Turista, mint külön állatfaj?

Három évet húztam le Balaton-parti munkásként nyári szünetekben (kellett a pénz szeptemberre egyetemistaként na) és már ott azon gondolkodtam, hogy a turista miért hülye? A kopasz kocsikulcsot pörgető vállalkozónál még ok, mert valószínűleg neki Petőfi csak valami rádió, de amikor az egyetemi tanár (konkrétan egy ELTE-s történész) is ugyanolyan tapló módon közelített a nyári szolgáltató iparban tevékenykedő fiatalhoz, akkor már valami gyanús volt. Van egy turistabetegség. Tünetei: szemetel, elfelejt köszönni, köpköd, ordít két sör után, bunkó a pincérekkel, nyilvános helyen vizel és bambán bámul mindenre és mindenkire.

Nemzetek szerint és tájegységek szerint is vannak a taplóságnak fokozatai. Az első helyet mindenképpen a Németország keleti feléből érkező utazók érdemlik ki, őket követik szorosan az angolok. Mindkét banda szórakozási szokásaival tűnik ki, dorbézolásaikat törött asztalok, székek és üvegek jelzik. A franciák többsége egyszerűen nagyképű, és tenyérbemászó, na meg a szaguk… (amikor beigazolódik a sztereotípia) A hollandok, a belgák és az osztrákok, pedig felemás képet mutatnak. Több a korrekt, mint a bunkó. Akik viszont jó fejek azok a lengyelek és az oroszok (utóbbi a legmeglepőbb). A honfitársaink is vegyes képet mutatnak, bár egyszer megnézném őket külföldön, mert itthon azért nem ugyanazt mutatják valószínűleg.

Gyakran eszembe jut az a magyar turistacsoport, amelyik 2005 karácsonyán a cunami sújtotta térségben búcsúztatta az óesztendőt és fel volt háborodva, hogy miért nincs zene a szállodában...

Kapcsolódó cikkek:

• Cseppkőbarlang a Tiszain
• Miskolc: MÉH- és szeméttelep határolja