Templom, ahol az ég a földdel egybeér

Minden templomnak saját arca van – erről nagyon sokat tud Halmainé Fehér Margit, aki több éve kutatja azokat a református templomokat, amelyeknek kazettás mennyezetük van. Most egy archívum létrehozásán dolgozik, melyben a mennyezetkazettás templomok festettfa berendezéseit, kazettáinak állapotát, jellemzőit dokumentálja.

Hat éve kezdődött

– Hat évvel ezelőtt alakult úgy az életem, hogy elkezdhettem utánajárni mindannak, ami addig is érdekelt, csak éppen korábban nem volt rá időm – idézi fel Halmainé Fehér Margit. – Többek között az Árpád-kori szakrális épületek, templomok, kolostorok nyomába eredtem. Elképzelésem az volt, hogy a mai keleti határok felől, Szatmárból indulok hazafelé, Borsodba, a választott hazámba, s folytatom az Ormánsággal, Zseliccel, a Felvidék magyarországi részeivel, a Duna–Tisza közti területekkel.

– A szamosháti, csengersimai református templomban ért a „villámcsapás”, ott érintett meg valami, ami miatt később folytattam templomjáró útjaimat. Hajnalban ugyanis végigéltem ott a napkeltét. Hihetetlen, számomra addig ismeretlen érzés volt. A kis templomban, annak a falaiból „éreztem” a letűnt korok híveinek imáit, énekeit, fohászát, miközben a szentélyből, kelet felől betört és végigpásztázta a kazettás mennyezetet, majd szétoszlott a falakon, padokon a fény. Ott tanultam meg, hogy minden templomnak egyedisége, lelke van a szemmel látható története mögött. Mindez Borsod-Abaúj-Zemplén szakrális épületeire, templomaira, pálos kolostorainak romjaira is igaz.

Nem átsuhanok autóval. Leszállok a buszról, a vonatról, szétnézek, és megérzem annak a településnek lelkét, állapotát – Halmainé Fehér Margit

– Megyénk az értékek megőrzése tekintetében különös kegyelemben részesült. A hadakozásoknak, a tatárjárásnak, majd később a krími tatárokkal egyesült török hordáknak kevésbé estek áldozatul ezek az értékek, mint az ország középső részein. A másik oka annak, hogy ezek így fennmaradtak, éppen a szegénység volt. A reformátusok mindig szegényebbek voltak a katolikusoknál, így kevesebb templomot alakítottak át barokk stílusban, a mennyezeteket csak néhány helyen boltozták. Templomaink a régészet és a műemlékvédelem szempontjából gazdagon dokumentáltak, ebben fontos szerepük van a Herman Ottó Múzeum mindenkori munkatársainak, vezetőinek – hangsúlyozza Halmainé Fehér Margit.

– Az utazásaimat mindig megelőzi egy tudatos vizsgálódás. Rászánom az időt, hogy aztán tényleg „benne legyek” a faluban. Már az utazás előtt felkészülök, tájékozódom, hogy van-e ott valamilyen kúria, temető, bármilyen emlék, amivel közelebb kerülök a helyhez, ahová érkezem. Megnézem, hogy maradt-e még régi, a népi építkezésből származó valamilyen kincs, amit őriz a település.

A közösség teszi élővé

– Abban is előkészülök, hogy megtudom, ki lesz az, aki a kezembe adja a templomkulcsot, vagy eljön velem. Sokszor ezek a beszélgetések is nagyon fontosak. Gyakran így rajzolódnak ki számomra a közösségek, az élő gyülekezetek. Itt van például Abod, amelynek van egy Árpád-kori gyönyörűséges temploma, és 2-3 idős asszony alkotja a gyülekezetet. A lelkipásztor több településen is szolgál, és ennek a néhány hívőnek is kivétel nélkül mindig megtartja az istentisztelet. Az utolsó presbiter már nem él, de a felesége, aki egyébként katolikus, a lába fáj, csak bottal tud járni, minden áldott napon kitakarítja a templomot. A terítők patyolattiszták, keményítettek, az úrasztalon virág. Az ilyenek hatnak meg engem nagyon. Benne van a múltunk ezekben a templomokban is. Történelmi, művészettörténeti értékek, amik reméljük, nem enyésznek el az idővel. Ha ezt a faluközösséggel együtt szemléljük, akkor láthatjuk csak igazán az összképet.

