Kávé, színház nélkül, szigorúan

Nem sétálgattak túl sokan szerda délelőtt Miskolc főutcáján. Volt, aki bevásárolt, mások ügyes-bajos dolgaikat intézték, vagy csak kiugrottak egy kávéra a munkahelyükről. Azonban sok minden megváltozott a múlt héthez képest. Reggel többen hallották, hogy a köztereken is maszkot kell viselni, így abban sétálgattak. Leláncolva találtuk az asztalokat és székeket a vendéglátóhelyek előtt, hiszen itt teljesen megszűnt az élet, de a kávézóba sem lehet csak úgy beülni, mint máskor.

Aggódó édesanya

Csillik Anna kisbabájával várakozott az egyik üzlet előtt.

– Ma reggel, a buszmegállóban mondták az emberek, hogy a köztereken is maszkot kell viselni, ezért felvettem. Nem kényelmetlen, ez nem okoz gondot, de a járvány miatt nagyon aggódunk. Három gyermekem van, a nagyobbak közül az egyik iskolás, a másik óvodás. Betartunk minden szabályt, nehogy mi is betegek legyünk. Annak azonban örülök, hogy az iskola nem zárt be, mert tavasszal nagyon nehéz volt az online tanulás. Most negyedikes a gyermekem, de szeptemberben a harmadikos tananyag pótlásával kezdték. Nem számítok arra, hogy újra bezárják az általános iskolákat, de ha mégis, nem tehetünk mást, akkor megint otthon tanulunk – fogalmazott Anna.

Hozzátette: a vásárlással kapcsolatos korlátozások őket nem érintik, mivel reggel vagy délelőtt útba tudja ejteni a boltot.

Neten rendelnek

Fiatal párral, Győrfi Annával és Veisz Péterrel találkozunk az egyik főutcai kávézó előtt.

– Máskor beülünk, úgy kávézunk, de most csak elvitelre lehet vásárolni – mondta Anna. – Ért azonban egy kis kellemetlenség is. A mosdóba kellett volna mennem, de nem lehetett használni, szintén a szigorítások miatt. Az éttermekben ugyanez a helyzet. A szórakozóhelyek bezárása nem érint minket, mert abból már kinőttünk, a vásárlási korlátozás szintén nem. Mi ugyanis házhoz szállítást kérünk valamelyik nagyáruházból. Kicsit többe kerül így, de akkor is megéri, hiszen kényelmes, és pontosan megérkezik minden, amit rendeltünk – sorolta Anna.

Megjegyezte: az utcai maszkviselet pedig egyáltalán nem zavarja, mert már megszokta. A munkahelyén napi 8 órában rajta van, a buszon is, így az néhány perc már igazán nem számít, amit az utcán tölt.

Színház a tévében

Tóth Juliánna már nyugdíjas, vele is a főutcán találkoztunk. Ő nagyon felkészült, minden aktuális szabállyal tisztában van.

– A vásárlási korlátozás nem érint, mert reggel be tudok vásárolni, bár jobb lenne, ha visszaállítanák az idősek vásárlási sávját. Hallottam azt is, hogy a 10 ezer főnél nagyobb településeken a polgármester dönti el, hogy hol kell a közterületeken maszkot viselni. Gondolom, nálunk a főutcán, de én már az első pillanattól hordom kint is. Ezt jó intézkedésnek tartom. Az az igazság, hogy félek a járványtól – árulta el Juliánna. Mint mondta, nagyon sajnálja, hogy a színház bezárt, hiszen tíz éve bérlete van. Az idei évadban két előadást tudott megnézni, de a nézőtéren is fél, nehogy elkapja a vírust.

– A színház helyett majd internetezek, az internet az élettársam – tette hozzá nevetve. – Azonban épp ma reggel hallottam, hogy indul a színháztévé, majd annak az előadásit fogom nézni. Persze tudom, hogy felvételről teljesen más élmény, mint élőben, de most ezt kell elfogadni.

Juliánna megjegyezte: szerinte már korábban meg kellett volna hozni ezeket a szigorú szabályokat, mert sokkal több beteg van most, mint tavasszal.

(A borítóképen: Egymásba pakolt éttermi székek a miskolci főutcán. Egy ideig nem ül rajtuk senki)