Végleg elköszönt a riporter

Nem segítenek, csak dekorációk. Múlt idő. A szívünkhöz közel álló régi északos kollégánk, Lévay Györgyi július 28-án, 69 éves korában elhunyt a hódmezővásárhelyi kórházban. Nincs már. Gyöngyöske, Te még a régi, érték­alapú tollforgató voltál. Az újságírás klasszikus, humán változatát képviselted, mindig az emberiesség oldaláról közelítetted meg a témákat. Élmény volt Veled a beszélgetés, napokig emlegette nagyapám, amikor riportoztál nála Kázsmárkon. Tibitől most tudtam meg, hogy a tőle kapott tokmányt (a tehénszarvból készült kaszakőtartót) máig megőriztétek. A szobátok falán száraz virágot tartotok benne.

Zalából, Nagykapornokból érkeztél megyénkbe, férjed, Priska Tibi Nógrádból. Miskolcon leltetek otthonra, a kőrengetegben. Két évtizeden át voltál az Észak-Magyarország riportere. Utána azonban az Új Észak-kaland nem bizonyult jó húzásnak. Később a sors a festői szépségű csongrádi Mártélyra vezényelt benneteket. Hamar beilleszkedtetek, akklimatizálódtatok. Gyöngyöske, Te a szegedi és hódmezővásárhelyi újságírói életben is otthonosan mozogtál. Mai utódaiddal ellentétben soha nem használtál magnót, szinte alig jegyzeteltél, csak figyeltél és hallgattál. Beleláttál az emberek lelkébe, áradt belőled a szeretet, megérezted az irántad táplált bizalmat. Zseniális riporterként neked elég volt pár mondat, a többi ott volt a fejedben. Azonnal észrevetted a témában rejlő újságírói lehetőségeket. Pillanatok alatt elfogadtattad magad. Teljes szívvel dolgoztál, nem úgy fogtál hozzá a cikkhez, hogy na, most elkészítem életem művét. Igen könnyedén írtál, pedig megszenvedted minden anyagod, leróttad a kilométereket az Észak folyosóján, aztán félóra múlva leraktad remekműved a szerkesztő asztalára.

Semmit sem írtál túl. Saját riportodról sohasem beszéltél, csak kihordtad, megszülted. Nem fejtetted ki a dolgokat, csak sejttetted, de az olvasók megérezték, mi a véleményed. Az elmúlt 50 év női újságírói közül kiemelkedő tehetségű voltál, a jó hírlapírók legjobbjai között. Mi bármi miatt panaszkodhattunk neked, de Te csak a legritkábban tetted ezt, pedig nem minden időszakod volt felhőtlen. Gyöngyöske! Volt egy sajátos, természetes bájod. Ahogy az emberekhez fordultál, arra születni kell. Kiváló atmoszférateremtésedet csak csodálhattuk. Szavaid sokszor megérintették a lelkünket is.

Ahogy felnőttek a lányaid, Orsi és Dóra, sokat változott a világ. De a jobbak nem fordultak ki önmagukból, nem cseréltek lelket, ugye, Györgyike? – kérdezte tőled az idősebb pályatárs, Gyarmati Béla. Most az egyszer hibáztál, nem lett volna szabad ennyire sietned… Vigaszunk az örök érvényű gondolat: amíg élünk, azok is közöttünk vannak, akik már elmentek. Velünk maradsz…

Rokonai, ismerősei, barátai, tisztelői augusztus 9-én, péntek délután két órakor vehetnek végső búcsút Gyöngyöskétől a mártélyi római katolikus templomban tartandó szertartáson.