Máté a meseautóban

Máté még évekig emlegetni fogja, hogy beülhetett a meseautóba, a sofőrje pedig Stohl András, azaz Tóth úr volt, éppúgy, mint a filmbéli történetben. Újabb kívánságot teljesített A kívánság csapata, amely évek óta beteg vagy rászoruló gyermekek álmait váltja valóra. Munkájukért nemrég Jószolgálat díjat vehettek át.

A kívánság ötletgazdája és vezetője Zaveczki Tibor, aki ezúttal az Aba nevű kistelepülésre látogatott el csapatával. Itt él nehéz körülmények között egy hősies édesanya, Anita, aki egyedül neveli fiát, Mátét. A fiú négyéves volt, amikor kiderült, hogy autista. Ma már kamaszfiú, de nem könnyű vele, hiszen gyakran vannak dührohamai, és tömegközlekedéssel sem lehet vele utazni, hisz várni nem tud egy percet sem. Történetük (csakúgy, mint a többi) felkerült a A kívánság közösségi oldalára videóblog formájában. Hogy miért? Zaveczki Tibor úgy fogalmazott nemrég: a kívánságok teljesítésével, a gyermekek boldog mosolyával szeretnének másoknak is hitet és reményt adni, hogy igenis vannak csodák, a kívánságok teljesülhetnek.

Indulás

A kisfilm bevezetőjéből kiderült, Máté imád pancsolni és filmeket nézni. Kedvenc filmje a Meseautó. Édesanyja még soha nem engedhette meg magának, hogy néhány napra elutazzon pihenni, hiszen ő ápolja a fekvőbeteg anyósát is. Kocsijuk nincs, pedig Anita gyakran mondogatja Máténak, ha lenne, akkor ide és oda is elmennének.

És azután következett a csodák sora. Zaveczki Tibor elárulta az édesanyának és fiának, hogy egy budapesti wellnesshotel vendégül látja őket. Úgyhogy pakoljanak, mert indulhatnak is.

A hotelben aztán fürdés várta őket, amit Máté nagyon élvezett, közben édesanyjának csinos frizurát varázsolt egy fodrász. Bizonyára azt hitték, hogy ezzel minden kívánságuk teljesült is, mert boldogan hajtották álomra a fejüket. Az igazi csoda csak másnap várt rájuk. A szálloda előtt leparkolt a filmbéli kabrió, azaz a meseautó, és a sofőrsapka alól nem más, mint maga Stohl András kukucskált ki vidáman Mátéra. A fiú először meglepődött, de aztán boldogan ült be a színész mellé, hogy kocsikázzanak egy kicsit.

– Szia, Tóth úr! Te Stohl András vagy! – konstatálta örömmel Máté. Felpróbálta a sofőrsapkát is. Vidáman tapsolt, és megtudta, hogy a Meseautó című filmet 20 évvel ezelőtt forgatták. A kör végén nagy öleléssel búcsúzott el egymástól a színész és az autista fiú.

Örömkönnyek

Stohl András ezután egy piros autóba pattant, és Anitát hívta kocsikázni. Azt mondta, szeretne vele egy kicsit dumcsizni. És dumcsiztak is. Az édesanya arról mesélt, hogy rendkívül nehéz megoldania a nagy bevásárlást, és azt, ha Mátét valahová vinnie kell. A vásárlásban a húga segít, de olykor sikerül kikuncsorognia valakitől egy kölcsönautót. Egyszer csak a Meseautó című dal szólalt meg az autórádióban, majd néhány perc múlva a Sláger FM riportere jelentkezett be, aki a stúdióban Zaveczki Tibort kérdezte Máté álmáról. Tibor elmesélte a történetet, majd amikor a riporter azt a kérdést tette föl, hogy Anita most éppen mit csinál, akkor Tibor azt válaszolta, „épp a saját autójában ül, és hallgatja, hogy mi mit beszélgetünk”.

Az édesanya ekkor már nem tudott gátat szabni érzelmeinek. Csak sírt és sírt, örömében persze, és amikor visszaértek

a hotel elé, a stáb minden tagját megölelte.

– Itt a meseautó. Ez a meseautó – simogatta a piros Renault-t.

Két hónap szervezés

A film végén megtudtuk, két hónapos szervezés van a kívánság teljesítése mögött, de A kívánság csapata elhitte, hogy semmi sem lehetetlen.

Azt már Zaveczki Tibor mondta el, hogy a kívánság valóra váltásának napján az egész stáb az arcát törölgette, és nem a meleg okozta izzadságtól.

– Úgy gondoljuk, hogy Stohl András közvetlensége és humánussága, Anita őszinte érzelmei, Máté jópofasága mindenki szívét megdobogtatja. Az pedig, hogy gyermek és édesanyja kívánsága is valóra vált ugyanazon a napon, kicsit filmbeli és egyszerre mesebeli történet is – fogalmazott.

(A borítóképen: Zaveczki Tibor, Stohl András és a meseautó)