"Azért jöttem, mert valami újat akartam!"

Egy-egy elismerés mögött azonban mindig ott van az elődök munkája, lelkesedése, kitartása is. Ezért kérdeztük a Miskolci Nemzeti Színház volt igazgatóit, hogy érzik, ők annak idején mivel járultak hozzá az intézmény sikeréhez.

- Én tulajdonképpen csak megbízott igazgató voltam - mondta lapunknak Mura Péter, aki az 50-es évek elején a színház zenei igazgatójaként tevékenykedett -, de csak úgy vállaltam, ha az operajátszást folytathatom. Már direktorságom első évében két operát mutattunk be, pedig nem volt könnyű a helyzet. Nekem kellett bejelentenem, hogy 50 embernek megszűnik a munkája a színháznál. Azért jöttem Miskolcra az operaházból, hogy operatagozatot hozzak létre. Ez volt az, ami engem vonzott, valami újat akartam! Meg is alakult a miskolci operatagozat, 14 magánénekessel, 40 tagú zenekarral, 32 tagú kórussal és volt 12 táncosunk is.

Igazi népszínház

Más célok vezérelték Sallós Gábort 1968-ban, amikor elfoglalta a színház igazgatói székét.
- Arra törekedtem, hogy igazi népszínház legyen a miskolci. Azt szerettem volna, ha a közönség minél nagyobb számban jön, hiszen tudtam, hogy a miskolciak szeretik a színházat. Népszerű darabokat mutattunk be, olyan népszerű színészekkel, akiket a közönség hamar megszeretett. Magalapítottam például a Vígjáték Fesztivált, ami 12 évig élt. Műsorra vettük az új magyar darabokat is. Illyés: Fáklyaláng című drámájával nyitottuk az első évadot. Nem szerettem a túlpolitizált darabokat, az élet szépségét-csúnyaságát akartam bemutatni. Aztán feljelentettek, hogy nem szocialista színházat csinálok, akkor el is ment a kedvem az egésztől.

Egy célért

Gyarmati Béla, aki a 80-as években irányította az intézményt, a stabil színházi társulatban látja az akkori sikerek titkát.
- Kiváló színművészeink voltak, közöttük 3-4 Érdemes művész, több Jászai Mari-díjas. Stabil együttest alakítottam, ami persze az akkori színházi struktúrának is köszönhető. A társulat egy célra szövetkezett, és mivel huzamosabb ideig voltak együtt, színvonalas munkát tudtak végezni. Igyekeztünk mindegyik társadalmi réteg igényeit kielégíteni. Nem mondom, hogy minden bemutatónak fergeteges sikere volt, de a Színház című folyóiratban akkoriban 45 publikáció jelent meg a miskolci produkciókról.