„Ezt csak örömmel lehet csinálni, ez egy megszállott dolog…”

A magyar sport kategóriában a Factory Arena képviseletében Egri Zsuzsanna, a miskolci extrém sport nemzetközi szinten ismert és elismert otthonának megteremtője vehette át idén a megyei Prima Díjat, a Miskolci Nemzeti Színházban. A Factory múltjáról és jelenéről beszélgettünk vele.

Hogyan érintette a Factory Arena díjazása?

Meglepetés volt, meg is hatódtam, hiszen őszintén szólva elég nagy nevekkel jelöltek minket egy időben. Nem gondoltuk, hogy el fogjuk hozni a fő díjat. A közönségdíjtól is boldogok lettünk volna. Szerintem ez a leg-legek díja itt a megyében. Véletlenül úgy alakult, hogy én magától Demján Sándornétól kaptam meg a kitüntetést, ami számomra különösen sokat jelentett, hiszen Demján Sándor alapította a Prima Primissima díjat. Nagyon jóleső érzés volt látni, hogy mindenki boldog, amiért nyertünk és őszintén gratuláltak. Azt kívánták, hogy még sokáig működjön a Factory. Egy ilyen átadón lehet azt érezni, hogy ebben a városban elértünk valamit és fontosak vagyunk.

Vajon minek köszöntető, hogy éppen most kapták meg ezt a kitüntetést?

Tavaly kaptam meg az Aktív Magyarország kitüntetését. Háromszáz turisztikai szakember nézte meg a kis videónkat. Gondolom Miskolc város is jobban felfigyelt ránk, így idén megkaptuk a Prima Díjat. Olyan dolgot találtunk ki 19 évvel ezelőtt, ami kinőtte magát. A városnak központi extrém sportolásra alkalmas közösségi teret biztosítunk. A Factory Arena szerintem egész Európában egyedülálló. Rengeteg skate parkot néztem meg a világban. Különböző óriási gyárból, vagy katonai objektumból átalakított extrém arénákat. Viszont ilyen, mint nálunk, hogy a sport mellett van zene, a zene mellett van kultúra, a kultúra mellett pedig paintball, lézer és ipari alpin oktatóközpont, ez tényleg egyedi.

Talán beszéljünk kicsit a kezdetekről.

Az egyik fiam miatt 1995-ben megalapítottam a Komlóstetői Kerékpáros Sport Klubot. A mai napig ennek az egyesületnek az égisze alatt folyik a munka a Factory Arénában. Komlóstetőn rögtön 184 tagja lett az egyesületemnek. A lakásom volt a főhadiszállás és nem igazán találtunk otthonra. Tíz év után, 2004-ben az egyik ismerősünk segítségével megtaláltuk ezt a gyárat. A gyáregységnek, amibe beköltöztünk, le akarták szedni a tetejét, mert nagyon sok építményadót kellett volna fizetni utána. A mi kérésünkre viszont a város megvette ezt a 4900 négyzetméteres épületet és nekünk adta, mert közfeladatokat ellátó intézményként is dolgozunk. Ez kezdetben egy lepukkant, botrányos hely volt. Viszont mi mindig építettük, szépítettük. Először elől egy kis zugát akartuk csak használni. Aztán jöttek a görkorisok, a gördeszkások, a BMX-esek. Mindenki szeretett volna egy szeletet, egy saját kuckót, egy saját elképzelést. A jelenlegi állapotában körülbelül három éve működik, mióta megépült a közösségi terem, de van mászótermünk, skate parkunk is. Nagyon sok munkánk fekszik benne, de ezt csak örömmel lehet csinálni, ez egy megszállott dolog. Rengeteget ötleteltünk és az odaadásunknak ez lett az eredménye. A három gyerekemnek az életét, mivel együtt dolgozunk, itt végig tudtam követni. Éljük a saját életünket, de komoly nagy rendezvényeket szerveztünk már Miskolcnak. Rendszeresen mi csináltuk a Mobilitás Hetét. Itt volt a Tour de Hongrie is, aminek a befutójára szintén mi készültünk.

Mit jelent az idelátogató zenekaroknak, művészeknek, hogy kapnak lehetőséget?

