Életpálya az evangélium szellemében

A Károli Gáspár-díjat vehette át a napokban dr. Szathmáry Béla jogtudós, bíró, egyetemi tanár, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia egyházjogi kutatóintézetének vezetője. A rangos állami elismerést Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, valamint helyettes államtitkára, dr. Fürjes Zoltán adták át a Sárospataki Református Teológiai Akadémián.

Dr. Szathmáry Béla már az eseményen is elmondta, hogy nem kis meglepetéssel értesült arról, hogy Balog Zoltán miniszterelnöki biztos, református lelkész jelölte a díjra, és dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes elfogadva ezt, érdemesnek találta az elismerésre Huszár Pállal, a dunántúli református főgondnokkal együtt. Véleménye szerint ebben nagy szerepe lehet idén megjelent, az eddigi tudományos életútját összefoglaló, református egyházjogi monográfiája megjelenésének. Ebben a Sárospatakon folyó teológiai képzés és tudományos tevékenység színvonalára is igyekezett felhívni a figyelmet. Úgy véli, eredményeit részben a sárospataki iskoláknak köszönheti, ahol érettségizett, majd a tudományos munkája is ott teljesedhetett ki, ezért a díj a Sárospataki Református Kollégium közösségének is szól.

Felkészülve felkészíteni

Dr. Szathmáry Béla apai ágon református elkötelezettségű családban született, amelyben szép számmal vannak jogászok és pedagógusok. Szülei nehéz körülmények között nevelték fel, de becsületüket és tisztességüket a legnehezebb időkben is megtartották, ezt kapta ő is útravalóul. Hivatásul a jogászpályát választotta, így lett bíró 38 évvel ezelőtt, majd felszínre tört életében a pedagógiai véna is, amikor 1995-ben a Debreceni Református Hittudományi Egyetem egyházjog óraadó oktatója lett. Ezt követően PhD-fokozatot szerzett, majd habilitált, végül a Sárospataki református Teológiai Akadémia kinevezett egyetemi tanáraként folytathatta oktatói munkáját. Mint közölte, bíróként az állami törvényeket az evangélium szellemiségének megfelelően az igazság és a méltányosság legmesszemenőbb figyelembevételével igyekezett alkalmazni.

Az állami- és felekezeti egyházjog oktatójaként pedig arra törekedett és törekszik ma is, hogy a leendő lelkészeket felkészítse a teológián tanult elméleti tárgyak gyakorlati alkalmazására, valamint az egyházi szervezetek működtetését is eredményesen tudják elvégezni.

Aktualizált tananyag

Mindezek mellett egy olyan feladat is várt rá, amely évtizedes hiányt volt hivatott pótolni. Oktatói pályája elején ugyanis egy olyan problémával kellett szembenéznie, hogy összefoglaló egyházjogi tankönyvek, monográfiák utoljára 1948-ban jelentek meg, amelyek az idők során elavulttá váltak. Az egyházjogi oktatás hiánya miatt nem támaszkodhatott korábbi oktatóira, így könyvekből, tanulmányokból, a joganyag saját értelmezéséből rakta össze azt az ismeretanyagot, amelyre alapozva, az egyházi közéletből, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspökével együttműködésben végzett egyházi jogalkotásbeli részvételéből eredő gyakorlati ismeretekkel, tapasztalatokkal kiegészítve készültek el a jegyzetek, tankönyvek a hallgatóság részére. Részt vett az állami egyházi törvények, valamint az egyház belső szabályozásának újraalkotásában is.

Hit, lehetőség és felelősség

Életpályája mindkét területén mindvégig református keresztyénként végezte aktuális feladatait, ez a szemlélet alapozta meg életét, így a munkásságát is. Jézus Krisztus elfogadásával, az ő testének részeként, a református egyházat felépítő élő kövek egyikeként mindenkinek fontos szerepe van, és eszerint kell tennünk a dolgunkat, ki-ki tehetsége szerint, az ahhoz tartozó felelősséggel – mondta.

Hozzáfűzte: ez ma még a látható egyház jogrendszerében csak alapelvi szinten jelenik meg. Úgy fogalmazott: „sok feladat vár még ránk annak érdekében, hogy ez a közös felelősség az egyházi törvények betűjében, de legalább a közgondolkodásban megjelenjen és elfogadottá váljon.”

Megerősítette, amennyiben kap még Istentől elég egészséget és erőt, e munka kiteljesedésével kívánja szolgálni és megszolgálni a most átvett elismerést, amelyért – mint kiemelte – Istennek, a családjának, munkatársainak, valamint tanítványainak is hálával és köszönettel tartozik.

(A borítóképen: Dr. Szathmáry Béla)