Új színházi bemutató

— Amikor a szatmárnémeti Északi Színház vezetősége felkért engem, hogy ebben az évben is rendezzek egy darabot, örültem a lehetőségnek — mesélte Parászka Miklós. — A darab kiválasztásakor az volt a kritérium, hogy egy magyar klasszikus vigjáték kerüljön bemutatásra. Én, a színház művészeti igazgatójával egyeztetve, Molnár Ferenc Játék a kastélyban című vígjátékának bemutatását ajánlottam, s ezzel a javaslattal a színház vezetősége is egyetértett.

Mennyire időszerű ez a darab?

— Véleményem szerint — folytatja Parászka Miklós — nincs olyan jól megírt dráma, ami az idő múlásával elvesztené aktualitását. Az, hogy az elmúlt 2000 év során megírt darabok mondanivalója eljusson a nézőkhöz,  a mai rendezőkön, előadókon múlik. Molnár Ferenc nem szorult rá arra, és nem szorul rá ma sem, hogy spekulatív rendezői kitalációkkal kelljen aktuálissá vagy fontossá tenni. A Molnár Ferenc–i dramaturgia egy magasrendű dramaturgia: kiszámított produkció. A szerző érzékenyen él a lélektani eszközökkel, a helyzet– és jellemkomikum eszközeivel, finom szövésű, elegáns humor jellemzi darabjait. Ebben a darabban az emberi esendőség és sekélyessége csatahelyzeteket teremt, amiből nehéz kiutat találni, de a színháznak olykor és átmenetileg megvan a lehetősége, hogy a kiutat megtalálja.

Jó itthon dolgozni?

— Örömmel dolgozom itthon. Elég gyakran használom ezt a szót, hogy itthon, hiszen harmincadik éve vagyok szatmárnémeti lakos, akkor is, ha néhány éve egy másik színházat vezetek Erdély egy másik szegletében. Fontos számomra, hogy mi történik ebben a társulatban, hiszen a sors ajándéka volt számomra, hogy itt 14 éven át igazgató voltam, és 25 éven át a társulat tagja lehettem. A Harag György Társulat nagyon jó színház, jó hagyományokkal rendelkezik, még őrzi azt az emberszabású, kreatív játékosságot és emberséget, amit egykor Harag György, Ács Alajos, Csíky András és még sokan mások meggyökereztettek. Ez a szellemiség ma is él, de önmagától nem marad meg, ápolni kell, fölfrissíteni.

Elek György