Tartottunk már színházi előadást, volt olyan, hogy az RTL Klub itt forgatta a Vacsoracsatát, rendeztünk autókiállítást és nemzetközi snowboard versenyt, amihez a jégpályáról hordtuk be a havat. Valójában azt gondolom, hogy ki kell találni dolgokat. Annak megvan a vezérfonala és arra lehet építkezni. Így tudtunk a hosszú évek folyamán ennyire színesek maradni. Nem régen volt például egy pécsi lánynak kiállítása nálunk, aki gördeszkalapokra festi a pasztell képeit, underground stílusban. Nagyon jópofa volt, egy hónapig tartott, több mint százan nézték meg. A zenei világból pedig mindenféle műfaj és szubkultúra képviselőit támogatjuk. Kezdetben jöttek a rockerek, a punkok, aztán DJ-k, divatos lett a drum ’n’ bass, a dubstep, a techno és az emo. Mi mindegyiket képviseltük és mindnek helyet adtunk. Nyolc-kilenc éven keresztül szerveztünk fesztiválokat is, de ma már ezt nem tehetjük meg.

Mi az, amire kiemelkedően büszke, ha visszatekint a Factory történetére?

Arra, hogy igazi, tisztességes, rendes embereket neveltünk itt ki. Persze nem egyedül, mert ott vannak a szülők, ott az iskola, de valamit beletettünk, valami pluszt adtunk az idejáró gyerekeknek. Különleges dolgot teremtettünk és nagyon jó közösségeket építettünk. 2013-tól működött hároméves Tudásgyár programunk. Ebbe kétezer fiatalt vontunk be. Nyolc év után újra találkoztunk egy növendékünkkel, aki korábban itt a Tudásgyárban kezdett amatőr fotósként és ma ez a hivatása Budapesten.

Milyen közösségek működnek itt?

Éves szinten 25 ezer fiatal jár ide. Szlovákiából is nagyon sokan érkeznek. Szervezünk táborokat, ahová az egész országból jelentkeznek és már márciusban betelnek az augusztusi turnusok. Aztán mindig visszajárnak kisebb csapatokban osztálykirándulásra, szülinapra, különböző rendezvényekre, lézerharcozni, paintballozni. Nagyon sok az olyan tevékenységi kör nálunk, amivel más és más célcsoportokat tudunk megszólítani. A fő célunk most az, hogy a roller, a falmászás és a kerékpározás minden ága képviseltesse magát. Ezekből maguktól kinőnek a közösségek, mert a gyerekek érzik, hogy ez egy jó hely. A kis közösségek együttlétéből pedig barátságok születnek.

Ha jól tudom, hátrányos helyzetű gyerekeket is támogat a Factory.

Rengeteg miskolctapolcai jómódú gyerek is jár ide, de helyet biztosítunk a hátrányos helyzetűeknek is. Persze, hogy ha már fizetni kell, akkor ők nem tudnak bejönni. Tehát nekünk meg kell teremtenünk ennek a lehetőségét. Gazdusné Pankucsi Katalin önkormányzati képviselő ezt anyagilag is támogatja. Így jöhetett létre például, hogy a Komlóstetői Általános Iskola gyereknapot tartott itt. Több városi civil szervezettel is együttműködünk. Emellett a családsegítővel, a Máltai Lyukói Közösségi Házával és a Magyar Vöröskereszttel. Gyakran befogadjuk őket. Most éppen a Mikulás-napra készülünk. Eleve a Vasgyár hátrányos helyzetű városrész és szükség van erre a tevékenységre.

Nagyon autentikus maga a hely is.

Persze, ennek van hangulata, atmoszférája, de nem igazán a sport miatt. Magából a helyből, abból adódik, hogy gyárterületen működünk. Mi nagyon vigyázunk arra, hogy ez az ódon ipari környezet és műemlék megmaradjon. Próbáljuk óvni ennek a hangulatát, hogy a miliőjét ne romboljuk le, ne vegyük el.

Hogyan látja, a Factory teremtette meg az igényt a környéken az extrém sportra?

Nem, az internet tanította meg a gyerekeket erre. Amerikában ez tíz-húsz évvel hamarabb kezdődött. A gyerekek látták a YouTube-on keresztül, hogy hogyan kell sportolni, mit lehet ugrani, a testükből mit tudnak kihozni és sokszor, még van a kezükben egy roller is. Ezt nem mi tanítottuk meg nekik. Ez már a kétezres évek elejétől, amikor bejött az online világ, elterjedt.

Milyen korosztály jár a Factoryba?

