorral ezért is fordultunk a miskolci polgárokhoz, ezért is kértük a miskolci, megyei vállalkozásokat, hogy támogassák a Miskolci Nemzeti Színházat. Mondhatom, ez eddig sikeres volt, látni, Miskolcnak, a miskolciaknak fontos a színházuk. Ami jelenleg az egyik legjobb, nem is az egyik, hanem a legjobb az országban.  

Kriza Ákos polgármestersége idején, 2013-ban hívták életre a Miskolci Geotermia Zrt.-t, hogy csökkentsék a város fűtésének gáztól való függőségét. Önök viszont 2020-ban eladták a cégben lévő 10 százalékos tulajdonrészüket a többségi tulajdonos PannErgynek, így semmilyen ráhatásuk nincs a folyamatokra egy olyan időszakban, amikor az egekben vannak az energiaárak. Nem érzi úgy, hogy az „aranytojást tojó tyúkon” adtak túl?  
Miskolc a Mihő Kft.-n keresztül tíz százalékot tulajdonolt a cégben úgy, hogy az alapításkori tőkebefizetését önerőből nem teljesítette, és a társaság működésére a kisebbségi részesedés miatt érdemi ráhatással nem volt. A nyereségből a jelentős beruházási hitelállomány adósságszolgálati terhei miatt 2020-ig semmilyen bevétele nem volt a Mihőnek. A város fűtésének gáztól való függősége ennek ellenére a 60 százalékos súlyú zöld geotermikus hőtermelésen keresztül jelentős részben megvalósult – Magyarországon, sőt nemzetközileg is kiemelkedően zöldnagyvárosi pozíciót adva Miskolcnak. A Miskolci Geotermikus Projekt elnyerte a GeoPower Market „2013 Legjobb Fűtési Projektje” nemzetközi díjat. Ismeretes az is, hogy jogszabályok határozzák meg, az energiaportfólióban milyen arányok legyenek, így azt is, hogy mennyi geotermikus és mennyi gázalapú hőenergiát kell vásárolnunk. Hiába akarjuk tovább növelni a legolcsóbb, geotermikus forrás arányát, hogyha a hatóság által meghatározott portfólióval szemben a földgázalapú működés folyamatosan nagyobb teret szeretne nyerni.  

Mi alapján döntöttek az eladás mellett?  
A Covid alatt is szükség volt minden pénzre, így megvizsgáltuk, mely cégekben vannak olyan töredék tulajdonrészek (a városnak vagy a Holdingnak), amelyek sem bevétel-, sem döntéshozatali szempontból nem relevánsak, és ezeket eladtuk, hiszen jelentős gazdasági visszaesés volt. Így a 10 százalékos geotermikus részesedésünket is 185 millió forintért, úgy, hogy az értékesítés ellenére a hozzáférés a gáztól független gazdaságos geotermikus energiához teljes mértékben megmaradt, sőt munkatársaink azon dolgoznak, hogy miként lehetne tovább növelni arányát.  

„Ezt visszautasítom” 

Szép csöndben zajlott az eladás…  
Ez a kijelentése teljes mértékben valótlan, és határozottan visszautasítom, hiszen nyilvános információként a PannErgy Nyrt. (az önkormányzat tulajdonában álló Mihővel egyeztetve) 2020. november 17-én a www.bet.hu és a www.pannergy.com oldalon rendkívüli tájékoztatás keretében közzétette, hogy „a PannErgy 100 százalékra növeli részesedését a Miskolci Geotermia Zrt.-ben és a Kuala Kft.-ben”, továbbá „a tranzakció, a 185 millió forintos együttes teljes vételár megfizetésével a szerződő felek között a mai napon lezárult”.  

Azért a geotermikus energiának nagy jövője lehet(ne). Számolnak vele?  
Természetesen. Új kutakat kellene fúrni, erre van is pályázati lehetőség. De még fontos szerepet kaphat a biogázüzemünk, ennek a kapacitását 1,2 milliárdos fejlesztéssel növelni szeretnénk, ami jó befektetésnek ígérkezik. Hitelt kívánunk rá felvenni.  

