Lillafüred, a Bükk, a város főutcája, Avasi kilátó, avasi borpincék: csak néhány hely, amelyek nevét ha mi, miskolciak meghalljuk, emlékek hosszú sora jut eszünkbe. Séták, kirándulások, esetleg egy kézfogás, egy kedves mondat, szép virág, finom bor – a hely ugyanaz, de a bennünk élő kép biztosan mindenkiben más.
Miskolc napján
Az alkalomból – Miskolc város napja adta ehhez az apropót – arra kértük szerkesztőségünk munkatársait, hogy ők maguk fotózzák le kedvenc miskolci helyüket, és azt is árulják el, miért szeretik annyira.
A képek önmagukért beszélnek. A legtöbb fotó a pihenésről, a szabadidő eltöltéséről szól, de nem véletlen, hiszen városunk százféle lehetőséget nyújt ehhez is.
És persze folytathatnánk a sort. Miskolctapolca, Népkert, Diósgyőri vár, egyetem… és sok-sok hely, ami lehet akár átlagos is, játszóterek, pici park, kutyafuttató, ami csak az arra járó, az ott élő, az ott felnövő, vagy az oda látogató számára válik felejthetetlenné.
Fotózunk, nézegetünk, emlékezünk, gondolkodunk, és közben rájövünk, hogy városunk mennyire szerethető.
Toronyalja utca. Itt kezdődik az öreg Avas, ez a belépő a páratlan hangulathoz: időutazás, romantika, varázslat. Macskakő Fotó: Bujdos Attila
A Bükk útjai minden évszakban varázslatos látványt nyújtanak. Ha tehetem, a környező erdőket járom a családommal Fotó: Kozma István
A hokiszezonban a rossz nyelvek szerint sokkal több időt töltök a jégcsarnokban, mint otthon. Nélkülem ritkán rendeznek bajnoki, kupa- és ligamérkőzéseket a komplexumban Fotó: Kolodzey Tamás
A mindig nyüzsgő utca, ahol egymást érik a street foodosok és a bárok teraszai. A sétálón ugyanolyan könnyű ismerősbe botlani, mint egy hangulatos, jó kávézóba Fotó: Bájer Máté
Tinédzserkorom legszebb éveinek kedvenc helye volt az általunk csak „kistérnek” hívott parkocska játszótere. Az a játszótér már nincs meg persze a Hét vezér tere nevű parkban Fotó: Horváth Imre
Törzshelyem a Miskolci Egyetem sportcsarnoka, a fiam szinte összes kosármeccsén ott vagyok Fotó: Pap Gyula
Gyermekkorom óta második otthonomként tekintek Nagy András és Angyal István lovardájára. Az ott élő „patás pszichológusoktól” olyan őszinte szeretetet kapok, amilyet – ezen kívül – csak a családtól kaphat az ember Fotó: Novák Krisztina
Lillafüred azért a kedvenc helyem, mert nem a belvárosban helyezkedik el. Csendes, nyugodt környezetben található. Kikapcsolódásra tökéletesen alkalmas. A táj pedig magával ragadja a nézőt Fotó: Zöldi Anikó
Ha itt járok, eszembe jutnak József Attila sorai: „Itt ülök csillámló sziklafalon./ Az ifju nyár/ könnyű szellője, mint egy kedves/ vacsora melege, száll.” Fotó: Hegyi Erika
Imádom a tavaszi Erzsébet teret, egyszerűen elvarázsol a színes, illatos hangulata Fotó: Bukovenszki-Nagy Eszter
Csodálatos bükki panoráma tárul elénk Lillafüredre kisvonatozás közben az év bármely szakában Fotó: Dudás Flórián
Nehéz nekem Miskolcról kedvenc pontot választani, mert Miskolc majd' minden pontja kedvenc számomra. Ómassa viszont különösen közel áll a szívemhez, mert a hegyekben van, mert gyönyörű, békés, mert kedvesek a helyiek, mert remek kis kör bringával akkor is, ha többre nincs időm, és nem utolsósorban azért, mert Pista bácsinak mindig van egy jó szava a betérőkhöz a Vadászban, ami garantáltan Miskolc egyik legrégebbi, ma is működő kocsmája. Fotó: Tajthy Ákos
A lillafüredi pisztrángos. Ahol a természet és az ember találkozik. Ízek, tudás, emberség Fotó: Szaniszló Bálint
Azért a Molnár-szikla a legkedvesebb hely számomra, mert fentről nagyon szép a kilátás, a környezet csendes és megnyugtató Fotó: Tóth István
Az egyik legromantikusabb és csodás közösségépítő hely Miskolcon az avasi pincesor, ahol élő mókusok társaságában lehet borozgatni az öreg gesztenyefák alatt Fotó: Detzky Anna