Becsengettek, ismét hangosak az iskolák

Ahogy minden iskolában, hétfő reggel a Miskolci Szabó Lőrinc Általános Iskolában is elkezdődött a tanév. A tanévnyitó ünnepség kétségtelenül az elsősök számára volt a legizgalmasabb, akik mind átbújtak a tudás kapuja alatt, hiszen azért jöttek az iskolába, hogy az elkövetkezendő évek során sok-sok tudást szerezzenek. Az 1. n (azaz német két tan­nyelvű) osztály tanulói között ott ült Mészáros Szófia is, akit már ismerhetnek olvasóink, hiszen az elmúlt héten meglátogattuk őt, hogy megtudjuk, hogyan készül az iskolás évekre.

Hétfő reggel már ő is elmondhatta: „iskolás vagyok”. Hogy mi minden történt vele az első nap, kiderül riportunkból. Annyit elárulunk, hogy már három barátot is szerzett.

A hétéves Mészáros Szófia minden vágya az volt, hogy végre iskolás lehessen, és hétfőn teljesült az álma, mert ünneplőbe öltözve ő is ott ülhetett a Miskolci Szabó Lőrinc Általános Iskola kis elsősei között. Mégpedig az 1. n osztály kisdiákjai körében. Az „n” azt jelenti, hogy német két tan­nyelvű, mert Szofi az olvasás és írás mellett a német nyelvet is nagyon szeretné megtanulni. Ezt még a múlt héten mesélte el nekünk, amikor meglátogattuk őt otthonában, hogy megtudjuk, hogyan készül az iskolás évekre.

A tanévnyitó előtt még csendesnek tűnt Szofi, édesanyja szerint valószínűleg azért, mert tele volt feszültséggel és izgalommal. Ez persze nem meglepő, amikor valaki az első napját tölti az iskolában. Bár Szofi számára már nem ismeretlen ez a hely, hiszen az elmúlt napokban mazsolatáborba járt, aminek épp az volt a célja, hogy az intézmény legifjabb diákjai megismerkedjenek az iskolával, a tanító nénikkel, és közösen játsszanak, énekeljenek, táncoljanak, rajzoljanak. Szofi egy kicsit azért csalódott volt, hogy az első nap már délben haza kell menniük az elsősöknek, mert szeretett volna délutánig maradni és tanulni, tanulni, sokat tanulni.

A tanévnyitón

Éva néni (Tarnai Éva), az 1. n osztály tanító nénije és osztályfőnöke azonban már sorakoztatja is az elsősöket, hiszen hamarosan kezdődik a tanévnyitó. Az első pár Szofi és frissen szerzett barátnője, Liza. Így ők vezetik az osztályt az udvarra, velük megy Zsuzsa néni is (Gállné Mészáros Zsuzsa), az osztály németes tanító nénije. Megható pillanat, amikor az iskola legfiatalabb diákjai mind átbújnak a tudás kapuja alatt. Ezzel szimbolikusan bebocsátást nyernek a tudás birodalmába, azaz az iskolába.

Szofi fegyelmezetten ül osztálytársai között. Szerencsére a tanévnyitó ünnepség nem túl hosszú és nem is unalmas, hiszen minden percben történik valami érdekes. Zsóka néni, az iskolaigazgató arról beszél, hogy reméli, ma a gyerekeknek a szívük is ünneplőbe öltözött, hiszen mindenki számára nagy öröm, hogy újra látják egymást. Erre persze nyáron is volt alkalom, hiszen az iskola több tábort szervezett a gyerekek számára. A vakáció arra is alkalmat adott, hogy az iskola megszépüljön. Újravonalazták a tornatermet, új székek érkeztek, termeket festettek és szekrényeket javítottak. Sőt, a tankönyvek is megérkeztek. Ezután az iskola kisdiákjai lépnek a mikrofon elé, akik kedves versekkel mondják el, milyen jó, hogy végre iskolások lettek, és mennyi mindent lehet majd itt tanulni. Az egyik verset Szofi is ismeri, mondja ő is, persze csak halkan, nem akarja megzavarni a mikrofonnál álló osztálytársát. Végül az úgynevezett Bosch-osztály két kis elsőse egy német dalocskával köszönti az új tanévet.

Meglepetés következik, az ötödikesek minden elsőst megajándékoznak egy füzettartóval. Szofi és Liza rögtön észreveszik, hogy van benne valami, de egyelőre nem nyitják ki a füzettartót, hiszen nem lenne jó, ha a benne rejtőző ajándék legurulna a földre. És miután Zsóka néni elbúcsúztatja a nyugdíjba vonuló Ági nénit, felcsendül az iskola indulója, a „Szél hozott, szél visz el…”, a gyerekek pedig szépen, sorban visszavonulnak az osztálytermükbe.