A közgyűlés még augusztusban döntött: felhatalmazta önt, hogy kezdje meg a tárgyalást az önkormányzatot terhelő víziközmű-szolgáltatás kötelezettségének államra történő átruházásáról. Aztán a Jobbik és a DK is bejelentette, ezt nem támogatja. „Elúszott” ez a lehetőség? 
Büszkék vagyunk arra a vízkészletre, amit a Bükk, a karszt jelent. Ám ennek a kérdésnek van egy racionális gazdasági vetülete, és van egy emocionális. Akik ellene vannak, azok féltik ezt a vízkészletet, hogy majd máshová kerül, és rosszabb minőségűt kapunk helyette. Megjegyezném, idén is kellett vásárolnunk vizet, mert a helyi kapacitásból nem lehetett fedezni az igényeket, úgyhogy az aggodalomnak nincs alapja.  

Mi a racionális olvasata?  
Az energiaárak növekedése, a hálózat elöregedése, a hatósági ár nem tette lehetővé a rentábilis működtetést. Most 1,8-2 milliárdos veszteséget termel az év végéig a Mivíz, amit a Holding hitelkeretéből vagy többlettámogatásból kellene kifizetni. Erre nem látok esélyt. Az állam azonban ezt a hiányt kompenzálná, ha átadjuk a víziközmű-szolgáltatót, és így a kötelezettségek is az államra szállnának át. Ezt nyilván olyan nagy regionális szolgáltatókon keresztül képzelik el, mint az ÉRV, amely szakmailag teljesen megalapozott struktúra lenne.  

Hogy van az, ha konzervatív városvezetés van, akkor nyereséges Miskolc víziközmű-szolgáltató cége, ha baloldali, akkor veszteséges?  
Hát úgy, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz. A működés vélhetően nyereséges lehetne most is, csak például a hálózati veszteség ma már 50 százalék feletti, az áram pedig háromszor többe kerül, vagyis teljesen mások a költségek, ugyanolyan bevétel mellett. Az elöregedett vezetékrendszer miatt miközben egy liter víz normális úton távozik a rendszerből, addig ennyi vagy ennél több hajszálereken, töréseken vagy más módon tűnik el a földben – ez egy veszteség, amit a város fizet.  

Akkor fejleszteni kellene.  
Igen, az elmúlt évtizedekben is kellett volna, most is kellene, ha lenne miből, ez ugyanis több tízmilliárd forintba kerülne. Amikor lett volna pénz fejlesztésre, a város inkább a várra és az Ellipsumra kért forrást, aminek most isszuk a levét. Az eredményességre visszatérve még a kisebb fejlesztések és a géppark megújítása is tetemes összegekkel csökkenti az eredményt. Tudja, melyik cégünk a legnagyobb elektromosenergia-felhasználó?  

Az MVK?  
Nem, a Mivíz. Ugyanis minden átemelő-, szűrő- és más berendezés árammal működik. Egy éve 21 forintba került egyegységnyi áram, most 65 forint, tehát megháromszorozódott. Arról nem beszélve, hogy a rezsicsökkentés hátulütője az volt, hogy a közműcégeknek nem maradt pénze karbantartásra, fejlesztésre. Szerte az országban ez a helyzet.  

Nehéz talpon maradni 

Sokszor hallani – a városi ellenzéktől –, hogy csődbe jut Miskolc. Csődbe jut Miskolc?  
Nem fog csődbe jutni Miskolc, de nagyon nehéz időszak következik. Pusztán önerőből nagyon nehéz talpon maradni, szinte lehetetlen. A bevételek csökkenése, támogatások megszüntetése, a bevételeink közül a gépjárműadó-bevételek kikerülése mellett extra kiadások jöttek, például a Covid-védekezés költségei. Az egészségügyi és szociális dolgozók közlekedését ingyen kellett biztosítanunk, de említhetem az ingyenes parkolás biztosítását is, ez mind-mind rontotta a mérlegünket. Erre még jött egy extra teher, a svájcifrank-alapú kötvény, aminek kezelését meg lehetett volna oldani az elmúlt tizenöt évben, de nem oldották meg. Ezt augusztus 1-ig nekünk, illetve a Miskolc Holding Zrt.-nek kellett törlesztenie.  

