Nagyon hosszú

Alaposan összezavart az idei sokadik hosszú hétvége. Szerdán azt hittem, hogy péntek van, csütörtökön vasárnapra gyanakodtam, tegnap meg szombatra. Most az a kérdés, hogy mi lesz velem ma és holnap. Egyet azért biztosra tudtam: elhunyt családtagjaimhoz és szeretteimhez mennem kell a temetőbe, és mivel a virágosok kihagyták a munkaszüneti napokat, a csokrokat pillanatok alatt meg tudtam venni. Kolodzey Tamás írása.

A barátaim és az ismerőseim áradozva beszéltek az október végéről és a november elejéről. Akadtak, akik három nap szabadsággal kilencet csináltak maguknak és elmentek külföldre, többen ezekben az órákban – ismerd meg hazádat jelszóval – belföldön kalandoznak. És jól teszik. Mert remek találmány a munkanap-áthelyezés, az ilyen-olyan akció és csomag, amelyeket tényleg a családoknak találtak ki. Jó közérzetünket pedig megfejelte a gondviselő ajándéka: ugyan mikor volt ilyen tájban szikrázó napsütés, húsz-huszonöt fok, az év tizenegyedik hónapjában láttunk-e valamikor pólóban és rövidnadrágban sétálókat. Szóval nagyon jól jártunk és a fele még hátra van.

Kolodzey Tamás