Költészet napja - A vers rendet tesz és formába önt

Miskolc - Kamaszkorban megnő a gyerekek önkifejezési vágya. Ezért ragadnak sokan tollat.

Vajon miért van az, hogy sok diák és fiatal még szívesen olvas és ír verseket, de később ez a késztetés csak ritkán marad meg. Épít-e a versek és a versírás szeretetére az iskolai oktatás? – tettük föl a kérdést elsőként Szűcs Tamásnak, a Földes Ferenc Gimnázium magyartanárának, aki a középiskolás korosztály kiváló ismerője. Mint fogalmazott, a tizenéves diákok életkori sajátossága az útkeresés, a versírás egyfajta önkifejezés számukra.

– Én úgy szoktam hívni a fiatalok ezen korszakát, hogy a lélekírás korszaka. Ezek a versek esztétikailag még nem kifogástalanok. Ha azonban valakit komolyan érdekel, és az esztétikai részt is szívesen megtanulja és ráteszi, akár költő is lehet – vélekedett a szakember.

Megrendelték a kötetet

Hozzátette: tapasztalatai szerint a magyartanárok általában érzékenyek a diákok alkotásaira. Főként azért, mert egykor maguk a pedagógusok is írtak verseket vagy prózát (mint ahogy Szűcs Tamás is). A Földesben lehetőséget adnak a tehetséges diákoknak a bemutatkozásra, tudtuk meg. Aki például az iskolai alkotói pályázaton jól szerepel, annak műve elhangzik a Földes-esten. Az idén először történt olyan, hogy az iskola tanárai és diákjai segítették a gimnázium diákköltője, Bíró Krisztián első verseskötetének megjelentetését, rendeltek ugyanis 600-700 példányt belőle. A fortélyok megtanulását pedig különböző kurzusok segíthetik. Szűcs Tamás például nemrég hat iskola diákjainak tartott előadás-sorozatot a vers- és dalszövegírásról. Megjegyezte: szerencsés volt a programba a dalszöveget is bevenni, hiszen a fiataloknak ez izgalmas hívószó volt.

Formába öntve

De mit mond minderről a pszichológus? Básti Edinát kérdeztük, aki úgy vélekedett, az iskolai oktatásban előkelő helyen szerepel az irodalom, a vers. A diákok gyakran találkoznak költők műveivel. Azonban amint leérettségiztek, és ha nem magyar szakon folytatják a tanulást, nem találkoznak versekkel. Legfeljebb azok, akik maguktól érdeklődnek a költészet iránt. Szűcs Tamáshoz hasonlóan Básti Edina is úgy látja, hogy a kamaszoknak megnő az önkifejezési vágyuk, ezért van, hogy ebben a korszakban sokan ragadnak tollat.

– A vers azonban arra is jó, hogy valamiféle rendszerbe foglalja a kamasz néha zavaros gondolatait, érzéseit, hisz azokat formába öntheti – fogalmazott a szakember.

Hozzátette: felnőtt korunkra azonban kiderül, ki milyen pályát választ. Van, akinek a praktikusabb gondolkodására lesz szüksége, de lesznek olyanok is, akik megmaradnak a művészeteknél. Azonban bármivel is foglalkozik valaki a munkahelyén, kell egy olyan foglalatosság is számára, amivel kifejezheti önmagát. Ez lehet vasesztergálás, de lehet akár a versírás is, jegyezte meg Básti Edina.

ÉM-HE