Stefi kutya családra talált

Az Észak-Magyarország rendszeres rovata a Gazdit keresünk, ahol árva menhelylakó állatoknak igyekszünk szerető otthont találni. Utánajártunk, hogy mi lett a sorsa az egyik szerencsés kutyusnak, Stefinek, akit a sátoraljaújhelyi Zemplén Gazdátlan Állataiért Alapítványtól fogadott örökbe sajószentpéteri gazdája, lapunk felhívása alapján.

Ragaszkodtak hozzá

– Korábban volt egy kis ­beagle-ünk, akit kölyökként kaptam, de sajnos elpusztult, valaki megmérgezte. A lányom nagyon megszerette a kutyust, és akart egy másikat helyette – mesélte Eke Sándor. – A feleségem látta meg a lapban Stefit. A lányomnak, aki akkor 13 éves volt, is azonnal megtetszett a kutyus. A két bátyjának és nekem is szimpatikusnak tűnt az eb: jó kiállású, helyes állat, és nem annyira nagy testű, amit a baromfiudvar miatt fontosnak tartottam. A lányom erősködött, hogy nézzük meg, úgyhogy felhívtuk a menhelyet, hogy ne vigye el előttünk más, és hogy megtudjuk róla a részleteket. Mondták, hogy most ivartalanították, ezért egy-két hetet várni kellene, és egy másik érdeklődő is jelentkezett rajtunk kívül. Úgyhogy izgultunk kicsit...

Az Eke család mindig is szerette az állatokat, sok jószágot tartottak.

– Egy hét után érdeklődtünk a kutyusról, hogy megvan-e még. Mondtam a telephely vezetőjének, hogy a lányom nagy állatbarát, és imádja a jószágokat. A másik család nem ragaszkodott úgy Stefihez, így végül nagy örömünkre mi kaptuk meg. Egyeztettünk egy időpontot, és elmentünk érte autóval Sátoraljaújhelyre. Hétköznap délelőttben maradtunk, amikor éppen szabadnapos voltam, ezért azt kértem, hogy egyből hozhassuk is haza. A legelső kennelben ült Stefike, azonnal kiszúrtuk. Viszont először nem lehetett vele sétálni, mert látszott, hogy fél. Leguggoltam hozzá, simogattam, hogy összebarátkozzunk. Mondtam a lányomnak is, hogy félénk, idegen kutyushoz ne állva közelítsen, hanem guggoljon le hozzá, és nyújtsa oda a kezét az orrához, mert akkor barátságosabban fog viselkedni – emlékezett a gazdi.

Stefi egy szép keverék szuka kutyus, most három-négy év körüli.

– Annak ellenére, hogy már felnőtt korában, egyévesen, oltva, csippelve került hozzánk, hamar alkalmazkodott az új körülményekhez, a kertes házhoz. Az eb megérzi, hogyha szeretik, és nagyon gyorsan pozitívan reagál rá. A határőrségnél már dolgoztam kutyával, úgyhogy ismerem őket jól. A lányom vett Stefinek egy szép hámot, azzal rendszeresen sétáltatja. Az állat őt különösen kedveli, de mindannyiunkat kikísér a kapuig, ha megyünk dolgozni. A kacsáinkkal hamar összebarátkozott, néha tereli őket, bár a kakastól tart egy csöppet. A jelenlegi négy cicával pedig együtt alszik, a fehér foltos a legjobb barátja. Viszont befogadottunknak, mivel kölyökként árválkodott, van egy heppje is, amiért mindig rászólunk. Amikor nyúlunk felé, hogy megsimogassuk, akkor finoman ráfog a kezünkre. Ez idegenekben félelmet kelthet, de mi már tudjuk, hogy ilyenkor nem akar bántani. Hogyha szólok neki érte, akkor bűnbánóan leül, és nyújtja a tappancsát pacsira. Egyébként nincs vele semmi gond, nagyon jó kutya, szeretjük – számolt be a családfő.

(A borítóképen: Eke Sándor Stefivel)