Versével búcsúztak Kabai Lóránttól

Megemlékeztek Kabai Lórántról, a napokban tragikus körülmények között meghalt költőről, képzőművészről a Miskolci Galéria Villanyoltás című, az intézmény ideiglenes bezárása alalkalmából tartott vasárnapi eseményén.

ÉM

Kabai Lóránt a Miskolci Galériában – ő nyitotta meg a „Bandynak szerettetel” című kiállítást

Fotó: Ádám János

Elhangzott: Kabai Lóránt is részt vett a Hangszínhely fesztivál keretében szervezett kerítésfestésben. Az itteni oszlopfestménye az utolsó ismert munkái közé tartozik.

Nagy T. Katalin művészettörténész Kabai Lóránt versét felolvasva búcsúzott a művésztől:

várhatatlan halálhírrel üt ki közelről/egy túlpihent reggel, az épp puhagyolcs-pozsonyban./megkapaszkodva káromkodom magamban (itt alig/is értené bárki). nem is oly régen gondoltam ilyen/csúnyákat. kényszer és kötelezettség: beülök egy/autóba. senki nem tud semmit. vöröskő vára; neki/tetszett volna. nekem most semmi sem. a kocsmában/a bejárati üveg elé ülök, kifelé nézek csupán,/a vakító fénybe. hogy utána ne lássak semmit./valószerűtlenül üres az ég. „nemigen van isten.”