Petefészekrák: nehéz időben felismerni

A betegség életkor szerinti

megoszlása átalakulóban van. A

betegség megjelenése egyenletesebben

oszlik meg 50- 80 éves kor között. Ezt

a daganattípust néhány olyan

esetben is megfigyelték, amikor a

petefészkeket egyéb okból

előzőleg eltávolították:

ilyenkor a daganat a hashártyalemezek kicsiny,

petefészekre emlékeztető

sejtszigeteiből alakul ki. Az

évenként megfigyelt új

megbetegedések száma az iparilag fejlett

országokban az elmúlt évtizedekben

stagnált, és a statisztikai adatok

nálunk is hasonló képet festenek.

A betegség egyre hatékonyabb

kezelésének eredményeképpen

az elmúlt évtizedben az iparilag fejlett

országokban jelentősen csökkent a

petefészekrák miatti

halálozás.

Eleinte tünetmentes

A betegség korai állapotában

teljesen tünetmentes és csak

képalkotó vagy laboratóriumi (a

vérből meghatározott

tumormarker-szint) vizsgálattal

azonosítható. A

petefészekrákkal kapcsolatosan a

világon sehol sem végeznek rendszeres

szűrővizsgálatokat, de

több olyan gyakorlatról tudunk, amely

örökletes kockázat esetén

magában foglalja a veszélyeztetett

családok tagjainak rendszeres

ellenőrzését. A

tünetmentességből és a

népesség-szintű

szűrővizsgálatok

hiányából közvetlenül

következik, hogy viszonylag ritkán

kórisméznek korai kiterjedésű

daganatot. A klinikai panaszok

(hasfeszülés, a szoknya tényleges

hízás nélkül is szűk

lesz, valamint bél- és

vizeletürítési

rendellenességek) alapján a

betegségre általában

előrehaladottabb stádiumban derül

fény.

Műtét plusz...

A petefészekrákos beteg

kezelésében általában

több különböző

képesítésű szakorvos vesz

részt. Első lépésként

rendszerint hasi műtétet végeznek. A

szövettani feldolgozás után a

további kezelést a daganat megismert

biológiai tulajdonságai és

kiterjedése határozzák meg. A

műtét után mikroszkópos

méretű sejtszigetek maradhatnak vissza

főleg a hasüregben (de a szervezetben

bárhol), ezért igen gyakran

további kiegészítő

kezelésre van szükség. Ennek

szokásos formája az

általános

daganatgátló kezelés

(kemoterápia).

Ma a petefészekrákos betegek

átlagos túlélési

valószínűsége 50

százalék (vagyis ennyi annak a

valószínűsége, hogy a beteg

nem a petefészekrákkal

összefüggő okok miatt halálozik

el), ha a leghatékonyabb kezelési

stratégiát alkalmazzák, de

elérheti a 90 százalékot is, ha

idejében felismerik a daganatot.

Megelőzés

A betegség elsődleges

megelőzésében jelentős szerepet

játszik a helyes életvezetés

(idejében vállalt, minél nagyobb

számú gyerek) és a

zsírszegény,

túlzásoktól mentes étrend.

Fogamzásgátló

szedése ajánlható a

bizonyítottan hibás gént

hordozó személyek számára,

mert az a tüszőrepedések

számának csökkentése

révén mérsékli ennek a

kockázati tényezőnek a

daganatkeltő hatását. Az ilyen

nők számára elvileg szóba

jöhet a tervezett gyermekszülések

megtörténte után a

petefészkek eltávolítása

is, de ez hazánkban még nem

tekinthető bevett gyakorlatnak. Családi

előfordulás esetén a már

kialakult daganat korai felismerését (a

másodlagos megelőzést)

segíti, ha az érintetteket 25 éves

kortól rendszeres

szűrővizsgálatokkal ellenőrzik,

egyéb esetekben ugyanezt a célt a hasi

diszkomfort tünetek miatti

célirányos kivizsgálással

lehet elérni.

Kockázati tényezők

A külső és belsői

kockázati tényezők hosszú

éveken át hatva megbetegedést

idézhetnek elő, ily módon az egyik

legfontosabb kockázati tényező az

életkor.

A külső kockázati

tényezőkről ma még keveset

tudunk, vannak arra utaló jelek, hogy

kockázatot jelenthet az alhas

púderezése, de a környezetben

előforduló azbeszt (a

közelmúltig gyakran alkalmazott

szigetelőanyag) is.

A belső kockázati

tényezők:

– A meghatározott hibákat

hordozó gének

öröklődése (az esetek 5-10

százalékában, de egyes

családokban akár a 60%).

Örökletes háttérre utalhat a

családban előforduló

petefészek-, (a női, de főleg a

férfi) emlő-, vastagbél- és

méhtestrák, különösen

akkor, ha azok egyes családtagokban fiatal (40

év alatti) életkorban jelentkeztek,

és a szerveket többgócúan

vagy a páros szerveket mindkét oldalon

megbetegítették.

– A hormonális

eltérések. Növeli a

kockázatot a petefészkeket

érő minden mikrotrauma. Minthogy a havi

tüszőrepedések is ilyen

mikrotraumának tekinthetők, ezért

fokozottan veszélyeztetettek az olyan

személyek, akik az átlagosnál

hosszabb ideig menstruáltak

rendszeresen (korai első vérzés,

késői menopauza, kevés

szülés, gyermektelenség vagy ez

utóbbi miatt alkalmazott mesterséges

megtermékenyítés).

– Az életmód tényezők

közül: az elhízás, a nagy

mennyiségű zsírt, tejet és

húst tartalmazó étrend.