Katonák, hősök, vértanúk

Október 6-a nemzeti gyásznap. Országszerte az 1848/49-es forradalom és szabadságharc  Aradon kivégzett tábornokaira és ezredesére emlékezünk ezen a napon. A pesti forradalom és az azt követő, szabadságért vívott küzdelmek legfontosabb eseményeiről mindenki tanult az iskolában, de arról, hogyan zajlottak a történelmi események megyénkben, már kevesebbet hallunk. Pedig korabeli dokumentumok, források és az ezek alapján készült tanulmányok bőven rendelkezésére állnak, tudtuk meg dr. Rózsa Györgytől, a B.-A.-Z. Megyei Levéltár főlevéltárosától, akit arra kértünk, elevenítse föl a több mint 160 éve történteket. Mint fogalmazott, két olyan személyt érdemes kiemelni a korból, akik szorosan kötődtek megyénkhez. A Monokon született Kossuth Lajost, aki fiatalkori éveit Zemplén vármegyében töltötte és Szemere Bertalant, aki a ’40-es években Borsod megye másodalispánja volt, 1848-ban Felső-Magyarország teljhatalmú kormánybiztosi teendőit látta el Miskolcról, majd szerepet kapott az első felelős minisztériumban, 1849-ben pedig hazánk miniszterelnöke volt.

Gazdát cserélt

Megyénk hadászati eseményekben is bővelkedett a szabadságharc idején, emelte ki a főlevéltáros. Az 1848 őszén indult katonai események december második felében Borsod megyét is elérték. Az ezt követő hónapokban Miskolcon és térségén többször is átvonult a császári hadsereg, és jelentős katonai események is zajlottak itt.

A nemzetőrség megszervezése tulajdonképpen 1848 áprilisában kezdődött, Miskolcról több százan jelentkeztek ide. A nemzetőrség szerepe az volt, hogy biztosítsa a helyi állapotokat, megvédje a kiemelt objektumokat és épületeket, később pedig szép számmal vonultak borsodi önkéntesek a Dunántúlra, akik például a híres pákozdi csatában is harcoltak. A felső-magyarországi területek tulajdonképpen hátteret biztosítottak az ország más részein folyó küzdelmeknek. S miután Miskolc és környéke többször is gazdát cserélt a másfél évig tartó szabadságharc ideje alatt, számos emlékirat, visszaemlékezés, korabeli forrás gazdag anyaga maradt az utókorra.

A tizennegyedik

A főlevéltárostól megtudtuk, a 13 aradi vértanú között nincs olyan személy, aki közvetlenül kötődik a megyéhez, de Kazinczy Ferenc legkisebb fiát, Kazinczy Lajost (aki megyénk szülötte és gyermekkorát is itt töltötte) szokták a 14. aradi vértanúként emlegetni, hisz ő is életét áldozta a hazáért. És még egy érdekesség: a szabadságharc leverését követő években a Bükk hegység és környéke sok olyan embernek adott menedéket, akiknek félniük kellett a megtorlástól. Jókai Mór, a forradalmi ifjak egyike például Tardonán töltött hónapokat, így menekült meg az önkényuralom bosszújától.