Világfájdalom a színpadon

Rengeteg kutató véli úgy, hogy Antonio furcsa dep­ressziója Shakespeare-nek a világgal szembeni befelé forduló, kicsit lemondó, csalódott, költői reakciója. A mostani verzióban a világfájdalom, a spleen foglalkoztatott, ami körül a darab forog – ezt nyilatkozta az Észak-Magyarország 2001. január 26-i számában Hegyi Árpád Jutocsa, az előadás rendezője, az aznapi este esedékes premier kapcsán.

Mikita Gábor interjújából kiderül: 1987-ben már rendezte Shakespeare művét.

– Akkor fiatalabb voltam, mint Shakespeare, amikor írta, most idősebb vagyok. Borzasztóan érzem a bőrömön, a lelkemben a címszereplő életérzését, most ez érdekel. Antonio és társai negyvenes, gazdag, jól menő üzletemberek. Ki akarnak szállni az üzleti őrületből, mert ráébrednek, hogy a lelküket meg kell menteni – foglalja össze a rendező, a miskolci színház igazgatója, mitől időszerű számára A velencei kalmár, itt és most.

Tökéletesen hihető ma is

– Most mai történetet csináltunk, mert adja magát a mű. Minden erőszakosság nélkül végigvihető az aktualizálás – még környezetét tekintve is, hiszen ugyanúgy egy demokratikus nagyvárosban játszódik, vállalkozók között. Reneszánsz színdarabról van szó, de tökéletesen hihető ma is – olvassuk az egykori cikkben.

(A borítóképen: Hegyi Árpád Jutocsa)