Európa kulturális fővárosa: A jövőre vonatkozó elképzelések kellenek

Miskolc - Piskóti István szerint az Európa kulturális fővárosa pályázat és a cím, a hozzá társuló figyelem, elismertség még mindig nagy lehetőség arra, hogy egy város pozitívan megmutatkozzon a világ, s elsősorban Európa előtt. Interjú: dr. Piskóti Istvánnal, a Miskolci Egyetem Marketing és Turizmus Intézet igazgatójával.

A közeljövőben jelenik meg a pályázati kiírás az Európa kulturális fővárosa cím 2023-as évre vonatkozó elnyerésére. Megyénkből a megyeszékhely, Miskolc, illetve a hegyaljai borvidék névadó központja, Tokaj jelezte ilyen-olyan módon, hogy szándékában áll nyeregbe szállni a cím elnyeréséért. Van-e értelme, van-e realitása annak, hogy mondjuk Miskolc ismét, illetve Tokaj először induljon az Európa kulturális fővárosa címért? Mit is jelent a városok és a benne élők számára egy ilyen cím és milyen alapvetéseknek kell, kellene megfelelni. Ezeket kérdeztük dr. Piskóti István egyetemi tanártól, a Miskolci Egyetem Marketing és Turizmus Intézet igazgatójától.

Nem sablonos megoldásokra kell gondolni, az nem működik..." Dr. Piskóti István

Az bizonyos, hogy nem egyszerűen turisztikai attrakciót kell létrehozniuk a pályázó városoknak. Sokkal többről van szó?

Dr. Piskóti István: Szerintem az Európa kulturális fővárosa pályázat és a cím, a hozzá társuló figyelem, elismertség még mindig nagy lehetőség arra, hogy egy város pozitívan megmutatkozzon a világ, s elsősorban Európa előtt. És így van, ez azonban nem csak a turistáknak szánt történet, sőt igazából inkább arról van szó, hogy a kultúra építése révén egy város hogyan fejlődhet tartósan tovább, azaz a kultúra várost jobbító ereje a lényeg. Egy Miskolc kaliberű városnak mindenképpen megéri ezzel foglalkozni, mert rengeteg olyan potenciálja, lehetősége van, amelyre lehet és kellene építeni. Viszont nagyon nagy erőket kell megmozgatni és felmutatni már a pályázati előkészítés időszakában.

Ki, mi dönt arról, hogy mely város szerezheti meg az Európa kulturális fővárosa címet?

Dr. Piskóti István: Az elbírálási rendszer olyan, hogy mindenképpen egy nemzetközi szakértői csapat dönt, függetlenül attól, hogy ezzel kapcsolatban mi mondjuk egy kormány álláspontja. Az Európai Unió illetékes szervezetében 2014-ben újradolgozták a szabályrendszert, amelyben ez a fajta „szakmaiság” került az előtérbe. Erről – ahogy az EU-ban ez lenni szokott – egy gondosan szabályozott, bürokratikus precizitással alátámasztott forgatókönyv készült, amely úgymond az „első kapavágástól az utolsó jelentésig” minden részletet, teendőt, elvárást tartalmaz. A bizottság, amely arról dönt, hogy mely település lehet Európa kulturális fővárosa, végig is kíséri a teljes folyamatot az előkészületeken és a végrehajtáson át egészen a készre jelentésig. Egyébként kétfordulós bírálatról van szó, van egy előminősítési szakasz, amelyet aztán a versenyben maradt városok esetében helyszíni vizsgálat, értékelés követ, és mindezek után dől el a cím sorsa.

Megyénkből – jelen állás szerint – Miskolc és Tokaj nyújt majd be pályázatot a cím elnyerésére. Két különböző adottságú városról van szó. Megfelelhetnek az alapelveknek?

Dr. Piskóti István: Vannak alapelvek, amelyek fontosak. Olyanok, mint hogy a város környékét, térségét be kell vonni. Essen városa például 2010-ben úgy volt Európa kulturális fővárosa, hogy az egész a Ruhr vidékről is szólt. Éppen ezért – véleményem szerint – akkor lehetne különösen hatékonyan pályázni, ha ezt a két megyénkbéli aspiránsváros, Miskolc és Tokaj ezt együtt tenné meg. Miskolc – Tokajjal ellentétben – rendelkezik azokkal az adottságokkal, intézményrendszerrel, amit a pályázatkiíró elvár, Tokajnak viszont megvan a nemzetközi névismertség a borvidék, illetve a világörökségi helyszín révén. Ez egy koncepcionális lehetőség, amelyet a feleknek kell eldönteniük, hogy miként használják ki.

Tehát önmagában kevés a történelmi hagyomány, mert a jövőbe mutató dolgok ennél sokkal fontosabbak?