Kiskorban, mit vesz az ember a gyerekének először? Bicajt és rollert. Ha az valakinek tetszik és hosszú távon csinálja, akkor 8 éves kortól 16 éves korig kitart. Ez inkább fiús műfaj, de azért van egy-két lány is, akik rollereznek, mert most az nagyon megy-. Vagy örök klasszikusként görkoriznak. Az BMX az már kicsit másabb. Azt 10 éves korban kezdik és 16-25 éves korig űzik. A nagy BMX-esek még a mai napig visszajárnak hozzánk. Viszont a gyerekek hamar nőnek és nagykamasz korukban megváltozik az érdeklődési körük. Az extrém sportok ugródeszkaként használhatóak, mert kevés az olimpiai extrém sportág. Bár most már a BMX és a falmászás is az lett. Az extrém sportok inkább szabadelvűséget képviselnek, amiben a sportolóé a világ. Ezek a gyerekek valahol meg akarják magukat mutatni valamiben és emiatt mások.

Milyen változásokat hozott az elmúlt időszak?

Nagyon híres sportolók edzettek nálunk. A mászóban a mai napig komoly edzéseket tartunk. Most van egy budapesti kislány, akit a fiam edz. Hordja Balmazújvárosba, Debrecenbe, Koppenhágába, Berlinbe különböző versenyekre. Sajnos a koronavírus járvány óta a versenyzés kicsit visszahanyatlott nálunk. A járvány után újra kellett építeni a világot. A 2022-es nagyon zsúfolt, kiemelkedő év volt. Rengeteg szülinapot tartottunk. Egy osztálykirándulás alkalmával jöhettek a gyerekek ingyen sportolni, amit az Aktív Magyarország támogatott. Nemcsak Miskolcról, hanem a régióból is sok iskola töltötte itt a tornatermi óráját. Mostanában több szabadtéri skate park és pump-track pálya épült. Ezáltal a szülőktől jobban kikunyerálnak gyerekek extrém sporteszközöket. Aztán télen, amikor nincs hova vinni a gyerekeket, akkor nagy örömmel hozzák őket ide. Pont ezért félünk attól, hogy esetleg be kell zárnunk.

Hogyan érintette az energiaválság az intézményt?

Ez még sokkal nagyobb gondot okoz, mint a pandémia. A Prima Díjjal most kaptunk 1 millió forintot, de még az sem fedezi az egy havi villanyszámlánkat, ami 1 millió 200 ezer forint körül van. Nem szeretnénk sok mindenen változtatni, de elkerülhetetlen lesz. Azt látjuk, hogy öt gyerek miatt, akik edzésre járnak hétfőtől csütörtökig minden nap, nem lehet majd nyitva tartanunk. Hiszen már azt is tudjuk, hogy egy óra villanynak az ára nálunk 7600 forint. Régen büszke voltam rá, hogy itt nagyon keveset kellett fizetni, 300 forintot kértünk. Ma már ezt nem tehetjük meg. 40 ezer forint egy köbméter fa és itt fagyoskodunk, mert itt nincs fűtés, csak helyi fűtések. Korábban nem ez volt az irodánk, ahol most ülünk, de át kellett ide jönnünk, hogy ne kelljen akkora helyen fűteni. Több pályázatot nyújtottunk be. A tetőre például napelem kellene. Összességében azonban még törjük a fejünket, hogy, hogyan lehet erre a helyzetre megoldást találni.

Milyen hatással van a Factoryra, hogy egyre több szabadtéri skate park épül?

Részben jó, mert több gyereket ösztökél arra, hogy sportoljon. Azért vagyunk nyitva és azért várjuk ide a gyerekeket, hogy minél többen rollerezzenek, BMX-ezzenek. A Horváth-tetői átadáson is ott voltam. Bár konkurencia, de nem ellenség. Világos, hogy az ingyenesre jobban el fognak menni, mint nálunk a fizetősre. Viszont itt felügyeletet kapnak és figyelünk rájuk. Foglalkozunk velük és vannak edzők, akik kifejezetten őket tanítják. Tulajdonképpen azt kellene mondanunk, hogy örülünk, hogy van szabadtéri skate park, mert régen nem volt. Megtanulni sem tudták a gyerekek, hogy az extrém sporteszközöket, hogyan kell használni. Most viszont ott vannak az ingyenes pályák, ami nagyon nagy segítség a szülőnek is. Kazincbarcikán, Sajószentpéteren, Szikszón, Ongán és máshol is gomba módjára nőnek ki ezek a parkok. A vidéki gyereket az anyukája kiengedi a szomszédba, már nem fog beautózni vele Miskolcra. Mi egy kicsit át kell, hogy alakuljunk emiatt. Egy kicsit új szemléletet kell felvennünk, új lehetőségeket megteremtenünk. Minket sem enged ez ellankadni, hanem új ötletekkel kell előállnunk, ami végső soron inspiráló.