2012.04.12. 10:40
Nézőpont: Egy maciról
<em>Nincs mese, huszonkét esztendővel a nagy szabadság kitörése után éppen ideje volt lecserélni a Tévé Macit. Nincs is ma fontosabb a szegény hazában, mint a szemét, kumenista Tévé Macit lecserélni. 1964 óta - anyám borogass - borzalom és botrány, hogy azt kellett generációknak néznie, hogy mackópajtás elpakolja a játékait, fogat mos, sőt, a mese után le is fekszik aludni</em>. <strong>Juhász-Léhi István jegyzete</strong>.
Nincs mese, huszonkét esztendővel a nagy szabadság kitörése után éppen ideje volt lecserélni a Tévé Macit. Nincs is ma fontosabb a szegény hazában, mint a szemét, kumenista Tévé Macit lecserélni. 1964 óta - anyám borogass - borzalom és botrány, hogy azt kellett generációknak néznie, hogy mackópajtás elpakolja a játékait, fogat mos, sőt, a mese után le is fekszik aludni. Juhász-Léhi István jegyzete.
Mert haladni kell a korral kérem, nincs mese! Nem kell kikapcsolni a számítógépet, hiszen a fürdőruhás képet tíz évesen még este 11 előtt fel kell tolni fészbúkra. A karácsonyra kapott, de már újévre megunt játékokat pedig majd a hülye szülők elpakolják. És fogat sem kell mosni.
Persze ez csak mese. De nem vicc. Mert ugyan tényleg? Kinek volt az az agyament ötlete, hogy új tévé maci kell? Miért kell több generáció minden apró, de még kézzel fogható emlékét lassan, de biztosan eltörölni? És most nem a Lenin utcákat, és a november 7-ei ünnepeket sírja vissza e sorok írója. Ugyan, dehogy. Csak a Tévé Maci - némi túlzással - ebben a percenként változó őrült világban sok magyar embernek néhány másodpercnyi bevillanó gondtalan gyermekkor volt.
Azok az évek, amikor még mi magunk is plüssmacival feküdtünk aludni.
Az új maci alkotóinak viszont valószínűleg nem volt plüssmacijuk. Olyan, amit nagy kamaszként is elővettek volna és egy apró könnycseppet letörölve visszatettek volna a szekrény mélyére.
