„Szükség van a bölcsészekre"- Interjú: Dr. Illésné dr. Kovács Mária dékánnal

Miskolc - Húszéves a Miskolci Egyetemen a bölcsész- és társadalomtudományi képzés. A kar jubileumi rendezvényekkel ünnepli a könnyűnek nem mondható, de sikeres 20 évet. Dr. Illésné dr. Kovács Mária dékán a legnagyobb sikernek azt tartja, hogy az egyik országos, egyetemi rangsorban a kar az első helyen szerepel.Hogyan emlékszik a kezdetekre?

Dr. Illésné dr. Kovács Mária: Én a képzés indulása után egy évvel kapcsolódtam be a munkába. Addigra már felálltak a tanszékek, de még viszonylag az elején tartottunk. Akkor kerültek át a Bölcsészegyesülettől az egyetemre a hallgatók, és akkor kezdődött el két évfolyamon az oktatás.

Először tanársegédként dolgoztam, úgyhogy végigéltem az alapítással járó összes feladatot. Akkoriban az infrastruktúra biztosítása, az oktatási gárda felépítése, a szakok teljes körű akkreditációja és újabb szakok indítása volt az alapvető feladat. De ugyanilyen fontos volt a miskolci oktatók arányának növelése és a minősítettség javítása, hiszen tudtuk, hogy egyetemet működtetni csak minősített oktatókkal lehet.

Az első 4-5 év legfontosabb célkitűzése tulajdonképpen a kari rang elérése volt. Amikor ezt 1997-ben megkaptuk, újabb és újabb kihívások vártak ránk: a kreditrendszerre, a Neptun-rendszerre, majd a bolognai rendszerre való áttérés, a doktori iskola akkreditációja. Mindez nagyon komoly munka volt, de ez alatt a két évtized alatt kiváló eredményeket tudtunk elérni. Csak egy ezek közül: a legutóbbi, HVG által készített egyetemi rangsorban karunk az oktatók kiválósága alapján az első helyen szerepel nemcsak a bölcsészettudományi karok között, hanem az ország összes karának rangsorában is.

Minek köszönhető ez a nagyszerű eredmény?

Dr. Illésné dr. Kovács Mária: Az utóbbi évek finanszírozási nehézségei azt eredményezték, hogy mi nem tudtunk a mennyiségi fejlesztés felé fordulni, tehát viszonylag kevés oktatót tudtunk felvenni. A minőségi fejlesztést viszont fontosnak tartottuk. Nálunk az oktatók több mint 80 százaléka tudományos fokozattal rendelkezik, azonkívül sokan habilitáltak, és vannak MTA-doktori fokozattal rendelkező oktatóink is.

Hogyan tudnak megfelelni a felsőoktatást érintő újabb és újabb változásoknak?

Dr. Illésné dr. Kovács Mária: A változások egyértelműen negatív tendenciát mutatnak. Legyünk őszinték, lefelé menő spirálban van a felsőoktatás. Nagyon nehéz ezt a helyzetet minősíteni. A legutóbbi költségvetési elvonások súlyosan érintenek minden felsőoktatási intézményt. Különösen megsínylik ezeket a változásokat a bölcsészettudományi és társadalomtudományi képzési területek, hiszen itt jelentős az államilag támogatott hallgatói létszám csökkenése.

Egyelőre annyit tudunk, hogy országos szinten ezen a területen újabb csökkenés várható, de hogy ez hogyan érinti a mi egyetemünket, arról még nincsenek információink.

Van-e fizetős kereslet a kar képzéseire?

Dr. Illésné dr. Kovács Mária: Ebben a régióban nagyon nehéz nagyszámú önköltséges képzésre jelentkező hallgatót toborozni. Mindannyian tudjuk, hogy térségünkben meglehetősen sok a halmozottan hátrányos helyzetű gyerek, nagyon sok család komoly egzisztenciális problémával küzd, és nem tudják felvállalni, hogy a költségtérítést kifizessék. Ezt abból is látjuk, hogy fölvesszük a hallgatókat, de rögtön a beiratkozást megelőzően iszonyatos számú kérvényt kapunk, hogy engedjük el vagy csökkentsük a költségtérítést.

A jelenlegi szabályozás azonban erre már nem ad lehetőséget. Akkor a hallgató úgy dönt, hogy passziváltatja magát, el se kezdi a tanulmányait pusztán azért, mert nem tudja felvállalni a költségtérítés kifizetését. Tudom, hogy erre szokták mondani, hogy ott van a diákhitel, de ha belegondolunk abba, hogy nagyon sok család került reménytelen helyzetbe épp a lakáshitelek miatt, akkor érthető, hogy a szülők nemigen támogatják, hogy a gyerekek az életüket hatalmas adóssággal kezdjék. Sok esetben azonban csak a diákhitel a megoldás a tanulmányok finanszírozására.

Most mi a tapasztalat? El tudnak helyezkedni a karon végzett hallgatók?

Dr. Illésné dr. Kovács Mária: A médiában nagyon gyakran halljuk, sajnos a politikusoktól is, hogy a bölcsész- és társadalomtudományi képzésben tanulók nem tudnak elhelyezkedni. Épp ezért megnéztem a regionális munkaügyi központ adatait, és ugyanezt tette az ország 6 nagy egyeteme is. Így egy országos statisztikát kaptunk. A legnagyobb meglepetésünkre azt tapasztaltuk, hogy sokkal nagyobb a műszaki végzettségű álláskeresők száma, mint a bölcsészet és társadalomtudományi képzésben résztvevők száma.

Ebben a régióban például négyszer annyi műszaki végzettségű álláskeresőt regisztrálnak, mint bölcsészt. A munkaügyi statisztikák tehát pontosan azt mutatják, hogy el tudnak helyezkedni a hallgatóink. Ha be is kerülnek a rendszerbe, néhány hónap alatt találnak munkát. Ugyanezt mutatják a DPR (Diplomás Pályakövető Rendszer) vizsgálatai is.

Pedig mindenütt azt hallani, hogy az iparnak mérnökökre van szüksége.

Dr. Illésné dr. Kovács Mária: Változnak a világtrendek, amire oda kell figyelnünk. Mert Európa ma már nem a nehézipar fellegvára, hanem a szolgáltatások, a kreatív szféra határozza meg a GDP-t. A fejlettebb országokban ez a szféra egyértelműen nyitott a bölcsész végzettségű szakemberek fogadására, ugyanúgy, ahogy a multinacionális cégek is. Mégpedig azért, mert a bölcsészeknek jó a kommunikációs készségük, jól beszélnek nyelveket, tudnak csapatban dolgozni, és olyan alapműveltséggel rendelkeznek, amelyre nagyon jól lehet építeni. Ezek olyan komoly eredmények, amelyek nélkül nem létezik társadalmi fellendülés.

ÉM