Szomszédolás, avagy kirándulás Nagyváradra

Megérkezés után elsőként a Püspöki Palotát néztük meg – a székesegyházban a híres oltárképet és emeletről emeletre az állandó kiállítás gazdag anyagát is.

Többször elsétáltunk a kanonoksoron, majdnem mindenütt feltárási, helyreállítási munkát végeztek. Ugyanakkor ez nem akadályozta, hogy elmélyedjünk a látnivalókban. A helyben lévő vezetők örömmel válaszoltak a kérdéseinkre.

A buszvezető szolgálatkészsége nem ismert határt, így néhány perc, és már a híres váradi vár tövében találtuk magunkat. Nagy várakozással tekintettünk a látogatás elé, ugyanis szinte valamennyien láttuk már a várat, de csak kívülről. Most pedig a vár részleteiben való megismerése volt a cél. Ehhez csak részben szolgált alapul a várbejárat homlokterében álló, több négyzetméter terjedelmű tábla magyar nyelvű szövege.

A kapun bemenve a továbbiakban – feltárás hiányában – keresztül–kasul, egyénileg haladva ismerkedtünk az építménnyel. Az egész vár kiterjedése önmagában is lenyűgöző. Ugyanakkor az nyomokban követhető, hogy az egykori gyönge lovagvárat korszerűsítették, falaikat megvastagították, hogy jobban bírják az ágyútüzet. Ez idő szerint a várkápolna és a vártemplom felújítása van folyamatban.

Jutott idő a belvárosra is. Több utcahosszan gyönyörködtünk a nagyjából a kiegyezéstől az első világháború körüli évekig épült stílustiszta vagy vegyes stílusú épületekben. Érdekessége a folyamatban lévő felújításoknak, hogy szemet-lelket gyönyörködtető színkavalkád jelenik meg a felületen, amely élvezhető harmóniában áll össze.

Meglátogattuk a színházat is. Itt is, mint majdnem mindenütt Váradon, felújítások, tatarozások vannak folyamatban. Természetesen újfent a színek, de most már a fényözön is, mert tiszteletünkre a világítást is bekapcsolták, kiváltva ezzel csodálkozásunkat.

Felemelő látványt nyújtott Szacsvay Imre bronzszobra, akinek nagy szerepe volt a Függetlenségi Nyilatkozat megfogalmazásában. Szacsvayt 1849-ben az első elítéltek között végezték ki. Majd a Körös-parton sétáltunk, a hársfák, szomorú füzek alatt, amit Ady is megénekelt. A Körös-parttól eltávolodva, a nagyváradi, illetve akkori Bihar megyei zsidóság templomát pillantottuk meg, a kertben pedig egy urat köszöntöttünk, aki apró jószágokat terelgetett. Érdeklődésünkre készséggel válaszolgatott, mint kiderült, gondnoki minőségben vigyázza a Zsinagóga és Múzeum kincseit.

Mindent egybevetve azt hiszem, nagyon tartalmas, szép napot töltöttünk együtt, még akkor is, ha abba komor színek is vegyültek.

Fekete József irodalombaráti kör tag, Debrecen