Ziliz része az ezeréves tölgy

Az idei Év Fája verseny 14 döntős fája között van a zilizi ezeréves tölgy. A település önkormányzata nemcsak azért nevezte be a helyi jelentőségű természeti értéket, hogy többen is megismerjék, hanem azért is, hogy segíthessék az életben maradását.

A címerben is szerepel

Nemcsak Zilizen, de a környező településeken sincs olyan, aki ne hallott volna az ezeréves tölgyről. A legenda nemcsak arról szól, hogy ez a fa már a magyarság ideérkezésekor is gyökeret eresztett a domboldalba, hanem arról is, hogy II. Rákóczi Ferenc megállt itt a seregével egy alkalommal, és a fejedelem hozzá kötötte a lovát.

A tölgy azonban nemcsak a legendái miatt fontos a településen élőknek, hanem mindennapi életük része is. Nincs olyan, aki gyerekként ne mászta volna meg, ne szánkózott volna a mellette lévő domboldalon, ne játszott volna az árnyékában, nincs olyan, aki tinédzserként ne bográcsolt volna itt egyet a barátaival, ne kötődne hozzá egy szerelmes története. Első csókok csattantak el, fogadalmak köttettek alatta, friss házasok töltötték itt a mézeshetüket, és sokáig a település rendezvényeit is a fa alatt tartották, amely a domboldalról őrzi a falu békéjét.

Nem véletlen, hogy az először az 1200-as években említett település címerében is az aranytölgy szerepel.

Az Év Fája közönségszavazáson az ezeréves tölgy jelenleg a nyolcadik. Emellett a szakmai zsűri a jelöltek közül választja ki a Hős Fát – ez az elismerés olyan faegyedeket illet, amelyek élete veszélyben van, és amelynek megmentéséért a körülötte élők aktívan cselekednek.

– Nekem már gyerekkoromban is mesélték a legendát, miszerint Rákóczi ehhez a fához kötötte a lovát, amikor a seregével vonult itt keresztül. Én azt mondtam, hogy már akkor is igen nagy kötőfékre volt szükség, mert igencsak vastag lehetett a törzse – meséli a fa alatti árnyékban Bonta József, Ziliz alpolgármestere, aki szívesen mászta meg velünk a domb­oldalt, hogy megmutassa a fát, amelyhez a gyerekkorának nagy élményei kapcsolódnak, hiszen a közelben laktak, a kertjükből rálátott a fára.

Belefúrtak a fába

– A hatvanas években jött egy csapat autóval valamelyik egyetemről, én általános iskolás voltam, és szaladtam, hogy lássam, mi történik. Belefúrtak a fába és évgyűrűket számoltak. De nem tudták rendesen megszámolni, mert a közepe jó része már akkor is el volt korhadva, üreges volt. 600–800 évesnek tippelték az évgyűrűk alapján, de a velük lévő tanár azt mondta, ő biztos benne, hogy ez a fa már a honfoglalás korában is magonc volt. A következő évben körbekerítették a tölgyet, hogy védjék, de később eltűnt a kerítés – eleveníti fel az emlékeket.

Ahogy meséli, itt szánkóztak mindig a gyerekek, mert végig lehetett csúszni az egész réten. Sok rendezvény volt itt, majálisok, főzések, sokan jártak ide sátorozni. Volt olyan pár, aki a faluból itt töltötte a nászútját az esküvőjük után, szintén itt sátoroztak a fa alatt.

– Kiraktak egy táblát is egy időben, rá volt írva, hogy „védett évszázados kocsányos tölgy, a fát kivágni, vagy bármi módon megkárosítani tilos!” De a rendszerváltás után minden papír eltűnt a megyéről, mert nem tudták volna másképp szántóként reorganizálni a területet. Akkor egészen közel körbeszántották a fát, két éven is napraforgó volt ide ültetve, és amikor permetezték, hogy leszárítsák, akkor a fa levelei is lehullottak, ahogy a környező kertekben is minden elszáradt – teszi hozzá az alpolgármester.

Több villámcsapás is érte a tölgyet, ugyanis magaslati ponton áll, körülötte pedig nincs másik fa. A legutolsó 2010-ben, amely úgy tűnt, hogy végzetesnek bizonyul. A fa belseje kigyulladt, másnap vették észre, hogy füstöl. Kihívták a tűzoltókat, akik eloltották, azonban az utolsó két ága is leszakadt a tűzben, és belülről a teljes törzs kiégett, miközben kéreg sem nagyon maradt rajta. A ziliziek nagy döbbenetére és örömére azonban az egyik ága kihajtott, jelezve: a tölgy élni akar.

Mindent kibírt

– Az Aggteleki Nemzeti Park segítségével sikerült az életben maradt egy ágát most úgy szakszerűen alátámasztani, hogy a saját súlya már nem tudja leszakítani a törzs­ről, és bízunk benne, ezzel hozzájárultunk ahhoz, hogy még évtizedekig éljen ez a közel ezeréves fa – mutatja a dúcolást Verebélyi Norbert, Ziliz polgármestere. – Hős fák kategóriában neveztük be, hősnek tartjuk, mert sok mindent túlélt. Ha mi nyernénk, akkor kapna egy egészségügyi állapotfelmérést, illetve egy szakszerű ápolást az élete védelmében. Más ilyen hős fa szerintem nincs Magyarországon, és nem csak az elfogultság beszél belőlem. Gyerekkoromban én is nagyon sok időt töltöttem itt, alatta, és szerintem ezzel minden zilizi így van. Ha nincs is ezeréves, mint a legenda szerint, „csak” öt-hatszáz éves, akkor sem sok ilyen fa van még az országban – teszi hozzá a település első embere.

Ziliz Rákóczi emlékét és a tölgyek telepítését egyéb formában is továbbviszi. Tíz településsel indult el az emlékparkprojekt, amelyben ma már 13-an vannak: csupa olyan település, amelynek van olyan fája, amelyhez a fejedelemmel kapcsolatos legenda fűződik. Minden tavasszal és ősszel egy-egy kis fát visznek a többiekhez ültetni, mindenki olyan fajtát, amilyen a sajátja. Ziliz parkja a hivatal közelében lévő Hagyományok Háza udvarán található.

Utat talál az élet

Igazán „életet lehelni” a fába, hogy újra teljes értékű legyen, már nemigen lehetséges, ahogy a polgármester mondja, amíg az ága bírja, addig maradhat vélhetően életben. De ha már nem él majd a törzse, még akkor is megmarad emlékként, ahogy a korábban letört ágai is ott maradtak alatta, már tizenkilenc éve. Azt, hogy az élet mindig utat talál magának, és az ezeréves tölgy tovább akarja adni az életet, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy vannak „kicsinyei”. A kétezres évek elején kezdtek magoncok nőni körülötte, mára hét tölgy is „megragadt” az öreg szomszédságában, és egy kis ligetet alkotnak vele.