Búcsúztak a várostól

A selmeci diákhagyományok eredete a Selmecbányán 1735-ben alapított Bányászati Tanintézet, később Bányászati és Erdészeti Akadémia hallgatóihoz és hallgatói önszerveződéseihez kötődik. A hagyományok és az intézmény Sopronba, majd Miskolcra költözése után is fennmaradtak, sőt további helyi elemekkel bővültek, és a mai napig élnek a soproni és a miskolci egyetemi hallgatóság körében. Régi selmeci hagyomány, hogy szalaman­derrel, azaz fáklyás felvonulással búcsúznak a várostól és a campustól a valétáló hallgatók – így köszönik meg az itt eltöltött éveket. A 2019-ben valétáló bányász-, kohász-, gépész-, jogász-, gazdász-, bölcsész- és egészségügyis hallgatók látványos búcsúünnepsége szerdán este volt.

Hagyományok

A szellemi kulturális örökség részévé választották a „Selmeci diákhagyományokat”. Az örökségelem 2014-ben került fel az UNESCO szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére. Ezen hagyományok része többek között az egyenruha-viselet, a napjainkban is szigorú szabályok szerint szerveződő diáktársaságok működése, a társaságok által rendezett, meghatározott ceremóniák szerint zajló szakestélyek, a daloskönyvekben összegyűjtött diáknóták, valamint a nótázás, a valétálás (búcsúzás) szokása, mely utóbbihoz a Szalamander (fáklyás felvonulás a városban) és egyéb események is tartoznak, amelyek lezárják az egyetemi éveket.

A hagyományok talán legszebb és leglátványosabb része a „valétálás”. A szó a latin valete (búcsúzás) kifejezésből ered, és a végzős hallgatók a várostól, az egyetemi campustól, illetve egymástól való búcsúzását jelenti. Ennek része a szalag-, majd a gyűrűavatás, és az utolsó nagy összejövetel a diplomaosztók előtt a Szalamander.