A ködtenger fölött a napsütés

Kevés napfényt látunk mostanában, ezen a tényen pedig nem javított a napok ködös, szürke időjárása sem.

Glória a fáknak

Gondoltam tehát, hogy a hétvégi kirándulás is a sötét homályban fog telni, de meglepetésemre egészen más látvány fogadott: napsütés és hófoltok.

Miskolcon már egy bő hete elolvadt a hó, de Bánkúton olyan, mintha csak nemrég esett volna fehér lepel a sípályákra. A fagyasztó hideg mellett még nagyobb meglepetést hozott, hogy az országúton felfelé kapaszkodva a városinál is rosszabb tejköd egy idő után elfogyott, és lassan kibújt a Nap is.

A túra elején enyhén, de annál látványosabban szűrődött át a napsütés a foszladozó fehérségen, egyfajta isteni glóriát adva a fáknak.

Mire a Nagy-mezőhöz és személyes kedvencemhez, a Zsidó-réthez értünk, már teljesen kék volt az ég, és a kabátot is ki kellett gombolni a nagy meleg miatt.

Bércre hág és ködbe száll

Ideális viszonyok voltak a Bükk-fennsíkon. A ragyogó napsütés a nagy hőérzet ellenére még nem olvasztotta fel a havat és deret, így nem kellett sárban sem tapicskolnunk. Sokan osztozhattak ebben az élményben: Bánkútra visszatérve már megtelt parkolóval szembesültünk, aznap sokan kiélvezték a ködtenger fölötti paradicsom tiszta levegőjét rajtunk kívül.

Visszatérve Miskolcra újból borzalmas látási viszonyok közepette próbáltunk nem lesodródni a kátyús raliútvonalról, a felhők alatt viszont már könnyebben hazatalálhattunk, hogy átnézhessük fényképeinket a lámpafénynél.

Érdemes útra kelni

Tanulságként ezt tudom hát leszűrni: még ha nem is tűnik jónak az idő, a lehangoló szürkeség fölött ott a kék ég.

Néha ennek megéléséhez pedig repülőre sem kell szállni, érdemes helyette kedvenc kirándulóhelyeinkre látogatni, hátha ott a jó egészség mellett a jó idő is megtalál.

(A borítóképen: A múlt hétvégi túrán készült fotóval ajánljuk a természetjárást a most következő hétvégére is)