Trendfordulóban reménykedhetünk

Miskolc - Ha minden jól alakul, jövőre már fejlődési szakaszba léphet a magyar gazdaság. Interjú: Kovács Árpáddal, a Költségvetési Tanács és a Magyar Közgazdasági Társaság elnökével.„Jelenleg nincs akkora megállapodási kényszer a Nemzetközi Valutaalappal, mint mondjuk egy esztendővel ezelőtt, amikor a kormány kezdeményezte az IMF-tárgyalásokat” – vélekedett Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke, aki „Lehetőségek és remények 2012 végén” címmel tartott előadást a Magyar Közgazdasági Társaság Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Szervezetének meghívására helyi gazdasági szakemberek számára. A szakmai disputa alkalmat adott arra is, hogy választ kapjunk kérdéseinkre...

Miért nincs sürgető kényszer a magyar kormányon, hogy mielőbb megállapodjon a Nemzetközi Valutaalappal?

Kovács Árpád: Jelenleg – részben a magyar kormány intézkedései, részben nemzetközi okok miatt – a szabad pénzpiacon a korábbinál lényegesen kisebbek a kockázati felárak, azaz lényegében csökkent a kamatkülönbség a szabadpiaci és a lehetséges IMF-hitelek között. Abból is látható a viszonylag stabil helyzet, hogy az S&P pénteki leminősítő hírére szinte egyáltalán nem reagált a piac és az árfolyamok, ami azt jelenti, hogy már „beáraztak bennünket”, azaz a finanszírozási feltételek jelenleg adottak. Persze azonnal hozzá kell tenni ehhez, hogy egy IMF-megállapodás tovább javítaná a magyar pozíciókat a szabad pénzpiacon is.

Tehát tavaly ősszel súlyos volt a helyzet?

Kovács Árpád: A magyar kormányok gyakorlatán megfigyelhető, hogy akkor fordulnak a nemzetközi intézményekhez – így az IMF-hez – hitelért, ha a piaci feltételű hitelek és a nemzetközi pénzintézetek kölcsöneinek kamata között 6 százalékpontra nő a különbség, ez egyfajta „22-es csapdájának” is tekinthető. Ez igaz volt 2008 őszére, és az ominózus tavaly novemberi helyzetre is. Most a magyar államadósság biztonsággal finanszírozható, nincs sürgető piaci nyomás.

Ön szerint elegendőek – a lakosság, vagy a vállalkozások szerint túl soknak minősített – költségvetéssel kapcsolatos intézkedések ahhoz, hogy a jövő évi büdzsé 3 százalék alatti hiánya valóban tartható legyen?

Kovács Árpád: Kijelenthet, hogy az államháztartási hiány jövőre a kormány tervezett intézkedéseivel 3 százalék alatt tartható. A kiadási oldalon olyan biztosítékok vannak beépítve, amelynek révén akkor is tartható a deficitszint, ha a bevételek nem egészen a tervek szerint alakulnak. A dolognak a növekedés eshet áldozatul, de az államadósság további csökkentése miatt mindenképpen nagyon fontos a tartása.

A lehetséges növekedésünkkel – egyesek szerint visszaesésünkkel – kapcsolatban sokféle vélemény lát napvilágot. Milyennek látja ön gazdaságunk alakulásának esélyeit?

Kovács Árpád: Szerintem megvan a lehetőség arra, hogy a magyar gazdasági növekedésben trendforduló következzen be jövőre: a gazdaság 0-2, 0-3 százalékos sávban bővülhet a következő években. Persze azért árnyalja a képet, hogy a magyarországi növekedési potenciál így is alatta marad a többi visegrádi ország növekedési lehetőségének.

Miben látja a többiekénél lassúbb növekedés okait?

Kovács Árpád: A magyar gazdaság sérülékenységének egyik legfőbb oka az előbb említettekben keresendő: magas az államadósság GDP-hez viszonyított aránya, különösen a velünk versenytárs közép-kelet-európai országokat nézve. Ezekkel az államokkal, így Észtországgal, Lettországgal, Litvániával, Lengyelországgal, Csehországgal, Szlovákiával, Szlovéniával, Romániával és Bulgáriával nagyjából együtt fejlődtünk a 2000-es évek elején, úgy hat-hét évvel ezelőtt azonban megkezdődött a magyar gazdaság leszakadása, például az államháztartási hiány megugrott a többi állam deficitjéhez képest. Azért meg kell jegyeznem azt is, hogy alapjában véve 2009 óta a költségvetés többletet mutatna, de az államadósság kamatterhe negatívba viszi át az államháztartás egyenlegét.

Szaniszló Bálint