Alternatív túra hazai tájakon

A karácsonyi szünet arra is jó, hogy ismerősök felidézzék az év legérdekesebb, legmaradandóbb élményeit. Idei évre tervezett Fekete-tengeri túrámat meghiúsította a koronavírus járvány, így már tavasszal másik alternatívát tűztem ki magam elé – meséli nyári kalandjáról Polonkai László, akinek nem egy kiadós túrájáról már beszámoltunk..

- Huszonöt évvel ezelőtt már körbekerekeztem az országot, minden megyét érintve és ennek a túrának az „újragondolt„ változatába vágtam bele. A járványhelyzethez igazodva a szabad természet lágy ölén töltve az éjszakáimat, mint anno a túrázásaim elején, mikor még sátorban és nem előre leegyeztetett partnereknél (Couchsurfing, Warmshovers) hajtottam álomra a fejem.

Induláskor – hajnali kettőkor- a feleségem alig engedett neki a szakadó esővel nehezített sötétségnek, de a terv az egy nagyon makacs dolog, nem lehet büntetlenül packázni vele – jegyzi meg nevetve. Júliust írtunk ugyan, de mire átkapaszkodtam a Bükkön teljesen átfáztam, bár Egerben már kisütött a nap. A Mátra Keleti és Északi nyúlványain túljutva jutottam el Salgótarján tábláig, ahonnan vissza is fordultam, hiszen ez a túra nem a városok turisztikai bemutatásáról szólt. Délre tartva átevickéltem a Cserhátalja-dombság lankáin és hamarosan fővárosunk aszfaltján küzdöttem meg az autós forgataggal.

Családi találkozó

- A Szabadság hídon lányom, vejem és kisunokám, Zoé várt – folytatja történetét László. ”Rövid sétánkon újra feltöltődtem és a Tatai-dombságon átkelve Tatabánya melletti halastó partján vertem tábort, egy csobbanás jól esett volna, de a szúnyogok bekényszerítettek a sátramba. Másnap Székesfehérvár, majd Veszprém várt rám és hatalmas rizikót vállaltam a 82-es főutat használva, míg eljutottam Győrig. Teljes sötétedésig hajtva, Répcelak közelében egy vadászlesen töltöttem az éjszakát, miután totális küzdelmet folytattam a szúnyogokkal. Kora hajnalban három defekt és a javítókészletem elhagyása nehéz helyzetbe hozott, melyet csak Szombathelyen egy szervizben tudtam helyrehozni. Zalaegerszeg után a Zalai dombság hullámai, majd a Balaton közelsége miatti autósforgalom hátráltatott, de estére sikerült behoznom a hajnali műszaki malőr okozta, közel hatórás hátrányom.„ – idézi fel.

- Kaposvár után begurultam egy erdőbe, ahol éjszaka valami kapargatta a kezem a sátorlapon keresztül majd később ráncigálta a hálózsákom. Kikászálódva az odumból egy róka koma nézett farkasszemet velem és csak egy jól irányzott kulacs vette rá a menekülésre. Másnap bevettem a Mecseket és Pécset is érintettem, majd a Tolnai Dombságon keresztül jutottam el Szekszárdra. A Dunán átkelve nyakamba vettem a végtelen rónaságot és este Kecskeméten, Imre barátomnál jól esett egy hideg sör. Az éjszakám nyugalmát egy kutya ugatása zavarta, mely egy közeli tanyáról jöhetett, pedig egy erdő közepén sátoroztam. Másnap Szolnoknál átkeltem a Tiszán, majd délnek tartva igyekeztem legyőzni a hőséget és a forgalmat. Kora délután Szegedről fordultam vissza, majd egy 70 kilométeren keresztül tartó remek minőségű kerékpárúton értem be Békéscsabára.

Sötétedésig tekertem, majd egy szalmaágyra állítottam a sátram, miközben csatáztam a szúnyoghadakkal. A közeli hagymaföld dézsmálóit kergető falusiak ordibálása némi félelmet keltett, először azt hittem én vagyok a célpontjuk, olyan közel jártak, de szerencsémre elkerülték a táborom – eleveníti fel kalandját.

Irány haza

„Utolsó napon északnak tartva Debrecenben rövid pihenő, majd Balog Zsolti sporttársam kíséretével vettem be Nyíregyháza utcáit. Szakadó esőben értem vissza Miskolcra, így szerencsémre a rossz idő csak keretbe foglalta a közbenső remek időjárást. Külföldre ugyan nem jutottam el az idén, de jóleső érzéssel értem haza, szép tájakon tekerhettem és az autósokkal sem volt különösebb konfliktusom. Érdekesség, hogy a sokak által „lesajnált” keleti régióban sokkal több kerékpárutat használhattam és a közutak minőségét is többségében jobb minőségűnek találtam. Több, mint száz órát töltöttem nyeregben, napi 221- 316 kilométer távokat és nem kevés szintemelkedést legyőzve. Mivel célirányosan haladtam a megyeszékhelyek között, olykor veszélyes forgalomban, ezért ezt az útvonalat nem ajánlanám átlag túrázóknak, sokkal élvezetesebb kerékpározás várja őket a preferált helyeken a Tisza-tó, Balaton körül, Fertő – tó vagy Duna és Tisza gátjain.” – összegzi mondandóját Polonkai László.