Virul a kedv

Egyetemistaként már vártam az őszt azért, hogy részt vehessek az év egyik legizgalmasabb eseményén, ami az együttlétet és a bulit jelentette, s jelenti ma is, hiszen a szüret társas munka, amelyre egész évben készülnek a családok, a közösségek. A szüret azonban ünnep is. A gazdáknak, akik egész évben szeretgetik a nektárt nevelő töveket, ekkor válik kézzelfoghatóvá az egész éves munka gyümölcse, amelynek áldott leve vigasságot hoz az életünkbe. S mivel a szüret műveletei és eszközei évszázadokon át alig-alig változtak, nem nagyon változott e mindig közösségben végzett munka szertartása sem: a szüreti mulatság, amely a hagyományokhoz híven a boristennek szóló hálaadásból lett a termés betakarításának ünnepélyévé. S hogy vígabb legyen, arról maga a szőlő gondoskodik, akár édes gyümölcsét, akár levét kínálva kóstolgatásra. Az ember – no meg a bor – természetéből következik, hogy minden nép azonos formaságok között vidámította meg e műveletet: dallal, felvonulással, tánccal, mulatsággal.