„Gyertek a Szalamanderre!”

Miskolc - Az egyetemisták búcsúztatására hív mindenkit az építész.

„Félévszázadnyit leéltem már Miskolcon, amikor először részt vettem a minden év júniusában lezajló Szalamanderen” – kezdte bejegyzését közösségi oldalán Szunyogh László megyei főépítész. Aki arra igyekezett felhívni a figyelmet, hogy a miskolciak, talán csak azért, mert nem nagyon ismerik, de méltatlanul közömbösek e hagyomány iránt. Ahogyan ő is csak pár évvel ezelőtt ment ki először a Szalamanderre, de megfogta a rendezvény szépsége. „Nekünk, miskolciaknak szól, nekünk köszönnek meg éveket, élményeket, emlékeket. Velem ellentétben biztosan sokan régóta tudjátok, hogy mi is ez, de akár ismeritek, akár nem, egy kis kedvet akarok csinálni hozzá, hogy elgyertek” – buzdít a részvételre a megyei főépítész.

Kacskaringózva vonulnak

„A Szalamander régi selmeci hagyomány, a végzős akadémisták esti fáklyás felvonulása, amellyel búcsúztak a várostól. Nevét arról kapta, hogy szalamandravonalban, azaz kacskaringózva vonulnak, állítólag azért, hogy az út minél hosszabb legyen, minél később érjen véget. A Miskolci Egyetem mint a Selmecbányai Akadémia jogutódja, mai napig élteti ezt. A Szalamander idejére lekapcsolják a főutcán a közvilágítást, csak a vonulók fáklyái világítanak. Csudamód hangulatos is. Azonban egy dologban nem emlékeztet a miskolci a selmecire, vagy a szintén jogutód sopronira; ott a város polgárai az ablakokban vagy a járdákon állva búcsúztatják a távozó diákokat, az ablakokba, kirakatokba égő gyertyákat állítanak. Itt Miskolcon szinte az üres várostól búcsúznak. Alig áll ember az út két oldalán” – fejezte ki sajnálatát Szunyogh László.

Ma este fél tízkor indul

Éppen ezért arra kérte ismerőseit, a miskolciakat: „Gyertek ki barátaim, búcsúztassuk méltóképpen az egyetemistáinkat. A Szalamander idén június 22-én, azaz ma este fél 10-kor indul a Városház térről, a vonulás a Széchenyi utcán, Villanyrendőrön, Kazinczy utcán a Petőfi térig tart.”

Gyertek minél többen a Szalamanderre!”

Ha felismered a volt szerelmed...

Az építész egy anekdotát is megosztott: „...Egy selmeci diák és egy selmeci polgár lánya hűséget fogadott egymásnak, de a vagyontalan srác nem vehette el a lányt, csak ha egzisztenciát teremt. Ezért a Szalamander egyben a búcsú is volt, a fiú elment szerencsét próbálni. Mire évek múlva visszatért Selmecre, a lányt nem találta, állítólag férjhez ment egy lőcsei cipszerhez. A srác végül Miskolcon kötött ki, itt lett megbecsült polgár. Amikor a lány megözvegyült, visszatért Selmecre, elkezdte keresni a fiút. Épp Szalamander volt, és a vonuló diákokon keresztül, a túloldali járdán a tömegben felismerte, de nem tudott átjutni hozzá. Azóta a miskolci Szalamanderen, babonából, ha valaki fölismerni véli volt szerelmét, állítólag büntetlenül és következmények nélkül megcsókolhatja...”

ÉM-NSZR