A könyv is kapósabb lett, és nem minden ajándék kerül pénzbe

Ha nem látnánk, akkor is tudnánk: a miskolci vásárlók utcáján elérkeztünk a kézi készítésű szappanok árusához. Két egyetemista vidáman válogat a színek és illatok kavalkádjában.Urbán Beáta és Füle Judit, mindketten más megyéből valók, hazautaznak az ünnepekre, de előbb itt is megajándékozzák barátaikat. Négy-ötezer forintjuk van rá, s úgy tíz-tíz barátnak, hozzátartozónak vásárolnak valami kedveset, személyre szólót. Beáta például a nyugtató hatású szappant egy barátnőjének, ellensúlyozandó a vizsgák izgalmait, a nagymamájának pedig egy problémás bőrre valót.

Valami ezoterikusat...

Az alkalmi árusok sorát odahagyva – követve másokat – betérünk egy könyvesboltba is. Megtudjuk: megérte kinyitni ezüstvasárnapon, mert folyamatosan vannak vásárlók. Ma éppenséggel a legtöbben nem egy bizonyos könyvet keresnek, inkább aszerint kérnek tanácsot, kinek lesz: a nagymamának, a gyereknek, a testvérnek. Aki nem kér, az főleg ezoterikusat választ, tudjuk meg az eladótól. Kardos Tünde már fizet: ő kivétel: egy bizonyos könyvért jött, amelyre kifejezetten vágyik az édesanyja. De hogy meglepetés is legyen, egy hasonló témájút is választott neki.

A vásári kószálás végén a megállóban várakozom. Mellettem egy szigorú tekintetű, bundás hölgy. Elgondolom, magányos lehet, nincs nála csak egyetlen retikül. Közeleg a villamos, mellénk áll egy szerényen öltözött család: apa, anya és egy kicsi fiú. A bundás kérdez valamit az anyától, ő bólint, mire a retikülből előkerül egy szem szaloncukor, amely a kisfiú markában köt ki...

ÉM-SzK