2009.04.11. 19:36
Petefészekrák: nehéz időben felismerni
<p>Petefészekrák – ki gondolná,<br /> hogy még olyan nőknél is előfordul,<br /> akinek más okból már<br /> eltávolították a<br /> petefészküket?! <A href="http://www.boon.hu/hirek/im:boon:newspaper-emtippek/cikk/nehez-idoben-felismerni/cn/boon-news-em_01-20090409-121819" name="anchor"><IMG height="13" src="http://www.boon.hu/bilder/icons/download.png" width="13" border="0" /><B>A<br /> petefészekrák</B></A> [.pdf - 83KB]</p>
A betegség életkor szerinti
megoszlása átalakulóban van. A
betegség megjelenése egyenletesebben
oszlik meg 50- 80 éves kor között. Ezt
a daganattípust néhány olyan
esetben is megfigyelték, amikor a
petefészkeket egyéb okból
előzőleg eltávolították:
ilyenkor a daganat a hashártyalemezek kicsiny,
petefészekre emlékeztető
sejtszigeteiből alakul ki. Az
évenként megfigyelt új
megbetegedések száma az iparilag fejlett
országokban az elmúlt évtizedekben
stagnált, és a statisztikai adatok
nálunk is hasonló képet festenek.
A betegség egyre hatékonyabb
kezelésének eredményeképpen
az elmúlt évtizedben az iparilag fejlett
országokban jelentősen csökkent a
petefészekrák miatti
halálozás.
Eleinte tünetmentes
A betegség korai állapotában
teljesen tünetmentes és csak
képalkotó vagy laboratóriumi (a
vérből meghatározott
tumormarker-szint) vizsgálattal
azonosítható. A
petefészekrákkal kapcsolatosan a
világon sehol sem végeznek rendszeres
szűrővizsgálatokat, de
több olyan gyakorlatról tudunk, amely
örökletes kockázat esetén
magában foglalja a veszélyeztetett
családok tagjainak rendszeres
ellenőrzését. A
tünetmentességből és a
népesség-szintű
szűrővizsgálatok
hiányából közvetlenül
következik, hogy viszonylag ritkán
kórisméznek korai kiterjedésű
daganatot. A klinikai panaszok
(hasfeszülés, a szoknya tényleges
hízás nélkül is szűk
lesz, valamint bél- és
vizeletürítési
rendellenességek) alapján a
betegségre általában
előrehaladottabb stádiumban derül
fény.
Műtét plusz...
A petefészekrákos beteg
kezelésében általában
több különböző
képesítésű szakorvos vesz
részt. Első lépésként
rendszerint hasi műtétet végeznek. A
szövettani feldolgozás után a
további kezelést a daganat megismert
biológiai tulajdonságai és
kiterjedése határozzák meg. A
műtét után mikroszkópos
méretű sejtszigetek maradhatnak vissza
főleg a hasüregben (de a szervezetben
bárhol), ezért igen gyakran
további kiegészítő
kezelésre van szükség. Ennek
szokásos formája az
általános
daganatgátló kezelés
(kemoterápia).
Ma a petefészekrákos betegek
átlagos túlélési
valószínűsége 50
százalék (vagyis ennyi annak a
valószínűsége, hogy a beteg
nem a petefészekrákkal
összefüggő okok miatt halálozik
el), ha a leghatékonyabb kezelési
stratégiát alkalmazzák, de
elérheti a 90 százalékot is, ha
idejében felismerik a daganatot.
Megelőzés
A betegség elsődleges
megelőzésében jelentős szerepet
játszik a helyes életvezetés
(idejében vállalt, minél nagyobb
számú gyerek) és a
zsírszegény,
túlzásoktól mentes étrend.
Fogamzásgátló
szedése ajánlható a
bizonyítottan hibás gént
hordozó személyek számára,
mert az a tüszőrepedések
számának csökkentése
révén mérsékli ennek a
kockázati tényezőnek a
daganatkeltő hatását. Az ilyen
nők számára elvileg szóba
jöhet a tervezett gyermekszülések
megtörténte után a
petefészkek eltávolítása
is, de ez hazánkban még nem
tekinthető bevett gyakorlatnak. Családi
előfordulás esetén a már
kialakult daganat korai felismerését (a
másodlagos megelőzést)
segíti, ha az érintetteket 25 éves
kortól rendszeres
szűrővizsgálatokkal ellenőrzik,
egyéb esetekben ugyanezt a célt a hasi
diszkomfort tünetek miatti
célirányos kivizsgálással
lehet elérni.
Kockázati tényezők
A külső és belsői
kockázati tényezők hosszú
éveken át hatva megbetegedést
idézhetnek elő, ily módon az egyik
legfontosabb kockázati tényező az
életkor.
A külső kockázati
tényezőkről ma még keveset
tudunk, vannak arra utaló jelek, hogy
kockázatot jelenthet az alhas
púderezése, de a környezetben
előforduló azbeszt (a
közelmúltig gyakran alkalmazott
szigetelőanyag) is.
A belső kockázati
tényezők:
– A meghatározott hibákat
hordozó gének
öröklődése (az esetek 5-10
százalékában, de egyes
családokban akár a 60%).
Örökletes háttérre utalhat a
családban előforduló
petefészek-, (a női, de főleg a
férfi) emlő-, vastagbél- és
méhtestrák, különösen
akkor, ha azok egyes családtagokban fiatal (40
év alatti) életkorban jelentkeztek,
és a szerveket többgócúan
vagy a páros szerveket mindkét oldalon
megbetegítették.
– A hormonális
eltérések. Növeli a
kockázatot a petefészkeket
érő minden mikrotrauma. Minthogy a havi
tüszőrepedések is ilyen
mikrotraumának tekinthetők, ezért
fokozottan veszélyeztetettek az olyan
személyek, akik az átlagosnál
hosszabb ideig menstruáltak
rendszeresen (korai első vérzés,
késői menopauza, kevés
szülés, gyermektelenség vagy ez
utóbbi miatt alkalmazott mesterséges
megtermékenyítés).
– Az életmód tényezők
közül: az elhízás, a nagy
mennyiségű zsírt, tejet és
húst tartalmazó étrend.