Miből jött össze a pénz?  
A visszafizetés céljából elkülönített számlára az elmúlt 15 év alatt összegyűlt megtakarítás ötmilliárd forint volt. Ehhez kellett volna még négymilliárdot hozzátennünk. Hitelt akartunk felvenni 6-6,5 százalékos kamattal, ami már akkor is kockázatos lett volna. Ehhez azonban nem kaptuk meg a kormány engedélyét. Kigazdálkodtuk, augusztus elsején kifizettük a tartozást, így nem ment csődbe a város, amit sokan prognosztizáltak.  

Hogyan tovább?  
Azt az elvárást, amit a kormány irányunkba támaszt, hogy januárig működjünk, mindenképpen teljesíteni fogjuk.  

Nagyobb adóbevételre márciusban számíthatnak. Mi lesz januárban és februárban?  
Mi nem az év végéig gondolkodunk, hanem március 15-ig, de ez egy „többismeretlenes egyenlet”, hiszen nem tudjuk, hogyan alakul az energia ára, nem tudjuk, hogy valóban felülvizsgálja-e a kabinet a távhő árképzését, nem tudjuk, hogy az üzemanyag ára emelkedik vagy csökken, és sorolhatnám. Ha a 2021-es és a 2023-as (tervezett) energiaköltségeket veszem alapul, akkor 17 milliárd forint a növekmény, amit képtelenség kigazdálkodni.  

Az októberi közgyűlés végére ért vissza Budapestről, mert Varga Mihály pénzügyminiszterrel egyeztetett. Azóta mire jutottak?  
Egyeztettünk a helyzetről, Miskolcról. Nagyon konstruktív partner volt a miniszter úr, amit ezúton is köszönök neki. Hogy mi lesz az eredménye, majd kiderül. Én mindent megtettem, amit lehetett, már csak rajta múlik.  

„Nem leszek levegő két cintányér között!” 

Nem tart attól, hogy ezért a mondatáért – konstruktív, köszönöm neki - a „fejét fogja venni” a helyi DK?  
Lehet (nevet). De ha kormányzati politikussal egyeztetek, akkor a baloldal támad, ha ellenzékivel találkozom, akkor pedig a jobboldal. Nem voltam és nem leszek levegő két cintányér között! A város érdekében mindenkivel tárgyalok. Visszatérve a találkozóra, a miniszter úr azt kérte, hogy számokkal alátámasztva mutassuk be a város helyzetét. Már javaslatot is tettünk, hogy miben kérünk segítséget.  

És miben?  
Szeretnénk támogatást kapni az önkormányzatok rendkívüli támogatása jogcímen, továbbá, ha a kormány megvizsgálná, van-e lehetőség a közlekedés működtetésére támogatást kapnunk. Javasoltam, hogy az önkormányzatok esetében is legyen kamatsapka, az alapszolgáltatások esetében pedig az energiához a lakossági és a hatósági tarifa között jussunk hozzá.

A mesebeli Dubaj

Öten közel ötmillió forintért elutaztak márciusban a Dubaji Világkiállításra, hogy befektetőket toborozzanak. Eddig egy befektetést sem sikerült nyélbe ütni. Hogyan értékeli ezt?  
Az Egyesült Arab Emírségek egyik államtitkára hívott meg minket, hogy a világkiállítás fenntarthatófejlődés-konferenciáján vegyünk részt. Három cél motivált minket: meggyőződjünk arról, hogy az irány, amit mi képviselünk, az helyes-e. Megismerjük, hogy merre tart a világ, harmadrészt Miskolcot kiajánljuk, feltegyük a befektetők térképére. Mindhárom tekintetében hasznos volt az út. 
De visszakérdeznék, az előző időszakban miért utaztak több esetben is a város és Holding vezetői külföldre? Onnét jöttek befektetők? Én nem tudok ilyet. Ha ez a kiállítás Milánóban lett volna, senkinek nem csípi a szemét, míg Dubaj igen. Megjegyzem, az idén ez volt az egyetlen külföldi utam.  

