Vetésforgó, avagy ugyanazt, ne ugyanoda

Nagyszüleink idejében teljesen természetes volt a vetésforgó használata, hiszen elsősorban a természetes, népi megfigyeléseken alapuló módszereket használták inkább, és kevésbé támaszkodtak a bolti tápanyagokra, permetszerekre, kemikáliákra.

Megvan a haszna

A vetésforgó haszna, hogy a kórokozóknak nem kínáljuk tálcán ugyanazt a növényt. A másik, hogy ha ugyanazt a növényt ültetjük ugyanarra a helyre minden évben, könnyebben kimeríti a saját, egyedi tápanyagigényét az adott területből.

A jó termés tekintetében tehát legalább akkora szerepe van, mint a trágyázásnak vagy a növényvédelemnek.

A nagy gazdaságokkal ellentétben, a kiskertekben mégis kevésbé figyelünk oda a vetésforgó alkalmazására. A vetésforgó megvalósításához beruházás és kézi munka nem szükséges, csupán tervezési és szervezési munkát igényel.

Hogyan használjuk?

De hogyan is használjuk a vetésforgót? Először is bátran készítsünk rajzot a kertünkről és jegyezzük, hová, melyik évben mit ültettünk. Nem kell minden növényt külön forgatni, hanem négy nagy csoportba foglalva őket érdemes minden évben máshová ültetni, így minden negyedik évben kerülnek ugyanarra a területre a rokonnövények.

A négy csoportból az első a levél, virág nevű, ezek a saláta, brokkoli, kelbimbó, káposzta, spenót. A második a gyümölcs: paradicsom, paprika, tök, uborka, krumpli, kukorica, padlizsán. A harmadik a gyökér: répa, zöldség, hagyma, cékla, retek, paszternák. Míg a negyedik a hüvelyesek: bab, borsó, földimogyoró, zöldtrágyák. Ebben a sorrendben forgassuk őket, tehát a levelesek helyére kerüljön a gyümölcs, annak a helyére a gyökér, a gyökér helyére a hüvelyesek, míg az ő helyükre a levelesek és így tovább.

Vannak olyan növények, amelyeknél nincs feltétlen szükség négy évre. Ilyen például a fejes saláta, a mák, a retek, aminél három, illetve a csemegekukorica, amelynél két év a türelmi idő.