Réka gyermeknapi kívánságát is teljesítettük

A nyolcéves Hegyaljai Réka sok más állat mellett kimondottan szereti a lovakat. Gyermeknapi kívánságként lovagolni szeretett volna, kérését pedig az Észak-Magyarország teljesítette is: meglovagolhatta Pacit a kistokaji Appel Lovaskertben. 

„A legtöbb kezdő lovas, százból kilencvennyolc a lányok közül kerül ki. Ha lóra ülnek, szinte az első pillanattól kezdve átveszik az állat ritmusát. Meglepő lehet, de a 10–12 éves fiúk nagy része eleinte fél a lóháton” – ezt a tapasztalatot osztja meg velünk Appel Gusztáv, a lovaskert tulajdonosa, míg Réka gyermeknapi partnerére várakozunk. 

„Aki nem ült lovon, nem tudja, mitől tartanak. Magas az állat, bizonytalan rajta az ülés, és amikor megmozdul, másként alakul az egyensúlyi helyzet. A lovak megérzik, ha fél valaki, sokkal feszültebbek, mert keresik a hátukon ülő ember félelmének a forrását. Hamarabb megugranak és megijednek egy félős ember alatt” – magyarázza a vendéglátó. 

Bátrabbak 

„Én ültem már nagy lovon meg pónin is, és nem félek” – jelenti ki határozottan az éppen 8 éves elmúlt Réka, mintegy bizonyságul az elmondottakra, hogy a lovaglásban a kislányok bátrabbak. De volt már neki békája is, amitől azért sokan irtóznak, teszi hozzá. 

Lovardában viszont még nem volt. Eddig csak akkor tudott lóra ülni, amikor a helyzet úgy hozta: „gyerekbulikon”, március 15-én. Megtudja azonban, hogy a póni kisebb méretei ellenére vehemensebb, nehezebben kezelhető lovacska. Érzékenyebb, és többet is kell vele foglalkozni a gazdájának. 

„Lovunk azért nem lesz, még ha szeretnéd is” – fordul a kislány felé édesanyja, Hegyaljainé Rácz Annamária. 

Vendéglátónktól szívesen hallgatnánk még további lovas történeteket, de megérkezik közben Paci, Appel Judit lovasoktató oldalán. 

„Lehet felülni” – hangzott fel a várva várt jelzés, amire Réka már ugrik is, de visszafogja magát az intésre: „Előbb illik megismerkedni a partnerrel!” Így megtudja, hogy Paci becsületes neve tulajdonképpen Sarolta, akinek külön élettörténete van. Ennek elmesélése későbbre marad, mert Réka már sisakkal a fejében a hátán ül, és már indulnak is. Az oktatótól pontos instrukciók érkeznek a szárak használatáról, s bár a kengyelt ő még nem éri el, fontos szerepe lesz majd annak később az egyensúlyozásban. Réka pedig a profik nyugalmával köröz a körben kerített téren. Fegyelmezetten végzi az ügyességi és biztonsági gyakorlatokat, amik valamennyi kezdőt hozzásegítenek ahhoz, hogy önállóan is magabiztosan üljenek majd a ló hátán, és az irányítás az ő kezükben legyen, ne pedig az állatéban. Paci ehhez jó tanulótárs, ez hamar kiderül. 

Míg a kislány koncentrál, édesanyja vigyázó szemekkel követi távolabbról. „Maradandó élmény lesz ez a délután – nyugtázza. – A folytatásra pedig majd később visszatérünk.” 

Mi már tudjuk: Réka szeretné, ha lehetne...

(A borítóképen: Réka sok más állat mellett kimondottan szereti a lovakat)