A Feltámadás ünnepe kezdődik nagyszombat estéjén

A vigília során a liturgia részvevői átélik Krisztus feltámadását, a világosság győzelmét a sötétség fölött, az egyiptomi rabságból, a sátán szolgaságából való szabadulást, lelkük föltámadását, és egyúttal ünneplik a keresztfán szerzett megváltásukat is. A szertartás, aminek négy lényegi része van, a IV. századig vezethető vissza.

A fény liturgiájában a fényköszöntő rítus az ókori lámpagyújtás ősi szertartásából fejlődött ki. A tűzszentelés a Frank Birodalomban már a VIII. században szokás volt a pogány tavaszi tüzek ellensúlyozására, amit Róma a XII. században vett át. Ekkor vált általánossá a bevonulási körmenet is. A húsvéti gyertyához kapcsolódó ősi szertartás a galloknál nyerte el mostani formáját (a kereszt jelének, az évszámnak, valamint az alfa és omega betűknek a bevésése, a tömjénszemek ráhelyezése). A glóriára ismét megszólalnak a harangok, az orgona és a csengők. Az olvasmányok és az evangélium után következik a keresztkútnál végzett vízszentelés, közben a mindenszentek litániájával. Ha vannak felnőtt keresztelendők, ekkor kapják meg a beavató szentségeket, ahogy az már az ősegyházban is gyakorlat volt. A vigília ünnepségét az Eucharisztia ünnepélyes bemutatása koronázza meg.

A húsvéti vigília szertartását szombat este, általában sötétedés után mutatják be. A legtöbb helyen ekkor, másutt pedig a húsvétvasárnap reggeli szentmise idején tartják a feltámadási körmenetet, amelyen a hívők a külvilág felé is bizonyságát adják hitüknek és örömüknek.