Stabilabb a szalakóta állománya

Múlt héten három szalakótatestvért is szabadon engedtek a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai Gelej közelében, a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetben. A szalakóták fokozottan védettek, egy példány eszmei értéke ötszázezer forint.

Program indult

A kis ragadozómadarak Kárpát-medencei megmentésére egy nagy európai uniós támogatású LIFE-program is indult, amely idén zárul. Balázsi Péter, a BNPI természetvédelmi őr munkatársa elengedésükkor elmondta, sikeres volt az akció, mesterséges odúkat helyeztek ki, fejlesztették élőhelyeiket, ennek köszönhetően megduplázódott a Heves megyei és a borsodi állományuk, mindkét helyen kétszáz pár feletti létszámban élnek már. Ezt megelőzően harmad-, negyed­annyian voltak, mint most, tehát a BNPI szalakóta-nagyhatalom lett, amelynek az alföldi területein is vannak értékei. Balázsi Péter szerint ezek a madarak őshonosak voltak errefelé, nagyobb számban lehettek jelen, de a tájátalakítás, az idős, odvas fák letermelése gyakorlatilag megszüntette élőhelyeiket. A szalakóták az intenzív mezőgazdasági művelést úgy-ahogy tolerálják, de szükségük van a nagy odúkra, hogy fészkelni tudjanak, anélkül nem tudnak megmaradni. A BNPI már a LIFE-program előtt is sok energiát, pénzt fektetett abba, hogy meg tudják tartani a kis ragadozókat, s ezután is óvják őket. A most elengedett egyedeket színes gyűrűvel jelölték meg, amely alkalmas arra, hogy ne csak akkor lehessen azonosítani őket, ha kézzel megfogják, egy fényképezőgéppel, teleszkóppal távolról is meg lehet határozni, mely egyedről van szó.

Egyébként a felnémeti madármentő állomáson nevelt, az Alföldről, egy kivágott fa odvából mentett fiókákat is megtanították vadászni. Kelemen Tamás, a BNPI madármentő munkatársa elárulta, őket is úgy kellett nevelni, hogy ne kötődjenek túlságosan az emberhez, s rovarokkal táplálták őket, így egyebek között tenyésztett trópusi csótánnyal, gyászbogárlárvával, lisztkukaccal, tücsökkel tanították meg őket az élelemszerzésre. Ezeket földre, ágra, tereptárgyra is elhelyezték, hogy ne jöjjenek zavarba, ha a szabadban találkoznak velük. Persze előbb egy mélyebb edényben elhelyezve ismerkedtek velük, utána kapták a röpdébe betéve az eleséget. A szalakóták is költöző madarak, néhány hét múlva Afrika felé veszik az irányt.

(A borítóképen: A szalakóták szabadon engedése)