Dr. Piskóti István: Természetesen az is fontos alapelv, hogy a kulturális főváros cím nem egyszerűen arról szól, hogy milyen hagyományaink, kulturális örökségünk van, hanem itt új, hosszú távon ható teljesítményeket kell tervezni, felmutatni. Tehát önmagában nem elég, hogy már vannak fesztiváljaink. Egy olyan kulturális küldetésre van szükség, amelyben – és ezt majdhogynem szó szerint idézhetem – „a városnak kihívást kell teremteni saját magának”. Erre is van egy érdekes példa: Linz városa például azt a célt fogalmazta meg, hogy mikét lehet leszámolni a náci kollaboráció bélyegével. De Plzen például a lerobbant ipari területeinek hasznosításával pályázott. Egy hasonlóra nálunk is megvan a lehetőség, hiszen a volt kohászat területén már most megjelentek a kreatív kultúra elemei a fiatalok révén. Az ötletelés, a koncepció és a stratégia kidolgozása viszont a pályázó dolga, ugyanakkor ez egy igen komoly és komolyan veendő feladat.

Tehát kevés a turisztikai vonzerő, egyfajta komplexitásra van szükség egy eredményes pályázathoz?

Dr. Piskóti István: Kétségtelen, hogy nagyon jelentős turisztikai vonzereje is van az Európa kulturális fővárosa címnek és a hozzá kapcsolódó programsorozatnak, de emellett szervesen illeszkedni kell a város életéhez, jövőbeni elképzeléseihez. A korszerű szemléletű és a város közönsége által is jól megfogható üzenetre van szükség, az a jó, ha egy „kerek sztorira” épül fel a pályázat. Olyan sztorira, amely az adott településhez szorosan kötődik, hihetően sajátja, de egyben az európaiság gondolatát és e kulturális együttműködést is szolgálja. Tehát ezen az elveken alapuló hosszú távú fejlesztési stratégiára van szükség. Egy a múltból induló, a jelenen alapuló, de a sokéves jövőt felvázoló, hihetően realizálható tervekkel lehet nyerni. A bírálók azt is elvárják, hogy a folyamat ne érjen véget azzal az esztendővel, amikor a város viseli a büszke címet, hanem hatása mutasson jelentősen túl azon.

Legtöbb esetben ez nem képzelhető el konkrét beruházások nélkül…

Dr. Piskóti István: Természetesen a tervek, stratégiai elgondolások indukálnak közvetlen városfejlesztési feladatokat is. Persze a pályázatkiíró arra is figyelmeztet, hogy nem arról van szó, hogy olyan presztízsberuházásokat kell végrehajtani, amelynek távlatosan nincs értelme, nincs jövője. Nem a városfejlesztési hiányosságok vagy mondjuk a foglalkoztatási problémák megoldása kell, hogy álljon a cím motivációs hátterében. Nem sablonos megoldásokra kell gondolni, az nem működik, hogy van egy intézményrendszerünk, arra ráteszünk egy éves kulturális programsorozatot és kész. Ez kevés…

Milyen költségei lehetnek – az eddigi tapasztalatok alapján – a cím elnyerésének?

Dr. Piskóti István: Érdekes, hogy a lehetséges városépítési-fejlesztési beruházásokon kívül az utóbbi időben olyan 20 és 80 millió euró volt általában a költsége egy ilyen projektnek, azaz minimum jó 6 milliárd forinttól 24 milliárdig terjedő összegről is lehet szó. Természetesen mindehhez sok oldalról kell és lehet forrásokat rendelni, a kormányzati támogatástól, a pályázatokon át az üzleti szféra bevonása révén is.

Tehát olyan pályázat kell, amely tükrözi az adott városban élők elképzeléseit, terveit, azaz egyfajta társadalmi összefogást feltételeznek?

Dr. Piskóti István: Nagyon fontosnak tartják azt is a kiírók, hogy az egész terv, vállalás úgymond „társadalmi összefogással” szülessen meg. Nem egy akárhány tagú szakmai tervezőbizottságnak kell eldönteni, hogy mit szeretne a város, hanem kötelezően be kell vonni ebbe az ott élő embereket, a civil szférát, azaz egy közös, egy „közösségi” teljesítményre van szükség. Természetesen komolyan vizsgálják majd a vállalások megvalósíthatóságot, hogy van-e kapacitás, kompetencia a programok, tervek végrehajtására. A potenciális pályázóknak tehát jó előre alaposan végig kell gondolnia mindent és következetesen végig vinni a tervezés, a kidolgozás és a végrehajtás folyamatát, mert e nélkül nincs pályázati siker, s ami még fontosabb, sikeres megvalósítás.

Szaniszló Bálint

Névjegy

Munkakör:

Munkahely:

Oktatott ismeretkör/tantárgyak:

Kitüntetések: