Építészet, arctalanság, arcátlanság...

Sikeres volt az északos-kamarás fórum: sokan eljöttek, hallatták hangjukat. Nézetek ütközhettek.

Arctalan: a városkép szerinte nem kellően jellegzetes voltára keresett jelzőt nem elsőre találta meg Kishonty Zsolt: a jeles művészettörténész, hétfői fórumunk egyik vendége freudi avagy szándékos tévesztésként az „arcátlan” szót használta, mielőtt korrigált volna. Ez azért fontos, mert az arcátlanság kérdése is előkerült a Miskolc építészeti arca(i) napjainkban címen életre hívott szakmai tanácskozáson. Míg egyik oldalról annak örülhettünk, hogy lapunk és az építészkamara kezdeményezése helyeslő fogadtatásra talált, sokan eljöttek, köztük neves szakemberek, addig nem hallgathatjuk el, hogy néhányan láthatóan nem a legnagyobb örömmel vettek részt egy, az építészetről folytatott eszmecserében. Volt, aki félre nem érthetően jelezte: nem tudja elfogadni, hogy tervezői munkássága megítéléséről a nyilvánosság előtt, illetve laikusok részvételével folyjon diskurzus... Legalábbis azt nem, hogy itt és most történjen ez. Hiszen azt meg senki sem vitatta, hogy ilyen vitákra szükség van. Volna.

Ki operál kit?

Lehet-e beszélgetni az építészetről? Kell-e? Ha nem is mint magáról a tervező munkáról, illetve szakmáról, de látható eredményéről, az épített környezetről, ami mindnyájunk életét, mindennapjait övezi, a házakról, amikben élünk, dolgozunk, szórakozunk, vásárolunk. Arra, hogy kell-e, talán könnyebb igennel válaszolni, Hogy lehet-e, arra nehezebb - az említett fórum azt látszott igazolni, hogy lehet, ugyanakkor voltak hangok, nézetek, törekvések, amik ez ellen hatottak.

Mert hát beleszól-e a beteg a kórházban, hogy az orvos hogyan operálja meg őt? - tette fel a szónoki kérdést az egyik szakmabeli hozzászóló, Rostás László, sugallva a „nyilvánvaló” választ. S a következtetését sem kellett külön magyaráznia: hogy akkor az sem sokkal életszerűbb, hogy a városlakók „beleszólására” nagyobb szüksége volna egy építésznek. Igaz, mindez abban a városban merül fel, amelynek egyik kórházában nemrég valakinek a másik térdét műtötték meg, mint kellett volna... ott jó lett volna, ha a beteg szól: doktor úr, a másikat! Még ha a betegnek nincs is orvosi végzettsége. De mégiscsak az ő egészségével „játszanak”.

Lehetne egy-két szava

Előremutató gondolatnak tűnt - már visszatérve eredeti témánkhoz - Bodonyi Csaba részéről, hogy a városi közvélemény, az úgynevezett civil kontroll igenis hallathatná hangját egy-egy beruházás kapcsán (nagyobb, közcélú, netán közpénzből létesülő épület esetén), de annak semmi értelme, ha utólag kritizálja a már álló házat. Valahogy azt kellene kitalálni, ha a civilek korábban kapcsolódhatnának be a folyamatba - javasolta a fórum egy hozzászólója -, már ne is a tervezés, hanem a programalkotás idején. Ehhez azonban a megrendelőnek-beruházónak, azaz közpénzű építések esetén a politikának lehetne szava.

Politikus (például helyi önkormányzati képviselő) azonban nem tisztelte meg jelenlétével hétfői rendezvényünket.