Szentandrásról csak a harangszó jött ki

Sajószentpéteren féltucat házat fogott körbe a víz, Hernádszentandrásra pedig nem lehetett eljutni.

A Sajó és a Hernád is szélesen hömpölyög völgyében. Több út még le volt zárva pénteken is, a folyók északi szakaszain, vagy nagy kerülővel, vagy gyalogosan, vagy földúton lehetett megközelíteni őket, Hernádszentandrásra azonban legfeljebb csónakkal, vagy szárnyakon lehetett bejutni.

– Csütörtökön este fél hatkor a perei oldalon zártuk az utat. Általában egy nap csúszással követi ezt az ináncsi oldal zárása, de most másképpen viselkedett a Hernád, mint szokott, még a vízügyi szakemberek számára is meglepetést okozott. Másképpen terült, s hamarabb kellett zárni az ináncsi utat is. Hajnal kettő óra körül 15-20 perc alatt a száraz szántó helyén tenger jelent meg, húsz percünk volt lezárni a szakaszt – idézte föl a történteket Üveges Gábor, Hernádszentandrás polgármestere.

Délután 2-ig tetőzött

Ezután délelőtt 10-11 óráig folyamatosan emelkedett a vízszint, a tetőzés délután kettő óráig tartott, majd lassan csökkent, de így is hatvan centiméter magas víz borította az utat. Egy munkagéppel a közeli hídra álltak, szükség esetén ezzel lehet átmenni Ináncsra, pénteken reggel használták is. Másképpen nem lehet elhagyni a falut, a sodrás mindkét irányban erős. A helyi csapat jól dolgozott, huszonöt közfoglalkoztatott és önkéntes vett részt a védekezésben. Az ingatlanok nem kerültek veszélybe, de a belvíz később megjelenhet a pincékben. A községben viszonylagos nyugalom volt, bár a veszély miatt volt feszültség az emberekben. Mint mondta, a települést körgát öleli, a védművek már harminc évesek, a karbantartás ellenére már nem annyira hatékonyabb, rájuk férne egy nagyobb felújítás, de ehhez külön segítségre volna szüksége a településnek.

A szomszédos Ináncson is védekezni kellett a patakok és a folyó miatt, a dolgozók folyamatosan a zsilipnél figyelték a helyzet alakulását és már az apadásra is gondoltak. Anekdotáztak a korábbi árvizekről és arról, hogy az egyik falubeli hogyan fogta meg egyszer az úton az ott úszó pontyot. Most is fölvetődött, hogy az ár levonultával bizonyára lehetne csukát fogni a vízzel telt gödrökben.

Traktorral közlekednek

Kiss Péter, Ináncs polgármestere szerint pénteken csak a harangszó jöhetett ki a szomszédos Hernádszentandrásról. A traktorral tudnak közlekedni Ináncs felé, azzal reggel még tejet, kenyeret, meg munkából hazatérő embereket vittek be a faluba. A homokszállító jármű már nem jutott be, a rakományát Ináncson depózták le, az ináncsiak homokzsákokat készítettek, ha szükség lenne rá, azért is a géppel tudnak majd átjönni.

– Az idei áradás megtévesztette a szakembereket is. Az elmúlt évtizedekben nem volt őszi árvíz, legutoljára 1974-ben fordult elő ilyen, így gyakorlati tapasztalatunk nem volt. Ez a mostani sokkal gyorsabb lefolyású, mint a tavaszi, nyári árvizek, ez talán köszönhető annak is, hogy a mezőgazdasági művelt területeket letakarították, csak egy minimális kukorica van a környéken. Felgyorsult a víz. 2010-ben volt a legnagyobb árvíz, 460 centiméterrel tetőzött Hidasnémetinél. Annak 24 óra kellett, hogy elérjen idáig, most viszont elég volt 12 óra, s ez meglepett minket, az előrejelzéseket is megcáfolta a sebessége. Hajnali kettőkor zárni kellett az utat, 50-60 centimétert emelkedett a vízszint néhány perc alatt. Csütörtökön délután elkezdtük az előkészületeket, zsákokat töltöttünk, kialakítottuk a védekezési területet. Csütörtökön 15, pénteken hajnal kettőtől 30 ember folyamatos munkája kellett a védekezéshez, a lakosok biztonságának garantálásához – mondta Kiss Péter. Ő arra számít, hogy az apadás is gyors lesz, reméli, nem lesz utánpótlás Szlovákiából, nem lesz eső és a víztározókat sem engedik le.