– Szakaszolni lehet ezeket a mennyezetkazettás templomokat időben, stílusban és asztalosműhely tekintetében is. A legkorábbiak úgy keletkezetek, hogy megsérült a templom teteje, így „ráborították a mennyet”. Pallókat, hosszú deszkákat raktak rá, ilyen van Zubogyon és többek között Rakacaszenden is. Később alakult ki, hogy a mennyezeti képeket, motívumokat keresztlécekkel választották el, alakították kazettákká.

– Hogy mit keres a reneszánsz a 18. századi templomokban, amikor annak már lefutott az ideje? Azt, hogy annak idején a festőasztalosok – főként a módosabbak –, kötelező inaséveik során eljutottak Itáliába. Ők ott rácsodálkozva a reneszánsz mintakincsre, rajzokat, vázlatokat készítettek, mintákat gyűjtöttek, aztán hazavitték a műhelybe. Átörökítették, így az egymást követő nemzedékek is ebből dolgoztak. Ezek az asztalosok nem voltak képzett művészek. Némelyikük csak lemásolta a mintákat, de voltak közöttük különleges zsenik is, akiknek a képeik valóságos műalkotások. Munkájukat hittel és szeretettel végezték.

Légiesek, áradnak

– A teresztenyei templom kazettáit sokat foglalkoztatott felvidéki mesterek, Jolsvai Contra András és Contra Matias készítették 1764-ben. Egy részük indás-leveles, középtengelyre szerkesztett, virágos-tulipános életfa. A virág nélküliek egészen légiesek, áradnak, kiteljesednek, erővonalakként töltik ki a felületet. Kompozíciójuk nyitott, áttörnek minden zártságot. A lélek kiáradásai.

– Ízlelgetem a szót: „mennyezet”. Az a felület, amely a mennyet a földiekkel, a teremtett világgal egybeköti. Átjáró. Különös, hogy ezt az átjárást a legrégebbi mennyezeteken egy kiemelt kazetta, a „fellegajtó” is megerősíti. A fellegajtót nem festették meg, üresen hagyták, és a nagy egyházi ünnepeken felnyitották a fedélszék felé, egyenes áramlást engedve az égi és földi világ között.

Halmainé Fehér Margit eddig több mint 50 ilyen templomot térképezett már fel saját eszközeivel. A borsodi települések mellett az Alföldön, az Ormánságban, Zselicben, Szabolcsban, Székelyföldön, Erdélyben és a Felvidéken őriznek még ilyen kincseket református templomaink. Megyénkben van egy szép menynyezetkazettás római katolikus templom is, a szentsimoni, melynek mennyezete jóval korábban, 1750-ben készült.

Jó tudni

Mennyezetkazettás református templomok Borsod-Abaúj-Zemplénben:

– Abaújalpár, Alacska, az Edelényhez tartozó egykori Borsod település, Jósvafő, Megyaszó, Mezőcsát, a miskolci Avasi templom, Radostyán, Rakacaszend, Rudabánya, Sajóecseg, Sajólászlófalva, Sajószentpéter, Teresztenye, Zubogy.

A kazettákról:

– Az eredeti teresztenyei templom mennyezetéből 46 teljes, 3 fél és 6 hiányos kazetta maradt, ezeket a karzat mellvédjén és a karzat alatt helyezték el.

– A teresztenyei királykazetta – mindig központi helyet foglal el, ez a főkazetta. Szakrális jelentősége mellett gyakran ide tették a templomok alapító okiratait.

Teresztenye és a nádas

Teresztenyét okiratban először 1272-ben említik, neve szláv eredetű, a trestené, nádas szóból származik. Viszonylag későn, 1767-ben épült első templomuk, ami kezdetektől fogva református. Ez egy mennyezetkazettás fatemplom volt, ami nagyon hamar tönkrement, le kellett bontani. Helyébe újat építettek késő barokk stílusban, amit körbevettek egy erődkerítéssel is.

100 kilogrammos harangját Burger Lőrinc öntötte 1839-ben Dobsinán.

(A borítóképen: A történelmi templomfalak tanúi voltak a településen lakók életének)