Százhetven éve Gesztelynél harcoltak a magyar katonák

Érdekes esemény évfordulójára hívta fel a figyelmet Sztrakon Tamás gesztelyi helytörténész. A fiatalember gyűjteményét nemrég mutatta be lapunk, ez alkalommal a gesztelyi, 1849. július 28-i csata történetét mesélte el nekünk.

A falu fölött

„1849. július 28-án Pjotr Hrisztoforovics Grabbe cári orosz altábornagy, a VI. gyaloghadosztály parancsnoka kora reggel, gyors reggeli után kivonult csapatával a Gesztely előtt elnyúló hatalmas mezőre. A lépcsőzetesen elhelyezkedő, kertekkel takart falut csupán a kacskaringós Hernád folyó választotta el. A Hernád fahídját már ekkorra a falu vezetői felgyújtatták, ezzel is megnehezítve a cári csapatok esetleges előrejutását” – kezdi a sok évvel ezelőtti nap történetét.

Megtudjuk, a magyar állások a falu fölötti magaslatokon félkörívben helyezkedtek el, így teljesen ráláttak a cári csapatok minden mozdulatára. Grabbe a hatalmas síkság egyetlen dombjára kaptatott lovával, és innen, a Süvöltő-domb tetejéről hozzálátott, hogy ágyúit felállítsa.

„Az altábornagy nem engedte, hogy más is fellovagoljon mellé a dombra, bár lentről is tisztán látszott, hogy a magyar csapatok miként helyezik el ütegeiket, valamint változtatják helyüket. A cári csapatok első ágyúdörrenésétől kezdve gróf Leiningen-­Westerburg Károly honvéd tábornok, a III. hadtest parancsnoka (később az aradi 13 vértanú egyike) golyókkal és gránátokkal szórta meg az ellenséges csapatokat, számos katonát leterített lováról. Grabbe altábornagy mégsem a visszavonulás mellett döntött, hanem hátramaradt egységeit is lőtávolon belülre vezényelte.”

Ekkor már a magyar ágyúk szinte az egész mezőt tűz alá vették. A nyizovjei ezred is előrekerült az üteg mellé, de ők már azt a parancsot kapták, hogy feküdjenek le a földre, mert úgy kisebb célpontot nyújtanak a magyar csapatoknak, mesélte a történteket Sztrakon Tamás.

Hozzáfűzte, a némán veszteglő fekvőezred hatalmas veszteséget szenvedett. A csaknem 3 órás tüzérségi párbaj alatt megtörtént az is, hogy Grabbe segédtisztjének, az elsőcsatás Sztarinkevicsnek a kozákja a golyózáporban olyannyira megzavarodott, hogy ledobta róla katonai köpenyét. Ő viszont mindenáron vissza akart érte menni, hiába záporoztak a gránátok, a golyók, mert hát mit is fognak gondolni róla, ha megtalálják a csata után. Csak nagy nehézség árán tudták lebeszélni az öngyilkos vállalkozásáról. A csata vége felé a magyar csapatok egy része leereszkedett a magaslatokról, és kartácslövésnyi távolságra megközelítette a cári csapatokat. Végül Grabbe úgy döntött, kivonja embereit a tűzvonalból. Ekkortájt érkezett a tábornagy parancsa: „mivel nagy ellenséges erők állnak önnel szemben, tevékenységét korlátozza megfigyelésre.”

Putnokig hátrált vissza

„Déli egy órára járt az idő, iszonyatos hőségben, amikor a csata befejeződött. Gesztelynél így a Leiningen tábornok vezette III. magyar hadtest fényesen visszaverte Grabbe altábornagy támadását, aki ezután olyannyira meghátrált, hogy néhány napra még az orosz hadvezetés is nyomát vesztette: Putnokig vonult vissza. Az orosz csapatok vesztesége 47 halott és 56 sebesült volt, elhantolásukra és a sebesültek kötözőhelyre való szállítására néhány osztagot szekerekkel Gesztelybe vezényeltek. A magyar tábornok vesztesége egyetlen sebesült volt, így zavartalanul átkelhettek a Tiszán, és lehetővé tették a csapatok összevonását a felvidéken”.

Ez történt a Süvöltő-domb 170 éve, amely azzal is beírta magát a szabadságharc történetébe, hogy Leiningen-­Westerburg Károlynak ez volt az utolsó győztes csatája.