Helyi közélet

2018.08.15. 12:55

A hivatásunk láthatóvá tenni Istent

Miskolc - Nem az alkalmasokat hívja el, hanem a meghívottakat teszi alkalmassá. Interjú: Krisztina nővérrel, a Szent Ferenc Kisnővérei szerzetesrend új fogadalmasával.

Miskolc - Nem az alkalmasokat hívja el, hanem a meghívottakat teszi alkalmassá. Interjú: Krisztina nővérrel, a Szent Ferenc Kisnővérei szerzetesrend új fogadalmasával.

A magyar alapítású Szent Ferenc Kisnővérei szerzetesrend, Miskolc és a régió egy igazán aktív és nyitott közössége, amely több fiatal rend között a katolikus karizmatikus megújulási mozgalom gyümölcse. Krisztina nővér, legújabb fogadalmas tagjuk a hivatásához vezető rögös útról és a szerzetesi életforma ajándékairól nyíltan mesélt nekünk.

Milyen életesemények vezették odáig, hogy szerzetes lett?

Kőszegről származom, és ami a hivatásom szempontjából is meghatározó, hogy a domonkos nővérekhez jártam iskolába, ez volt az istenkapcsolatomnak a melegágya. Az ottani nővérek szeretetét kisgyerekként azonosítottam Isten szeretetével. Éreztem, hogy kiteljesedem abban a légkörben, a szentmisékben és lelkigyakorlatokban. Hozzá kell tenni, hogy ezt a családom már akkor sem nézte jó szemmel, nagyon sok háborúm, vitám kerekedett emiatt otthon. Gimnazista voltam, amikor megelégeltem ezt. Azt gondoltam, hogyha fölhagyok a vallással, akkor megszűnnek a problémák. Úgyhogy ebben az időben eltávolodtam és semmilyen kapcsolatot nem tartottam se az egyházzal, se a vallással, ami egy mély űrt okozott bennem. A visszatérésem a nagymamám halálához kötődik. Először szidtam Isten, hogy még őt is elvette tőlem, aki engem a legjobban szeretett, mert nekem a nagymamám olyan volt, mintha az édesanyám lett volna. Aztán az egyik nap a Jézus szíve templom mellett mentem el Kőszegen és kaptam egy belső indíttatást, hogy menjek be és imádkozzak a nagymamámért. Amikor bementem a templomba, tudtam, hogy itt van a helyem és onnantól kezdve folytattam, ami korábban megszakadt és visszatértem Istenhez és az egyházhoz.

Miért éppen a Szent Ferenc Kisnővéreihez lépett be?

Egy alkalommal az Egerszalóki Ifjúsági Találkozón vettem részt, és ahogy elhaladtam a színpad előtt, ugyanaz az érzés fogott el, mint amikor a nagymamámért imádkoztam. A Kisnővérek vezették a reggeli imát, akkor volt a második itt-élményem. Ez ott és akkor azt jelentette, maradjak itt a reggeli imán. Aztán két év alatt kirajzolódott, hogy maradjak ennél a közösségnél, mert akkor már aktívabban kerestem a hivatásom. Sokáig abszolút mindkét út nyitva állt előttem, a párkapcsolat vagy a szerzetesség. Azt viszont soha nem tudtam elképzelni, hogy egyedül éljem le az életemet. Akkoriban volt párkapcsolatom is, de abban is megéltem valamiféle hiányt, aztán újra megnyíltam arra, hogy szerzetes legyek. Elmentem féléves hivatástisztázó kurzusra a szalézi nővérekhez, mert először azt gondoltam, hogy oda van hivatásom, de a végére nagyon szépen lecsengett, hogy nem. A Szent Ferenc Kisnővéreinél egyébként az tetszik, hogy fiatal közösség vagyunk. Nagyon sokszínűek a szolgálataink és mindenki megtalálhatja azt, amiben kibontakoztathatja a karizmáit és ezzel is Isten országát tudja hatékonyabban építeni.

Mik az Ön karizmái?

Nagyon érdekes, mert újakra is ráébredek. Amit elsődlegesen tapasztalok, hogy én világ életemben szerettem gyerekekkel foglalkozni. Úgyhogy azt hiszem, hogy a küldetésem egy része biztos, hogy az ifjúsághoz szól, de mostanában az idősekkel ugyanúgy megtalálom a hangot. Nem régóta pedig elkezdtem bontakoztatni szárnyaimat a zene területén is. Zongoráztam tíz évig, és az előző évben Bükkszentkereszten laktam, ahol havonta egyszer kántorkodtam.

Mit gondol, Önt mi teszi alkalmassá a szerzetesi hivatásra?

Nekem visszacsengő mondat, hogy Isten nem az alkalmasokat hívja el, hanem a meghívottakat teszi alkalmassá. A közösségben nagyon sokat lehet alakulni, gyógyulni, fejlődni és egyre alkalmasabbá válni arra, hogy Istenből még többet befogadjak és közvetíteni is tudjam Őt mások felé. Nekem, azt hiszem az a legmélyebb vágyam, hogy láthatóvá tegyem Istent. Nem feltétlenül csak szavakkal, hanem inkább szeretnék úgy élni, hogy megérezze az, akivel vagyok, hogy Istennel lenni és hozzá tartozni jó. Ez egy ajándék, egy lehetőség, amit én fölismertem, és amihez kapok kegyelmet, hogy fölismertessem másokkal is. Nekem az a feladatom, hogy megmutassam a másiknak, hogy ő is kiválasztott, mert attól, hogy rajtam habitus van, én nem vagyok jobb vagy szentebb.

Mit kap cserébe a szerzetességen keresztül azért, hogy lemondott a világi életről?

Ez a három igen vagy a három nem kérdése. A tisztasági, a szegénységi és az engedelmességi fogadalmaimkor nem három nemet, hanem inkább három igent mondtam Istennek. Nekem a hálaadás lelkülete nagyon fontos és azért is hálás vagyok, hogy ezt itt a közösségben aktívan éljük és gyakoroljuk. Ez egyfajta szemléletváltás, hogy mindig meglássam, hogy miért tudok éppen hálát adni. Mit kapok akár csak egy percben is az Istentől, mert ebből minden pillanatban nagyon sok van. Sokat kell még ebben fejlődnöm, de úton vagyok.

Hogyan jutott el a hármas fogadalomtételig?

Különböző képzési szakaszok vannak nálunk. Ha valaki belép a közösségbe, akkor megkezdi a jelölt időt. Ez fél évtől két évig terjedő időszak lehet és ekkor még nincsen szerzetesi ruhája a jelöltnek, hanem csak egy kis Tau-keresztet kap a nyakába. Utána következik a beöltözés szertartása, amikor megkapjuk a szerzetesi ruhát a fehér fátyollal és egy új névvel együtt. Ekkor kezdődik a noviciátus, ami fixen két évig tart. Ebből az első a csendes év vagy kánoni év, amikor a novícia teljes visszavonultságban él. Nem használ internetet és mobiltelefont, nincsen lehetősége külső kapcsolattartásra, és szolgálatot sem végezhet. A második év pedig az apostoli év, amikor már kicsit nyitottabb a tér. Ilyenkor minden házunk szolgálati területébe bekapcsolódik a novícia. A második év végén pedig már fogadalommal köteleződünk el Isten mellett és akkor kapjuk meg a kék fátylat.

A szerzetesi öltözetének mi a szimbolikája?

A barna habitus a ferencesség kifejeződése, másrészt a földnek a színe, ami a porszem mivoltunkra utal. A fátyol kék színe pedig az égre és Máriára mutat és az éggel való összekapcsolódásunkra. Ami még látványos kelléke a ruhának, az a nyakunkban lógó Tau, ami Assisi Szent Ferencnek a jelképe. Ez a héber ábécének az utolsó betűje, és Szent Ferenc azt vallotta, hogy ő mindenki közül a legkisebb és a legutolsó akar lenni, ezért használta a Taut a leveleiben aláírásként, de bibliai szimbólum is.

Hogyan kapja meg a közösség új tagja a szerzetesi nevét?

Két út is van erre. Mindig lehet javasolni, hogyha egy szent a növendék számára különösen kedves, az ő nevét szeretné kapni, de ebben végső soron a közösség dönt. Én például a közösségre bíztam a döntést, mert gondoltam, hogy őket is a Lélek vezeti. A választás tekintetében a legdominánsabb szempont, hogy olyan szenttől kölcsönözzük a nevet, akinek az életútjában vannak közös pontok a novíciáéval. A névhez általában kapcsolódik egy titok is, ami egy kvázi életprogram. Például én Jézus színeváltozásáról nevezett Krisztina nővér vagyok, ezért az én életprogramom a színeváltozás jelenetében foglalható össze. Ennek különösen örülök, mert nekem ez az egyik kedvenc evangéliumi részem.

Mit jelent Önnek a fogadalomtétel?

Van az együtt járás időszaka, a jegyesség, és amikor a fogadalomtételre kerül sor, az olyan, mint a házasságkötés. Erre én úgy készültem, hogy ez egy mélyebb szövetség megpecsételése Istennel. Bízom benne, hogy egyre nyitottabban és egyre inkább be tudom fogadni a szeretetét és nagyon hálás vagyok, hogy Ő is kimondja, elfogad engem. Úgy fogad el, ahogy vagyok, amilyen vagyok és ez az Ő részéről is egy életre szóló szövetség a fogadalmam által.

Hogyan tud a szerzetesi közössége kapcsolódni a külvilág emberéhez?

Nagyon sokféle módon, leginkább a szolgálatokon keresztül. Rengeteg területen jelen vagyunk itt Miskolcon; az egyetemi lelkészségen, hospice-ban, idősek otthonában és általános iskolában hitoktatást végzünk. Bükkszentkereszten van még rendházunk és a Betlehem Lelkigyakorlatos Ház, illetve Ózd mellett, Arlóban szintén egy rendház. Bükkszentkereszten a faluval nagyon aktív a kapcsolatunk. Idős­látogatást és pasztorációt végzünk, szentségi felkészítőket tartunk elsőáldozásra, bérmálkozásra, ami Arlóban még kiegészül a cigány pasztorációval is. Ezenkívül igyekszünk részt venni a nagyobb országos találkozókon, akár egy ifjúsági találkozón, akár konferenciákon. Sokat utazunk és a mindennapi életben is több lehetőség van arra, hogy az emberekkel kapcsolatba kerüljünk.


Krisztina nővér

Született: 1991. 11. 28.

Tanulmányok: ELTE PPK pedagógia BA, jelenleg Sapientia Katekéta-lelkipásztori munkatárs

Mikor lépett be a rendbe: 2014.

Mikor és hol tett fogadalmat: 2018. augusztus 4., Bükkszentkereszt

Szabadidő: zenehallgatás, utazás, filmnézés, olvasás


Szent Ferenc Kisnővérei szerzetesrend

1981-ben Magyarországra látogatott az akkor már 36 éve Ausztriában élő magyar származású Szőllősy Julianna Christophora nővér, a Keresztes­nővérek Kongregációjának tagja. Az ő vezetésével alakult meg a közösség, amely a katolikus anyaszentegyházban, Assisi Szent Ferenc szellemében, a karizmatikus megújulás lelkiségéhez tartozik. 1985-ben három magyar nővér kezdte meg a noviciátust titokban, Szent Ferenc Reguláris Harmadik Rendjének Szabályai szerint. 1989 őszén Budapesten telepedtek le, 1992-ben Bükkszentkereszten, majd Arlóban és Miskolcon építettek rendházat. Lelkiségük alapjait az istenkapcsolat ápolása, a szemlélődés és az imádság mellett a testvériség megélése jelenti. Ezeken nyugszik, belőlük fakad evangelizációs küldetésük. Szerzetesi közösségükön kívül, egy tágabb közösségben – melyet Betlehemnek nevezünk – törekszenek megélni az „Egyház kicsiben” karizmát, ahol a különböző életállapotban élők együtt építik Isten Országát.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában