Az aradi vértanúk utolsó mondatai

Az 1849. október 6-án, Aradon kivégzettek utolsó mondatai.

Damjanich János: „Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”

Vécsey Károly: „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”

Török Ignác: „Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.”

Schweidel József: „A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.”

Poeltenberg Ernő: „ Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”

Nagy-Sándor József: „De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”

Leiningen-Westerburg Károly: „A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”

Lázár Vilmos: „Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”

Láhner György: „Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom!”

Knézich Károly: „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az Ördög keverhette így össze a kártyákat.”

Kiss Ernő: „Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”

Dessewffy Arisztid: „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”

Aulich Lajos: „Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot.”