október 23.

2020.10.23. 17:30

Két hét szabadság mámora

Rendszeresen orosz, román, szlovák, angol, német és francia adásokat sugároztak október 27-étől kezdődően 1956-ban a miskolci egyetemisták. Érettségük tette őket a forradalom kovászává, állítja a források alapján az egyetemi könyvtár főigazgatója.

Nyikes Zita

Forrás: Miskolci Egyetem gyűjteménye

Száz feletti fekete-fehér fotó alapján ismerhető meg, hogy mi is történt 1956-ban a miskolci egyetemen. Még egy hanganyag is fennmaradt az október 22-ei eseményekről, meglepően jó állapotban. A dolog pikantériája, hogy az Államvédelmi Hatóság, az ÁVH rögzítette a gyűlést – titokban.

A mai Miskolci Egyetem egykor Rákosi Mátyás nevét is viselte, egészen 1956 őszéig.

A Nehézipari Műszaki Egyetem kiemelt „projekt” volt hazánkban, az egész országból érkeztek ide hallgatók, és a parasztság, munkásság gyermekei tanultak itt, akiket, úgymond, támogatott a rendszer. Szendi Attila, az egyetemi könyvtár, levéltár, múzeum főigazgatója van segítségünkre, és közösen keressük azokat a momentumokat, amelyek meghatározóak az októberi események kapcsán.

Titkos tekercsek, titkos felvétel

2006-ban, az ötvenéves évfordulón adták ki az „Egyenes gerinccel” című kiadványt.

A történetek kronológiai feltárása mellett visszaemlékezések is olvashatók a kötetben. Szendi Attilától megtudjuk: 1990 után akár százan is összegyűltek az egyetemen azok közül az egykori hallgatók közül, akik részt vettek az 1956-os forradalmi eseményekben. A 2006-ban kiadott kötet pedig azért számottevő, mert ekkor a megszólalók már nem tartottak attól, hogy a megjelentetett visszaemlékezéseknek, előkerült dokumentumoknak előre nem látható következményei lesznek.

A 90-es években ugyanis, még ott volt a levegőben, mondja Szendi Attila, hogy féltek az egykori egyetemista hősök.

Olyan eseményeket keresünk, amelyekre immáron több mint hatvan év után is felkapja az olvasó a fejét. Szendi Attila elmondja: a nagygyűlések iratanyagát, jegyzőkönyveket a hallgatók november 4-e, a szovjet csapatok bevonulása után elégették. Ismert viszont egy történet egy filmtekercsről, amely egy neon armatúrájában vészelt át közel tíz esztendőt. Csak az tudta, hogy hol volt, aki aztán később „kimenekítette” a dokumentumot.

A 2006-os kötetben pedig vannak olyan fotók, amelyek első közlések. Gizur Imre fotói: fegyveres hallgatói őrszemek az ÁVH-tól zsákmányolt golyószóróval láthatók az 1-es kollégium tetején. Ötven évet vártak – valahol.

25, 23, 22

Lapozzuk a kötetet. Látjuk, ahogy 1956. október 25-én gyülekezik a tömeg, hogy a levert vörös csillag mellett a régi aula tetejéről a nagygyűlés egyetemista irányítói és a hangosító berendezést kezelő hallgatók figyelik a többezres tömeget. Egy másik felvétel azt mutatja, ahogy az egyetem melletti erőmű előtti kanyarban az egyetemisták vonulnak a városba. Majd ismert fotók a Kazinczy utcáról, valamint felvétel a Petőfi térről, ahol nagygyűlést tartottak, a beszédek után pedig a Petőfi-szobrot elborítják zászlókkal.

Október 25-e fontos dátum: a régi aula előtti térségben tartott tömeggyűlésen megválasztják az ország első területi munkástanácsát, majd az egyetemi küldöttekkel kibővített munkástanács kihirdeti az általános sztrájkot a megyében. Október 24-én a diákparlament követeléseivel összhangban nyilvánosságra kerül a munkástanács 21 pontos követelése: Kossuth-címer, szovjet csapatok kivonulása, semlegesség, kilépés a Varsói Szerződésből. Október 23-án megválasztják a Diákparlament vezetőségét, és spontán tömeggyűlés alakul ki a nagy előadóban: a hajnalig tartó gyűlés közben érkeznek a hírek a fővárosi fegyveres harcokról. Október 22-ére teszi Szendi Attila is az események gyújtópontját, amikor délután 3 óra és éjfél között közel 1000 hallgató és 100 oktató jelenlétében diákparlamenti nagygyűlést tartanak.

Érettség

Október 25-e után, másnap, 26-án ott vannak az egyetemisták az ÁVH épülete előtt.

A Zsolcai kapui sortűzben 19-en meghaltak, 84-en megsebesültek. Az egyetemisták pedig, miután a rendőrök, katonák elmenekültek, biztosítják a városban a fegyveres járőrszolgálatot.

– Érdekes látni, hogy a fontolva haladó október 22-ei 11 pont hogyan alakult át 3 nap alatt radikális követelésekké. És érdekesek azok a mentalitástörténeti kutatások, amelyek azt mutatják, hogy egy 18-20 éves fiatal mit is érthetett meg a forradalmi eseményekből. A miskolci egyetemi hallgatók a kritikus pillanatokban rendkívül éretten viselkedtek. Amikor az erőszakszervezetek távoztak, próbálták konszolidálni a helyzetet, fenntartani a rendet a város felé és a campus felé is. Rádióadást sugároztak idegen nyelven, fenntartották a kommunikációt, és amikor a szovjet tankok megjelentek, nem az érzelmek, hanem a gondolkodás vezette őket – foglalja össze az áttekintést Szendi Attila főigazgató.

Halálcsend

A forradalmi eseményeket követően november 4-én hajnalban egy szovjet páncélos egység két motorizált üteg kíséretében ér az Egyetemvárosba. A félórás tűzharcnak két halottja lett. A hallgatók túlnyomó többsége hazamegy, a Diákparlament vezetőségének egy része külföldre menekül. Az oktatás megszűnik.

1957. január 14-én kezdődik el hivatalosan újra az oktatás – és az első letartóztatások. Február 20-án pedig az állambiztonsági szolgálat a megszervezett egyetemi MSZMP-vel hozzákezd a tömeges megtorlásokhoz.

„Először talán 1956. október elején merült fel bennem, hogy valami változhat” – írja visszaemlékezésében Ungváry Rudolf, aki 1956-ban másodéves hallgató volt. „Nekünk nagy ünnep október 23-a, de még nagyobb ünnepe ez (legalábbis nagyobb kell, hogy legyen) a Miskolci Egyetemnek, hiszen ifjúsága révén részese, sőt kovácsa volt a forradalomnak” – fogalmaz Szarka Zoltán, aki 1956-ban egyetemi adjunktus volt. „Figyelmeztettek, és elmondták, ha nem segítek nekik, hogyan fognak megverni: kezem, lábam összebilincselik, kezeim és térdeim közé befűzik az acélrudat, feltesznek két asztalra, ők a végéhez állnak, és gumibotokkal verve forgásba hoznak. (…) Erről az éjszakáról több emlékem nincs” – írja Mihala Ferenc, aki szintén egyetemi adjunktus volt 1956-ban, a visszaemlékezésekben.

Két hét szabadság mámora…

– Kivételes sorokat olvashatunk a kötetben a visszaemlékezésekben. És kivételes történeteket hallhatunk egy-egy megemlékezésen, amelyen részt vesznek az 1956-os egyetemista hősök. Számomra azonban a fülszöveg legfontosabb gondolata fogalmazza meg 1956 üzenetét – mondja Szendi Attila, majd kezünkbe adja a kötetet, és olvassuk: „Két hét szabadság mámora, több mint három évtized megtorlás, megalázás, ellehetetlenítés. A ma fiatal olvasója felteheti a kérdést: megérte? A választ csak akkor érthetjük meg, ha tudjuk, milyen érzés az erkölcsi győzelem a hazugság, az elnyomás felett.”

(A borítóképen: Diákparlamenti gyűlést tartanak az egyetemen)

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában