„Hogy várhatják el tőlünk, hogy napi nyolc-kilenc órát szenvedjünk?”

Borsod-Abaúj-Zemplén - Megkérdeztük olvasóink véleményét a diákok túlterheltségéről. Felrobbant a Facebook.

Egy 17–18 éves diák levele terjed a Facebookon. „Hogy várhatják el tőlünk, hogy napi 8–9 órát szenvedjünk?” – teszi fel a kérdést. Kifejti, mire hazaér, délután 4 óra, eszik valamit, mert erre egész nap nem volt ideje, majd gyorsan lezuhanyozik, mert a 0. óra tesi volt. Öt órakor kezdi el a tanulást másnapra, legkésőbb este fél 11-kor azonban le kell feküdnie, mert másnap ismét 0. órával kezd. Hogy időben beérjen az iskolába, hajnali fél 5-kor kell kelnie. „Fiatalok vagyunk és nem robotok” – zárja levelét a diák.

Forrás: Facebook

Hideget-meleget

A közösségi oldalon sokan osztják és hozzászólnak soraihoz. Olvasóinkat (diákokat, szülőket, pedagógusokat) arra kértük, írják meg nekünk, valóban ilyen rossz a helyzet? A mai diákok többet dolgoznak, mint a felnőttek? E-mail csak kettő érkezett, de Facebook-oldalunkon annál többen hozzászóltak a témához, sokan megosztották felhívásunkat, ami több mint 17 ezer olvasóhoz jutott el. A 17–18 éves diák kapott hideget-meleget. Van, aki szerint valóban rendkívül túlterheltek a mai diákok, mások azonban nyafogásnak és túlzásnak tartják az egészet.

Nikolett 31 éves édesanya. Véleménye szerint a mai diákok sokkal leterheltebbek, mint amikor még ő volt gyerek. Tapasztalatai szerint a tananyag is sokkal nehezebb lett, a 3. osztályosok már egyismeretlenes egyenlettel találkoznak. Házi feladat pedig mindig van estére és hétvégére is. Klaudia ugyan már egyetemista, de ő is arra panaszkodik, hogy a tanuláson kívül semmire sincs ideje. Reggel 5-kor kel, hogy beérjen az előadásokra, és délután 5-re ér haza. „Szabadidő nulla, ha van, akkor is pihenek, hiszen testileg és agyilag is elfáradok, nagyon szomorú, hogy nincs időm a barátokra, hobbikra. Hiába mondja mindenki, hogy mindenre van idő, amit szeretnék, csak szakítani kell rá időt” – írja Klaudia, majd hozzáteszi, az egyetem után biztos, hogy külföldre megy, mert itt „se a fizetés, se az oktatás nem lesz jobb”.

„Egyértelműen jobb dolgozó embernek lenni, mint iskolásnak” – állapítja meg Zsófia.

„A munkahelyemen hatkor kezdek és kettőkor végzek. A délután az enyém. Bár van házimunka, de az mégsem olyan, mert nem ugyanazt kell folytatnom, mint amit az előző nyolc órában. Egy átlagos középiskolás átlagos napján 7 órája van, de előfordul a 9 is! Majd ha hazamegy, a következő napi tananyagot kell magáévá tennie. Ha másnap 3 órán kérik csak számon, akkor is 10 óra elfoglaltsága van, plusz utazás, ami jó esetben csak egy óra. Ez napi 11 óra, heti 5-ször” – számol Zsófia.

Este fél 9-től tanul

Katalin is a diákok túlterhelésére panaszkodik: „Én csak a saját fiamat tudom felhozni, aki nyolcadikos, heti 35 tantárgyi órája van, tánctagozatos (5 tornaóra, 4 táncóra, 3 délutáni tánc), vízilabdázik (minden nap 2 óra edzés, hétvégén meccs), és mivel SNI-s (diszgráfia és egyéb finomságok) heti két logopédiai. Minden nap este fél kilenckor ül le tanulni. Még nem evett, nem játszott, és még hol van az alvás…”

Erika hozzáteszi: „Nekünk anno hat óránál nem volt több, és mégis mindenki elvégezte a sulit, és mindenki dolgozik!”

Zita úgy véli, hogy az iskolákban biorobotokat nevelnek, és Ádám is gyászosan látja a helyzetet: „Hol élnek azok az emberek, akik nem látják, hogy a magyar közoktatás haldoklik, és sírba viszi magával gyermekeinket is?!”

„Szombaton is jártunk”

Olyanok is írtak oldalunkra, akik nem értenek egyet azzal, hogy a diákok túlterheltek.

Ágnes azt írja: „Mi is jártunk iskolába, voltak 0. órák, délután értünk haza. A mi időnkben a tanulás mellett kivettük a ház körüli, kerti munkából is a részünket, utána jött a tanulás. A mostani tiniknek már ez is megterhelő. Persze vannak kivételek.”

Zoltán javaslatot tesz: „Egyszerűen meg lehet oldani, járjanak nyári, téli, őszi, tavaszi szünetben is, és akkor csak 4 órát kell suliba járni. Na akkor meg azért sírnának.”

Aranka is hasonlóan gondolkozik: „Mi még szombaton is jártunk iskolába. Most is ezt kellene tenni. 6 napra elosztani a tanórákat, és ugyanott tartanának a mai gyerekek, ahol egykor mi. Így nem lenne reklamáció.”

László keményen fogalmaz: „Nekem is hasonló volt a helyzetem. És? Túléltem. Majd ha dolgozni kell, akkor gondolkodjon el mindenki azon, hogy jobb volt tanulni!”

- Hegyi Erika -