Közmunkában "segédápolnak" a kórházban Miskolcon

Kovács Kiss Ilona és

Kopcsó Dávid: 2 azon 22

ember közül, akik a szociális

tárca által kiírt

közmunkaprogram keretében

áprilisban munkába álltak a

B.-A.-Z. Megyei Kórházban.

Öten adminisztrátorként, tizenheten,

köztük Ilona és

Dávid,

segédápolóként dolgoznak.

Ők ketten az általános

sebészeti osztályon.

A gyakorlati idő alatti mentoruk, egyben az

osztály főnővére,

Kovács Ferencné mutatja

be őket, magunktól aligha

jönnénk rá, kiket keresünk.

Végzik a dolgukat, pontosan szabályozott

határok között. A betegek sem

igen tudják, hogy ők a 80

órás képzés és a 3.

munkanap előtt még valami egészen

mást csináltak. Hacsak úgy nem,

hogy ők mondják meg: ezt mi

segédápolóként nem

tehetjük, szólunk egy

szakápolónak. Nekik

ráadásul szerencséjük volt,

mert épp hogy jelentkeztek a Munkaügyi

Központban (ez a kiírásban

szereplő feltétel volt), máris

adódott ez a lehetőség – de

volt olyan is, aki már két éve

tartotta (eddig hiába) a kapcsolatot a

központtal.

Ápolt, de otthon

Ilonának (54) talán

könnyebb volna felsorolnia, mit nem csinált

még. Végzettsége szerint

műanyag-feldolgozó szakmunkás, de

sok különféle tanfolyamot is

elvégzett, dolgozott a

vendéglátásban, a

szállodaiparban, egy faipari kft.-nél, s

az ország több részén,

sőt, még Izraelben is.

– Utoljára Sopronból

költöztem vissza Miskolcra, itt

lakik a 3 lányom és az unokáim.

Adódott ez a pályázati

lehetőség, s úgy gondoltam,

szívesen megpróbálom. Nem csak az

életutam alapján vagyok mozgékony,

hanem egyébként is, és ez

igazán nem ülőmunka. Szeretek

emberekkel foglalkozni, ráadásul a

legidősebb lányom 18 éve

szakápoló, tisztában voltam vele,

mivel jár ez a munka. Már csak

azért is, mert sajnos a családon

belül volt alkalmam gyakorolni az

ápolást: a negyedik lányom

évekig küszködött a

leukémiával, mielőtt meghalt –

árulja el.

Dávid, az

„ápoló

néni”

Dávid (21) gáz-

és

központifűtés-szerelőként

végzett, majd egy hónapot

Németországban dolgozott, egy keveset

Pesten és Dunaújvárosban,

fél évet pedig Angliában.

– A múlt hónapban jöttem haza

Hangácsra. Szeretek új dolgokat

kipróbálni, ezért vonzott ez a

lehetőség, nyilván nem a pénz

miatt, hiszen a szakmámban, s pláne

külföldön ennek a

többszörösét kereshettem meg.

S hogy mit szóltak a szülők, a

barátok?

– Azok után, hogy külföldre is

elmentem, amiért nem rajongtak a szüleim,

ebbe már nem szóltak bele. Viszont

szívesen hallgatják

esténként a beszámolóimat.

A barátaim tudomásul vették,

persze azért akadt, aki úgy

reagált: „Hallom,

ápoló néni

lettél!” Nem tudom, meddig fogom

csinálni, de nem kizárt, hogy ha

lehetőség adódik e téren a

továbbtanulásra, belevágok.

Legszívesebben az erőmet kamatoztatom,

szívesen hordozom a betegeket,

jókat beszélgetünk, s ezért

hálásak. Volt egy néni, akivel

úgymond járnom kellett. Ő annyira

megszeretett, hogy még a lányával

is össze akart hozni, mondván,

szívesen venné, ha ilyen veje

lenne.

Ilona arra a legbüszkébb, hogy amikor

hétfőn munkába állt,

több beteg is azzal fogadta: de

jó, hogy megint itt van. No meg arra, hogy

sikerült egyszer beszélgetéssel

úgy elterelnie egy idős asszony

figyelmét, hogy észrevétlenül

megette a teljes tányérnyi ételt,

pedig csak 8 kanálnyira vállalkozott.

fogadtatás és

visszajelzés

A kórházi

közmunkaprogramnak – az

országos visszhangtól

eltérően – a B.-A.-Z.

Megyei Kórházban

dolgozók részéről

nem voltak ellenzői,

állítja Nyilas

Judit, az intézmény

ápolási

igazgatója.

– Itt a szakápolók

annak tudatában fogadták

őket, hogy segítőik

lesznek. Egy sor olyan feladatot

bízhatnak rájuk, amelyhez nem

szükséges az ő

szaktudásuk. A jelentkezők

számára is

világossá tettük, mire

terjed ki az ő

tevékenységük, s mi az,

ami miatt szakdolgozóhoz kell

fordulniuk. Ágyazás,

ágytálazás,

betegmozgatás,

segítség az

ételosztásnál, a

mosdatásnál...

leginkább egy szóban

fejezhető ki, amit elvárunk

tőlük, s ez a

segítés.

Segítségnyújtás

a betegeknek és a

nővéreknek. És

a visszajelzések szerint ezt meg is

kapják.

megyeiben

A kórházi

közmunkaprogram keretében

kapott támogatás csak a

hétköznapi

délelőtti műszakos (8

órás)

foglalkoztatáshoz nyújt

keretet, vagyis a pótlékokra

már nem telne belőle. (Az

elnyert támogatás 26

millió forint, a

kórházi

önrész 2 millió 300 ezer

forint.)

A bruttó fizetések 4

kategórián belül

meghatározottak,

képzettségtől

függően 73 ezer forinttól

115 ezerig.

Az osztályok, amelyeken jelenleg

alkalmazzák őket:

belgyógyászat,

ideggyógyászat,

traumatológia,

szülészet,

általános sebészet

és mozgásszervi

rehabilitáció.

A 22 foglalkoztatott jellemzői: 5

férfi, 17 nő; 3 fő

felsőfokú

végzettségű, 7 fő

érettségizett, 12 fő

legmagasabb iskolai

végzettsége a 8

általános.

Kapcsolódó cikk:

• Nézőpont:

Akadályok és

segítők
Aki feküdt már

kórházban

többé-kevésbé

tehetetlenül, tudja, mit jelent, ha van, aki

odafigyel rá. Arra gondolok: ha megenne egy

túrórudit, akkor van, aki kivegye a

hűtőből... –

Szalóczi Katalin jegyzete a

kórházi

közmunkáról.