A 24 évvel ezelőtti Eb-győztes az Eb-ről

Labdarúgásban, válogatott szinten az utolsó nagy sikert, 1984-ben a magyar ifjúsági válogatott érte el, akik az akkor még létező Szovjetunióban, az Európa-bajokságon aranyérmet szereztek.

A Bicskei Bertalan szövetségi edző által edzett együttesnek tagja volt a szegedi Szélpál László, akinek a fia, Tamás jelenleg a Diósgyőri VTK NB I-es csapatának játékosa. A Szupi becenéven ismert egykori Európa-bajnok jelenleg is Szegeden él, a Dél-Magyarország című megyei napilap sportújságírója, a futballtól nem szakadt el, az az egyik szakterülete.

A 24 évvel ezelőtt aranyat nyert Szélpál Lászlót a 1984-es sikerről kérdeztük, és persze Búrány Zoltánról is, akit korábbi klubjában, a Tisza Volán-Szeged együttesében többször is látott játszani az elmúlt évek során.
– Zoliért, de persze nem csak érte, nem azért mert az elmúlt években szegedi játékos volt, hanem azért is, mert látok rá esélyt, hogy ez a csapat jó eredményt érjen el, nagyon szurkolok az U19-es válogatottnak – mondta Szupi. – Hogy itt tartunk, mármint, hogy egy magyar csapatról merünk nagyot álmodni, az elsősorban az MTK kiválasztó ,,hadműveletének" köszönhető. A pesti klub adja a legtöbb játékost a válogatottnak, és nagy előny az, hogy ennek az együttesnek van egy olyan gerince, akik egy klubban játszanak, így nyilvánvalóan jól ismerik egymást. Hogy Búrány Zoli ebbe a tehetséges, sokra hívatott társaságban helyet kapott az annak köszönhető, hogy remek védekező középpályás, akit az emel a versenytársai fölé, hogy a megszerzett labdákat meg is tudja játszani, jól lát a pályán, és ez az ami miatt egy NB III-as együttesből be tudott kerülni a keretbe. Szerintem nagyot jót tesz a fejlődésének, hogy egy NB I-es csapatban folytatja pályafutását az Eb után.

Szélpál László már azt is nagy dolognak tartja a magyar U19-es válogatottól, hogy sikerült kiharcolniuk a nyolcas döntőbe jutást.
– Egy meccsüket láttam, a Magyarország - Portugália mérkőzést, televízión keresztül, és szép emlék számomra ez a meccs – mondta a sportújságíró. – Ugyanis egy olyan csapattal szemben harcolták ki a döntőbe jutást, akik az elmúlt években utánpótlásszinten és a felnőtteknél is remek eredményeket értek el. Annyira nem ismerem az U19-es magyar válogatottat, de úgy vélem, hogy a döntőben sok múlik majd azon, hogy Németh Krisztián mire lesz képes, mert ha a kiváló csatárt az ellenfeleknek sikerül kikapcsolniuk, akkor helyzeti előnybe kerülnek. Illetve, az is fontos lehet, hogy a magyar csapat tagjai képesek lesznek-e Krisztián esetleges kikapcsolása esetén pluszokat hozzátenni a játékhoz. Ha igen, akkor nem csak a csoport harmadik helye, a vb-t érő helyezés lehet meg, hanem az elődöntő is. Szerintem az első meccsük, a hétfői, Bulgária elleni sorsdöntő lesz. Egyébként nekem egy picit furcsa, hogy a 24 évvel ezelőtti sikerünkkel már-már legendának számítunk, legalábbis válogatott szinten, és őszintén mondom, nagyon örülnék annak, ha a mostani U19-es csapat letaszítana minket a képzeletbeli trónról. Én szurkolni fogok nekik, hogy ez sikerüljön.