Fészekrakók Miskolcon: ha lassan is, de őrölnek a malmok

Miskolc - Újabb miskolci fészekrakó ügyben született jogerős ítélet a Miskolci Törvényszéken.

Jó tíz esztendővel ezelőtt „volt divatban”, hogy döntően az avasi lakótelepen lakásvásárláshoz nagyon sok esetben jogosulatlanul vettek igénybe állami támogatásokat, az úgynevezett „fészekrakó” program keretében nyújtott hitelt. A hitelt felvevő személyek azt nem, vagy csak nagyon rövid ideig törlesztették. A „fészekrakó” ügyekben a gyermekek után járó szociálpolitikai kedvezmény megszerzése mellett állami kezességvállalással támogatott jelzálog­alapú hitelhez is jutottak sokszor. Most egy újabb ilyen csalásos büntetőügy végére tett pontot a jogerősen eljáró Miskolci Törvényszék egy 22 vádlottat felvonultató perben. Az ügy első rendű vádlottja, dr. R. Gy. L. büntetését például enyhítették: felfüggesztett börtön és eltiltás vár rá.

Felfüggesztett börtön vagyonelkobzással

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az ügy vádlottjai úgy igényeltek fészekrakó hitelt és otthonteremtési támogatást a lakásvásárlásaik finanszírozásához, hogy a kölcsönigénylés időpontjában nem rendelkeztek munkahellyel, ebből származó rendszeres jövedelemmel. A támogatást folyósító pénzintézethez valótlan tartalmú munkáltatói jövedelemigazolásokat nyújtottak be. A kölcsönért folyamodó vádlottak az állam által folyósított szociális ellátásokból – családi pótlék, gyes, szociális segély – biztosították létfenntartásukat, általában egy vagy több gyermek eltartásáról is kötelesek voltak gondoskodni, így a felvett kölcsön tartós és rendszeres törlesztésére, illetve annak visszafizetésére egyáltalán nem volt lehetőségük. A lakások vételárához önerőt szolgáltatni nem tudtak, a sajáterő funkcióját az otthonteremtési támogatás töltötte be, ekként a saját erőre vonatkozó állítást tartalmazó adásvételi szerződések e körben is valótlan tartalmúak voltak.

A hiteligénylők a kölcsönszerződés aláírását megelőzően saját tulajdonú lakás fenntartására sem voltak képesek, a kölcsön törlesztőrészletei tekintetében jelentős tartozásokat halmoztak fel, a kölcsön folyósításában közreműködő pénzintézetet és az otthonteremtési támogatást folyósító Magyar Államot jelentős összegű kár érte.

A szerződések aláírásának időpontjában ügyvédként dolgozó I. r. vádlott az adásvétel és a hitelügyintézés teljes folyamatát koordinálta, közreműködött a hiteligénylés dokumentumainak összeállításában, kitöltésében, valamint - akár valótlan tartalmú megbízások felhasználásával is - a hitelkérelmek előterjesztésében. Egyes esetekben tudott arról is, hogy a kölcsönigénylő vádlottak hitelképessége és támogatásra való jogosultsága nem áll fenn, önerővel nem rendelkeznek, az adásvétellel és a hitelügyintézéssel kapcsolatos költségek megelőlegezésére nem képesek, munkaviszonyuk, jövedelmük nincs, a kölcsön visszafizetése ténylegesen nem áll módjukban. A kölcsönigényléshez szükséges munkáltatói igazolást többször az I. r. vádlott szerezte be.

A lakásokat eladói vádlottak közreműködtek a valótlan tartalmú adásvételi szerződések elkészítésében azáltal, hogy az adásvételi szerződésbe a valós vételárnál magasabb vételárat rögzítettek.

A Miskolci Járásbíróság az ügyvéd foglalkozású I. r. vádlottat felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte és 7 év időtartamra eltiltotta foglalkozása gyakorlásától. A kölcsönt igénylő vádlottakkal szemben felfüggesztett szabadságvesztés büntetést szabott ki, míg a további vádlottakkal szemben intézkedésként próbára bocsátást, illetve megrovást alkalmazott. Az ítélettel szemben az ügyész az I. r. vádlott büntetésének súlyosítása, vagyonelkobzás alkalmazása érdekében jelentett be fellebbezést, I. r. vádlott felmentés, a további vádlottak a büntetés enyhítése végett fellebbeztek.

Enyhébb büntetések

A Miskolci Törvényszék másodfokon 2017. szeptember 26. napján hirdetett ítéletet a vádlottak ügyében. A bíróság az ítélet szóbeli indokolása során kifejtette: a járásbíróság az eljárása során a perrendi szabályokat betartotta, a bizonyítékokat beszerezte, a tényállást lényegében hiba nélkül állapította meg, indokolási kötelezettségét teljesítve helyesen vont következtetést a vádlottak bűnösségére. Kiemelte, hogy a kölcsönt igénylő vádlottak mind a hitel feltételeinek megléte, mind a kölcsön visszafizetésére irányuló szándék tekintetében megtévesztették a sértettet. A 20-25 év futamidőre felvett hitel törlesztőrészleteit egyáltalán nem, vagy csak töredék részben fizették. Utóbbi a törlesztőrészletek összegének emelkedésével nem magyarázható, hiszen a vádlottak már a lényeges emelkedést megelőzően sem fizették a hitel részleteit. Az I. r. vádlott cselekményét illetően a másodfokú bíróság kitért arra, hogy az okiratot szerkesztő ügyvéd felelőssége az általa készített szerződésekre is kiterjed, amikor azokat ellenjegyzi. Kiemelte, hogy jelen ügyben az I. r. vádlott tevékenyen részt vett a hitelek és a támogatás megszerzésében is, felelőssége e körben is megállapítható.

A másodfokú bíróság – egyetértve a járásbíróság ítéletében írtakkal – a vádlottak bűnösségét, mind a csalás, mind az okirat hamisítás miatt megalapozottnak találta. A bíróság enyhítő körülménykényt értékelte a bűncselekmény elkövetése és elbírálása között eltelt hosszú időt, melyre tekintettel a büntetés enyhítését látta indokoltnak, ezért az első bírói ítéletet megváltoztatta. Az I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejét 5 évről 3 évre, a foglalkozástól eltiltás tartamát a korábbi 7 évvel szemben 4 év időtartamra enyhítette; továbbá 1.2 millió forint összegű vagyonelkobzást rendelt el az I. r. vádlottal szemben. A további fellebbezéssel érintett vádlottak esetében felfüggesztett szabadságvesztés helyett 210.000.-, illetve 250.000 – forint összegű pénzbüntetést alkalmazott. Egy vádlott vonatkozásában az eljárás megismétléséről rendelkezett, mert az elsőfokú ítélet keltét követően olyan körülmény merült fel, melyre tekintettel további bizonyítás lefolytatása szükséges. A megismételt eljárásra a Miskolci Járásbíróság illetékes. Az ítélet jogerős.

- Szaniszló Bálint -