Játszóruhában

Az 1. n osztályosoknak nagyon jó dolguk van, hiszen rögtön az ünnepség után átöltözhetnek „játszó ruhába”, és néhány lelkes kisdiák segítségével (természetesen Szofi is közöttük van) a tízórai is megérkezik a terembe. Gyors búcsú apától, anyától, Szofi nehezen engedi el a szüleit, ugyanakkor alig várja, hogy elkezdődjön az igazi tanulás. Az első nap persze még nem erről szól, sokkal inkább az ismerkedésről, és arról, hogy az új diákok jól érezzék magukat az iskolában. Éva néni először is megdicséri az évnyitón verset mondó gyerekeket, és kéri az osztályt, hogy tapsolják meg őket. Ezt ők úgy hívják, hogy porcukorhintés: taps jobbról balra, majd vissza. A szépen szavaló gyerekek jutalma ezenkívül piros csillag, ami mindenkinek jár majd a jó teljesítményért.

Éva néni elmeséli azt is, hogy melyik tanító néni mit fog tanítani, és hogy mi az iskola pontos neve. A mazsolatáborosok persze mindezt már tudják, kórusban harsogják: Miskolci Szabó Lőrinc Általános Iskola. De azt is fontos tudni, hogy osztályuk az 1. n, és hogy a 8-as terembe járnak. Ez „életmentő” lehet arra az esetre, ha esetleg valaki véletlenül eltévedne a hatalmas iskolaépületben.

A bacilusok ellen

És mi fontos még? Természetesen a kézmosás. Erről szól egy vidám dal, amit szintén a mazsolatáborban tanultak a gyerekek: „Piszkos a kezem és a tenyerem…” – nótáznak vidáman. A bacilusoknak annyi.

Egy kis mozgás következik. A „Kerek a káposzta…” kezdetű gyermekdalra körjátékoznak a kisdiákok a tanító nénik vezetésével. Majd elindul a nagy, piros pöttyös labda vándorútra, ezúttal nem a kiesős változatot játsszák. Közben a jobb és bal fogalma is rögzül a gyerekekben, hiszen a labda balról érkezik, de jobbra kell továbbadni. Ezután egy német dalocska következik, a „Guten tag…” kezdetű, ami minden gyerekhez szól, a kicsihez, a nagyhoz, a soványhoz és a dundihoz is. Végül mi is kapunk egy kedves köszöntést: „Magyar házban a vendéget szeretettel várják…”

Apának és anyának

Szofi egy ideig lelkesen énekel és versel, de aztán megunja, mondván, ő ezt már mind ismeri, és leül a helyére, mert jobban izgatják a színes filctollak, mint a közös játék. Liza követi, így ők rajzolnak, a többiek énekelnek, de ha valami érdekes történik, Szofi is bekapcsolódik. Például a számolós dalba vagy a csoko-csoko-csokoládés mondókába. Amikor már mindenki a helyére ül, Éva néni mesélni kezd, a cicáról és kisegérről, ami nagy örömünkre az Észak-Magyarország Varázs­szőnyeg oldalán jelent meg nemrég. Amikor a szövegben odaér, hogy „magasra húzta a szemöldökét”, Szofi is kipróbálja, milyen az, ha valaki a szemöldökét nem ott tartja, ahol általában lennie kell.

Pici kislány sétál előre a padsorok között, Zéman Lili. Rajzot nyújt át Éva néninek. Kiderül, a tanító nénit ábrázolja alkotása, Éva néni persze nagyon örül, szeretettel öleli meg a kislányt. Közben Szofi rajza is elkészül, sok-sok színes szív borítja a lapot. Csak nekünk árulja el, hogy anyának és apának készítette.

„Jó nap volt”

Amikor a többiek lemennek az udvarra, akkor tudunk egy kicsit hosszabban beszélgetni az immár elsős kislánnyal.

– Ez nagyon jó nap volt, csak kár, hogy délben haza kell menni. Különben tudtam, hogy ezt fogjuk csinálni, mert a mazsolatáborban mondta a tanító néni, hogy vendégeink lesznek (itt ránk gondol – a szerk.), és őket majd ezekkel a dalokkal köszöntjük. Már van három barátom az osztályban, és alig várom, hogy tanuljunk írni és olvasni. A tanító nénik is aranyosak – sorolja Szofi. Elárulja, ha majd mindent megtanult az iskolában, akkor pincérnő szeretne lenni. Bár anyáék azt mondják neki, hogy csak hobbiból legyen pincérnő, de ő igazából gondolta.