Elöntötte a pincét

Kolovics Istvánné elmondta, most félig van a pincéje vízzel. Minden évben kiönt a patak, néhány éve nagy kárt is okozott a hátsó házukban. Amíg nem volt gát, a kertek is tele voltak vízzel, most már védve van a falu, de a falu végi pincék megtelnek.

– Fél háromkor a kutyaugatásra ébredtem, ki is néztem, egy embert láttam gyalogolni, azt gondoltam, hazafelé tart. Amikor reggel hatkor felhúztam a redőnyt, láttam, hogy már itt van a gép és a víz. Nem elég a járvány, most víz is van. Ez nagyon rossz, de különösen a szentandrásiaknak – mesélte Kolovicsné, aki sokakhoz hasonlóan kinézett a falu végére, megnézni, hogyan áradnak a patakok.

A Sajón is

A Sajónál is voltak olyan települések, ahová csak nehezen lehetett eljutni. Sajószentpéteren öt-hat házat körbefogott az árvíz, ezek azonban a vasúti töltés és a Sajó közé épültek. A házak előtti úton derékig, a házak mögött, a kertben térdig ért a víz. Az itt élőknek csütörtök este el kellett hagyniuk otthonukat, egy idős asszonyt a tűzoltók vittek ki. Az udvar magasabb részein, a teraszon ott maradtak a kutyák. A házak egyikébe be is ment a víz, így a fiatal tulajdonos már előre tudta, hogy a nemrég lerakott laminált padlója, a bútorok is tönkre fognak menni.

Sajógalgóc bekötőútját az elágazástól a vasúti töltésig derékig érő víz borította csütörtökön, ez péntekre erősen lecsökkent, de autóval még mindig nem lehetett közlekedni, legfeljebb gyalog, gumicsizmában lehetett megpróbálni kijutni.

– Nem is tudtunk kimenni dolgozni, nem volt buszközlekedés. A távollétünk igazoltnak számít, de fizetést nem kapunk, ez kicsit nehezíti a hónapját azoknak, akik dolgozni járnak. Bízom abban, hogy hétfőre rendeződik a helyzet – mondta Mihalik Andrea, aki három éve lakik a faluban. Hozzátette, az alapvető élelmiszerek megvoltak Galgócon, földúton próbálták bevinni azt az első nap, traktorral hozták a friss kenyeret a boltba. Működött a falusi összefogás.

Megnehezíti az életet

Egy szintén sajógalgóci anyuka is egyetértett abban, hogy kicsit megnehezítette az életet az árvíz. Dubicsány felé, egy földúton ki lehetett jutni, de péntekre az is nehezebben járhatóvá, sarassá vált. Ha hoztak valamit a faluba, traktorral, vagy Zillel jöttek ki érte, így a Sajókazáról kiszállított ételt is azzal vitték be a falubelieknek.

Sajóvelezdre továbbra is nagy kerülővel, Ózd felől lehetett eljutni, már, ha valaki ragaszkodott az autóhoz. Akinek Putnokon volt dolga és nem félt egy kis testmozgástól, az legyalogolhatta a három kilométert, egy darabon mehetett a közúton, majd a gáton, vasúti töltésen folytathatta útját a városba. Ferenc is így tett, ő ráérősen 40 perc alatt tette meg a három kilométert, de mint mondta, fiatalosan lépkedve 20 perc alatt beért volna.