"Bukó" nélkül bukó

Hogy végérvényesen beköszöntött a tavasz, jelzi, hogy megszaporodtak a kerékpárosok a parkokban, járdákon és a közutakon. Most az úgynevezett "kocakerékpárosok" is előveszik gépüket és tekernek erre-arra. A magukat profinak valló biciklisták pedig egyre nagyobb tempót diktálva róják a kilométereket. Ez már minden évben megszokott kép. Minthogy az is – és ez elszomorító –, hogy igencsak kevesen fordítanak gondot a védelemre. Nem elég a drága és kétségtelenül üzembiztosabb biciklit megvenni, automatikus mozdulatnak kellene lennie a „bukó” becsatolásának.
No persze, ha nincs mit becsatolni...
Magam is kerékpáros vagyok és minden alkalommal hazsnálom a fejvédőt. Különösen azóta, hogy – történt ez immár lassan nyolc esztendeje – ifjonti hévvel – mondván, hogy csak sétakerekezés lesz – bukósisak nélkül menten biciklizni. Aztán egy rossz mozdulat, egy elfáradt acélcső és koppant a fejem (sisak nélkül) a kövezeten. Rövid időre elvesztettem az eszmételemet is.

Mázlim volt, a fejem nem sérült meg komolyabban, de a kulcscsontom eltört és azóta is viselem – csinos kis dudor formájában – a baleset nyomát. Én megúsztam, de egyik társam a napokban nem. Ő még mindig a kórházi ágyat nyomja. Igen, ő is sisak nélkül ment biciklizni...

- Szaniszló Bálint -