De egy befektető sem érkezett az út eredményeképpen... 
Még! Ez egy lehetőség volt, éltünk vele, aminek hosszú távon lesz meg a gyümölcse.  

Nem érzi úgy, hogy a gazdaságfejlesztésben megvalósuló befektetések nagy része a Nemzeti Befektetési Ügynökségnek (HIPA) és a külügyi tárcának, élén Szijjártó Péter miniszternek köszönhető?  
Természetesen nekik is, hiszen rajtuk keresztül érkeznek a külföldi befektetők. De az a mi sikerünk is, hogy a szabad ipari parki területeinket három év alatt el tudtuk adni. Amikor egy befektető kinéz magának egy régiót, akkor megvizsgálja az adókörnyezetet, az adott terület infrastrukturális fejlettségi szintjét, az oktatás minőségét – és egyéb más szempontokat –, de azt is, hogy az adott önkormányzat mennyire vállalkozásbarát.  

Miskolc az?  
A visszajelzések és a befektetések alapján igen! Volt olyan kínai befektető, aki nem is számolt Miskolccal, aztán megkérdezett egy már nálunk gyökeret vert befektetőt, hogy mik a tapasztalatai, végül eljött hozzánk.  

Debrecen és Kassa is ott van a térképen…  
Igen, de a cívisváros rövidesen „megtelik”, és Kassával is álljuk a versenyt.  

Továbbra is van bennem bizonyítási vágy!
Fotós: Ádám János

Egy projekt megvalósulása éveket vesz igénybe. Sokan mondják, hogy a mostanában átadott, megvalósult fejlesztések döntő része Kriza Ákosnak és csapatának köszönhető. Hogy látja, a saját munkájuknak mi a gyümölcse, illetve mit fog átadni 2025–26-ban az akkori városvezetés, akár önök?  
Nem csak megnyerni kell, hanem meg is kell tudni valósítani a projekteket. Ebben láthatóan hatékonyabbak vagyunk az előző városvezetésnél – mondom ezt úgy, hogy őszintén azt gondolom, ezek közös sikerek. De fontos megjegyezni, amikor átvettük a város vezetését, a projektek megvalósítása 19 százalékon állt, majdhogynem sereghajtók voltunk az országban. Ez a szám 60 fölé emelkedett az elmúlt három évben.  

Vészforgatókönyvek 

Mire a legbüszkébb?  
Arra, hogy a nehéz külső körülmények ellenére működik a város. Arra, hogy vonzó célpont vagyunk a befektetőknek. Be tudtuk fejezni azokat a projekteket, amiket az előző vezetés csak tervezett vagy elindított. Bár a bekerülési költségek hatalmasat ugrottak, de a legfontosabbakat végigvisszük. Büszke vagyok a Horváth-tető befejezésére, a turisztikai fejlesztésekre. Digitális ügyintézés zajlik a közigazgatásban, aszfaltozunk, kerékpárutak épülnek, óvodák újulnak meg. A nyitottabb városvezetés eljutott a kisebb lakóközösségekhez, egyházakhoz, iskolákhoz.  

Mi az ami, ön szerint nem sikerült?  
A Covid és az orosz–ukrán háború következményei vészforgatókönyveket igényeltek, igényelnek, eddig nem tudtuk bizonyítani, hogy békeidőszakban, hogyan is működnénk.  

Mit szeretne elérni?  
Egyszer éljük már meg, hogy egy önkormányzatban ne a pártpolitika, hanem a várospolitika legyen az első, ahogy az a kisebb településeken működik. Szellemiségében én nagykoalíciót tartanék ideálisnak. Arra kérem a velem szövetségben lévőket és a városi ellenzéket, hogy egyszer gondolkozzunk el ezen a lehetőségen, Miskolc érdekében!  

Indul 2024-ben a polgármester-választáson? A DK támogatását megkapja?  
Tudnom kell – egyebek mellett –, hogy bírom-e a Velünk a Város frakció tagjainak támogatását. A döntést a „túlélés” után kell meghoznunk, valamikor jövő év elején.  

Vállalná?  
Továbbra is van bennem bizonyítási vágy!  

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában